Jegyzetlapok 8.: (Józan paraszti ész)
Az egyik videóm alá írta egy teológus, vagy annak készülő férfi: „Kedves Sipos Gyula úr. Szeretem a "józan paraszti ész" ízű videókat és ez egy olyan.” Erről eszembe jutottak a Biblia igéi - miszerint a szeretet, erő és józanság Lelkét kaptuk -, de öreg keresztapám is, aki még büszke volt arra, hogy ő paraszt, földhöz értő ember. Ha egy munkát jól végzett el, büszkén mondta: látod Gyutyikám (Gyuszikám), mi parasztok ezt így csináljuk! Nem tudom azonban, hogy én nem fizettem-e túl súlyos árat ezért a „józan paraszti észért”.
Fiatal koromban, amikor még vonzott a filozófusi lét, egyszerre bosszantott és bűvölt el némely filozófusok életműve, akik saját filozófiai nyelvet hoztak létre definíciókkal, szakkifejezésekkel, és így építettek fel egy teljes rendszert. Nehéz volt olvasni és érteni ezeket - van ebben valami hatalmi visszaélés is a nyelvvel -, de talán ezért is lehetett vonzó. Megtérésem után azonban elfordultam ettől és arra kezdtem törekedni, hogy minél egyszerűbben és közérthetőbben írjak, kigyomlálva mindent, ami akadályozhatja a megértést. Azt sem engedtem meg magamnak, hogy saját elképzelt világot hozzak létre írásaimban (és képekkel, zenével, mert a képzelet és az ambíció határa is végtelen), ami a maga belső logikája szerint működik. Azt gondoltam, hogy nekem ebben a világban van dolgom, itt és erre kell hatnom, mint a bibliai példázatban a kovásznak, Isten országáért és országában (Szeretet földje). Szép gondolat ez, de a most a világ zajában, a szavak és képek napi áradatában, ami mint gyom, lepi el életünk kertjét, nem tudom, hogy életben maradt-e, látszik-e egyetlen kis palántám is, amit ültettem…
(Sípos (S) Gyula, szeretetfoldje.hu)
