Sípos (S) Gyula: Szet fiai
Egy ideig – Ábel halála és Káin menekülése után -, úgy tűnt, hogy nem fog több gyerek születni, s végül így magva szakad az emberiségnek, még mielőtt felnövekedhetett volna a fájuk. De aztán az élet utat tört magának: Ádám újból megismerte feleségét, Évát, s fiuk született, akit Szetnek neveztek, s nemzett még fiakat és leányokat egyaránt.
Szet elsőszülött fiát Enósnak nevezte el, aki pedig Káinánt nemzette. Enós kilencszázöt esztendeig élt, Káinán pedig nyolcszáznegyven esztendeig. Az ő fia Maláleél összesen nyolcszázkilencvenöt esztendeig élt, fia Járed pedig kilencszázhatvankét esztendeig. Ő nem volt egy kapkodó ember, már százhatvankét éves volt, amikor nemzette elsőszülöttjét, Hénokot, aki Istennel járt és eltűnt a földről. Elsőszülöttje azonban, Matuzsálem a leghosszabb időt töltötte itt, összesen kilencszázhatvankilenc esztendeig élt, azután meghalt. Az ő unokája lett Noé, aki a hajót építette és így megmenekült családjával együtt az özönvízből.
Ádám unokája, Szet fia, Enós volt az, aki segítségül kezdte hívni az Úr nevét, de az Úr hallgatott. Szet gyarapodott és sokasodott, de a szívében mégis elégedetlenség honolt. Ezért Szet új helyet keresett fiainak és lányainak, hogy ha Ádám bűne miatt valami átok sújtja a nemzetséget, abból ő kiszakadhasson. Keletre ment, amerre a Nagyobbik Világító felkél, hogy új kezdetet adjon maguknak, s azon túl nemzetségét Ádám fiai helyett Szet fiainak nevezték.
Enós az Úrhoz kiáltott az erdőn és a mezőn, a hegyen és a völgyön, de nem kapott választ. Akkor behúzódott egy barlangba, ételt nem vett magához, italt nem ivott, hanem követ forrósított és vizet öntött rá, hogy így megtisztuljon, míg a fullasztó gőz betölt mindent. Akkor megint az Úrhoz kiáltott, de az Úr hallgatott, Enós pedig vele hallgatott.
Így teltek a napok a barlangban, míg Enós erősen megéhezett. A köveken nőtt valami zöld moha és gomba, azt lekaparta és a szájába tömte - s akkor meglátta a föld szellemeit és az ég szellemeit, akik megszólították.
Ott a barlangban azt tanulta Enós, hogy fűnek, fának, embernek és állatnak egyaránt szelleme van. Látta az erdőből kiszökkenő nagyagancsú Szarvast az égre felnyargalni és először azt hitte, a Fennvaló mutatkozik meg előtte. Akkor azonban meglátta a rendíthetetlen Tölgyet és a félelmetes Behemótot is. Hagyta mindet elmenni, amikor azonban megjelent a Farkas a falkájával, az erős és legyőzhetetlen csapattal, Enós meghajtotta magát és ők fivérek lettek. A Farkas pedig oda tudta szólítani neki a többi állat szellemét is segítségül, így Szet fiai azóta is a Farkast hívják, ha tanácskozni, vagy harcolni indulnak.
Így lett Enós az első sámán, aki beszélni tud az ég és föld isteneivel. A szellemek megtanították, hogyan készítsen dobot kifeszített bőrből, amivel feldobolhatja magát az égig. Megmutatták neki a világ körforgását, hogy minden ami él, az meg is hal és a szelleme egyesül a nagy szellemmel, így a halál nem is halál, hanem élet, az ölés pedig nem ölés, hanem ajándék. Megértette Enós, hogy nyugodtan vadászhat, elég, ha zsákmányának szellemét felkiáltja az égbe, és akkor nem lesz átok rajta. Így tanultak meg Szet fiai vadászni.
A szellemek megértették vele, hogy minden életet tisztelni kell, de aki nem tiszteli az életet, azt nem kell tisztelni, hanem el kell pusztítani, mert aki nem tiszteli az életet, annak nem jár élet. A Farkas azt is megmutatta, hogy a földi- és a szellemvilág harmóniáját milyen idegen istenek ostromolják a sötétségből, amelyek ellen harcolni kell. Látta Enós a révülésben, hogy Káin meghódolt egy sötét úr előtt, amely rabszolgává tenné az egész világot, ha tehetné. Látta Anák fiait, akik képesek manipulálni az élő szervezeteket, óriásokat és szörnyeket hozva létre. Ők mind gyilkosok – mondta Farkas -, miattuk kellett eljönnötök az édenből. De ha legyőzzük őket, akkor újra megnyílik a Nagy Kapu és ti lesztek azok, akik visszavezethettek mindenkit az Első Világba!
Lehetséges ez? – kérdezte Enós.
Minden lehetséges. Anák fiai azt hiszik, hogy erősek, de gyengék, mert csak a hússal törődnek, mi pedig hús és szellem vagyunk együtt. Káin azt hiszi, hogy ő a legerősebb, mert őt szólította meg a Fényhozó. Azonban mi is a fényből vagyunk és sokan vagyunk. Mit tehet ő ellenünk? Nekünk az a sorsunk, hogy győzzünk.
Akkor Enós összehívta fiait, unokáit és dédunokáit az egész nemzetségből. Megtanította nekik a révülés útját, azok pedig szintén totemeket választottak maguknak. A Rókák lettek a legjobb besurranók, a Sas gyermekei messziről is ki tudták kémlelni az ellenség táborát, a Medve népe pedig erős és rettenthetetlen harcosokat adott az egész törzsnek.
Így készültek Szet fiai a háborúra, hogy megtisztítsák a földet a megnyissák az Éden kapuját. Járed azonban nem követte Énóst, hanem megtartotta a régi szokásokat, így elkülönült Szet fiaitól és a saját útját járta tovább. Az ő fia lett Énok, aki az Úrral járt és végül elragadtatott a mennybe.
(Részlet egy készülő regényből - Éden után, özönvíz előtt -, véleményeket lehet írni az elérhetőségeinkre, örömmel veszem... :-) )
