Szeretet történetek a Bibliából – Az első ruha
Az őskígyó dühösen, féltékenyen és irigykedve nézte az Édenben az első emberpárt. Úgy látta, hogy Isten az ember megteremtésével az ő pozícióját és nagy terveit veszélyeztető vetélytársat alkotott, aki elbitorolhatja a helyét és kisiklathatja tervét. Márpedig ezt mindenképp meg kell akadályoznia, az ember semmiképp sem léphet a lázadó angyalok helyébe a mennyei harmóniában! Az embernek, ennek a sárlénynek pusztulnia kell! Így aztán ujjongott, amikor hallotta, hogy az Úr azt mondta embernek: „A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!”
Ó, milyen csodálatos lehetőség nyílt meg Lucifer előtt! Nem kell mást tennie, mint rávenni az embert, hogy szakítson a fa gyümölcséből! Mivel Isten a kimondott szavát soha nem másítja meg, ezért ha az ember eszik a jó és rossz tudásának fájáról, meg fog halni és elhárul ez a nagy veszély.
Az őskígyó ravaszabb volt a minden teremtménynél, amelyet az Úr Isten alkotott. Leste a megfelelő alkalmat, amikor szóba elegyedhet az első emberpárral. Amikor aztán egy alkalommal az asszony a tiltott fa közelében sétált, megkérdezte tőle: „Valóban azt mondta nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?” Az asszony azt felelte neki: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. A kert közepén levő fa gyümölcséről mondta Isten, hogy ne együnk belőle, és ne nyúljunk hozzá, nehogy meghaljunk.” A kígyó erre azt mondta az asszonynak: „Semmiképp sem haltok meg! Isten jól tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és rossznak tudói!”
Az asszony látta, hogy a fa táplálkozásra alkalmas, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, aki vele volt, és az is evett.”
Látod Uram – kiáltott fel Lucifer a Trónon ülőhöz -, azt híresztelik rólam, hogy olyanná teszem magam, mint te, közben pedig pont a te teremtményed, az ember akar Isten lenni! Én soha nem akartam, mindig elismertem a Te elsőségedet, csak tanácsot akartam adni, csak melletted akartam állni, csak úgy akartam vezetni az angyalokat, ahogy illik a leghatalmasabbhoz, és mégis úgy érzem, hogy valakik árkot akarnak húzni közénk. De ha te ezt megengeded, mi lesz akkor az ember sorsa? Neki megbocsátasz? Vagy úgy lesz, ahogy mondod, és meg kell halnia?
Nagy csend támadt a mennyben, a szomorúság és a várakozás csendje. Ha az ember életben marad, akkor a Vádoló, a sátán győzött és Istennek el kell ismernie, hogy Lucifer jobban érti a dolgokat, mint a Teremtője. Ha pedig Isten elpusztítja teremtményét, akkor ezzel igazolja, hogy az őskígyó által elképzelt hierarchikus rend a kívánatos az egész teremtett világban: a hatalom és az erő megelőzi a szeretetet és mindig a kisebb szolgál a nagyobbnak és sohasem fordítva.
Úgy lesz minden, ahogy mondtam - mondta az Úr -, de nem úgy, ahogy arra te vágysz. Az embernek el kell hagynia az Édent, s mivel így elveszti eleven kapcsolatát velem, örökéletű lelke halottá lesz - de testében élni fog. Eddig csak a jót ismerte, ezután megismeri a rosszat is. Félelem és szorongás tölti el szívét, teste elfárad és megöregszik, megismeri a fájdalmat, és a szenvedést, de a hitet, reményt és szeretetet is. Szaporodik és sokasodik, korról korra növekszik, megértésről megértésre halad előre és szíve kitágul, míg újra el nem jön az az idő, amikor befogadhatja Lelkem teljességét. Akkor majd visszatér hozzám és eszik az Élet fájáról, hogy újra velem lehessen a teljes és örök életben.
Így történt.
Miután ettek a tiltott gyümölcsből, az asszony és a férfi észrevették, hogy mezítelenek, ezért fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. S amint meghallották az Úr szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, elrejtőztek a kert fái közé Isten színe elől. Az Úr azonban szólította az embert: „Hol vagy?” Az így válaszolt: „Hallottam hangodat a kertben, és féltem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” Erre megkérdezte tőle: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?”
A férfi az asszonyt hibáztatta a bekövetkezett baj miatt, az asszony a kígyóra hárította a felelősséget, de mindez nem segített rajtuk. Kiűzte őket az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy műveljék a földet, amelyből vétettek. Mindazonáltal nem hagyta magukra őket az Úr, hanem rögtön kimutatta szeretetét irántuk. Mert amikor az ember a maga mezítelenségében meglátta az elsötétült világ veszedelmes voltát és mindazt a rosszat és veszélyt, ami leselkedhet rájuk, és megélte a Teremtőjétől való elszakítottság minden fájdalmát, az Úr Isten átölelte őket és bőr köntösöket készített mindkettőjüknek. Felöltöztette őket, hogy védve legyenek és megérezzék a Szeretet gondviselő melegét testükben és lelkükben.
A hűséges angyalok ujjongva csodálták Isten bölcsességét, Lucifer viszont gyűlölettel eltelve foglalta el trónusát - mint az egész Föld őrangyala és az ember felett hatalmat szerzett uralkodó -, hogy új tervet eszeljen ki az ember elpusztítására.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
