Farsangi álarcaink és ami mögötte van
Amikor a gyerekek az iskolában megkérdezik, hogy én minek öltözök be farsangkor, rendszerint azt válaszolom: Gyula bácsinak. Ez azonban nem csak azt jelenti, hogy én nem veszek fel jelmezt, hanem azt is, hogy a „Gyula bácsi” maga is „álarc” – de nem képmutatás! -, hanem egy szerep, ami része az életemnek, valóság (mint ahogy apa, férj, alkotó, stb. is vagyok), ami mögött még van valami más, lényegibb dolog. Ennek megértéséhez egy jó történet a képregényes szuperhősök világából, amit én is úgy hallottam:
Batman egy felvett szerep, álarc, ami mögé rejtőzik Bruce Wayne, a sebzett szívű milliárdos igazságosztó. Hasonlóképp, a Vasember, Flash, vagy bármelyik más szuperhős – kivéve Supermant! Neki ugyanis Clark Kent, az emberi újságíró az álarca, és Superman az eredeti természete.
Nos, ha a Gyula bácsi csak egy „álarc” – ami ugyan valódi és igaz, mégis „szerep” -, akkor mi az én, a mi valódi természetünk?
Az, amit megtérésünkkor megértettünk, és azóta is próbálunk megélni és kiteljesíteni: hogy mi Isten gyermekei vagyunk, és Isten gyermekeiként apák és anyák, munkások és pihenők, dolgozók és játszók, gyógyulófélben lévő örökösök, Krisztussal együtt társörökösök.
Isten szeretetének elfogadó melegében bátran megnyithatjuk legbelsőbb valónkat – leleplezhetjük magunkat -, minden torzultságával, sebzettségével, bűnnel terheltségével együtt. Isten az egyetlen, aki emiatt nem fog elítélni, kinevetni, vádolni minket, hanem mindent megtesz, hogy az az eredeti „gondolat”, ahogy Ő elgondolt minket még minden bűn előtt, a mi eredeti szép jó és igaz természetünk valósággá legyen.
Minden „szerepünk” és „álarcunk”, amivel szükségszerűen létezünk ebben a világban, lassan megtisztul Isten szerető jelenlétében és megszűnik minden törés a kinti és benti élet között. Valójában tehát nem levesszük az álarcainkat, szerepeinket – hiszen amíg ebben a világban élünk, mindig lesznek „szerepeink” -, hanem azok (azaz mi magunk) formálódnak és alakulnak, tisztulnak és épülnek teljesen valódivá, minden hamisság nélkülivé.
Ide jutottak el a szentek és így jutottak be a mennyek országába.
Clark Kent eredeti természete szerint Superman: egy evilági „megváltó”, ahogy arra az emberek mindig vágyakoztak. Igaz vágyakra épült hamis megváltó, aki ugyan le tud ereszkedni a templom tornyából, de örök életet nem tud adni. Mi pedig eredeti természetünk szerint Isten gyermekei vagyunk, krisztusi emberek és már megváltottak, szabadok minden jóra amiatt, aki ugyan nem ereszkedett le a templom tornyából, de felment értünk a keresztre…
Sipos Gyula - a kép a szerző alkotása, címe: önéletrajz (www.szeretetfoldje.hu)
