Telefon-mizéria
Excellenciás miniszter urunknak, saját kezeibe!
Mi, akik itt az iskola frontján állunk, úgy is mint az intézmény testi-lelki épségét és ideológiai tisztaságát védő őrök és felelős őrmesterek, teljes mértékben egyet értünk a pedagógusok oktalan telefoneszközeinek használatában beálló korlátozástól és természetesen mindent megteszünk, hogy úgy az iskola életében, mint a külvilágban a pozitívan átérzett rend helyreálljon!
Hiszen láttuk mi azt már régen, hogy a pedagógus társadalom igen kikeni-kifeni magát, s följebb törekszik a saját társadalmi helyénél! Drága telefonokkal dicsekszik, a folyosón azokat mutogatva grasszál, nem átallva ezzel bűnös vágyat kelteni a serdületlen ifjúság körében is hasonló veszedelmes tárgyak birtoklására!
Észleltük mi azt is, hogy az újabb nemzedékek épp azért hagyják el népünk szorgalmas életű múltját, mert azt a rossz példát látják maguk előtt, hogy nevelőik locsi-fecsi módon hol ezzel, hol azzal beszélnek, ahelyett, hogy teljes szívükkel a munkájukra koncentrálódnának!
No és egyébként is, ugyan kinek és hová is telefonálnak? Hiszen akkor mindenki más is dolgozik, tessék őket békén hagyni! Mi ez a rosszra csábítása köz idejében? Mi nem dőlünk be az ellenséges propagandának, hogy csak ilyenkor lehet „ügyeket” intézni – hiszen már az is felháborító, hogy más „ügye” is van neki a munkáján és a haza szolgálatán kívül! -, életveszély esetén pedig igenis a rendelet is megengedi a telefonozást!
De hogy mégis érződjék, hogy mi értük vagyunk és nem ellenük, és csak azt akarjuk, ami nekik a legjobb, összeültünk a kaszinóban, hogy közös értelmünkkel előhozzuk a régi szép idők évezredek óta bevált megoldásait, amelyeket foganatosíthatunk intézményeinkben, hogy a gyermekeink oktatása és nevelése tekintetében a munka egy pillanatra se álljon meg, és a szeretett és nagyra becsült pedagógusok – és a szülők, akik jogosan elvárják a maximumot a tanároktól! -, is minden igényt kielégítő megoldásokat kapjanak.
Eszünkbe jutott, amikor vidám gyermekkorunkban damilt húztunk ki, a két végén dobozzal, s ha abba belebeszéltünk, a másik végén is hallani lehetett. Rögvest akcióba is léptünk, és az iskola és a Hivatal között kifeszítettük a szálat, s a padlásról és sublótról szorgalmatosan előkeresett régi cipőkrémes dobozokkal csodálatos információszolgáltató gépezetet alakítottunk ki. Amennyiben szükségessé válik valamely észrevétel közlése a másik féllel, csak megrázza az előre odakészített harangot – a Hivatalé természetesen nagyobb és öblösebb hangú -, jelezvén, hogy üzenet érkezik, s amikor az erre kijelölt személy a vonal túlsó végére megérkezik, már mehet is az emberbarát-módú közlemény!
Egyébként pedig javasoljuk a törvény teljes szigorát a törvényt be nem tartó, renitenskedő alkalmazottakkal szemben! Helyeseljük a teljes körű megfigyelést biológiai módon és mechanikus eszközökkel egyaránt!
Kedves excellenciás urunk, természetesen mi, akik a hazaőrző egyesületünk alapító őrei vagyunk, illő díjazás mellett vállaljuk a rendszeres megfigyelést éppúgy, mint a rajtaütéses razziákat intézményeinkben!
Szerényen hadd említsem meg azt is, hogy újonnan létrehozott káefténk, amit a legmegbízhatóbb emberekkel alapítottunk direkt erre a célra, a legmodernebb megfigyelő eszközöket is be tudja szerezni, szinte korlátlan mennyiségben, - erről majd személyesen váltanék veled néhány szót, amikor eljössz meglátogatni minket kedves családoddal együtt az újonnan megnyert kastélyunkba.
Vitézi barátsággal: Sypossy hazaőr ezredes
