Hárman a pusztában
Három ember a pusztában, háromféle lelkülettel a pusztában: Illés, Keresztelő János és Gyula:
Illés a pusztában
Illés súlyos szavakat kiált a népnek: nem lesz eső, csak az én szavamra!
Aztán kimegy a pusztába. A kérit patakja vizet ad, a holló kenyeret, de ki táplálja Illés haragját, ami kitart három és fél évig?
Sértetten, dühösen, megbántottan ül Illés a pusztába, mintha a nép őt sértette volna meg bűneivel. Rágja magát, nem tud megnyugodni, békére nem lel.
Pusztaság van a szívében.
Aztán Isten hangja szól, s csak ennyit mond: menj, mutasd meg magad Izraelnek…
Illés szívéből felfakad a forrás, de kinek a forrása ez? Teli önsajnálattal, gúnnyal, haraggal.
Illés istenítéletet tart, de kinek az ítélete ez? 450 férfi vére festi vörösre a földet, a gyilkos próféta pedig rémülten menekül a pusztába egy asszony haragja elől, aki bosszúért kiált.
Most jött el a bűnbánat ideje: én sem vagyok különb atyáimnál…
Isten pedig, aki eddig is jótállt érte, megállítja a sziklafal előtt, hogy megmutassa: nem a viharban, nem a szélvészben, nem a mennydörgésben, hanem a szelíd szellőben van jelen az Úr.
*
János a pusztában
Kint is van, bent is van.
Mint anyja méhétől a Szentlélekkel eltelt ember Isten országában, és a pusztában.
Ebben a világban, de nem ebből a világból.
Szemléli Istent és szemléli a világot - és vár.
Látja a bűnöket, látja a képmutatást, érzi a haragot, a csüggedést, az unalmat, a kívül állás és mégis mindent átlátás terhét – és nem mozdul.
Hallgat és imádkozik, mert tudja, hogy eljön a pillanat, amikor meg kell szólalnia, és ezt nem teheti indulatból, mert nem elutasítania, hanem meghívnia kell.
Várja a békét, érzi az egyre növekvő belső, sürgető kényszert, míg át nem tör mindenen: indulnia kell, hogy meghirdesse az ítéletet és a kegyelmet, e kettőt, amely egymás nélkül nem létezhet.
„De aki utánam jön, nagyobb nálam, arra se vagyok méltó, hogy a saruszíját megoldjam. Ő majd a Szentlélekkel keresztel meg benneteket, ezért tartsatok bűnbánatot…”
*
Gyula a pusztában
Szürkeség, unalom, tétovaság, csüggedés.
Falánkság, lustaság, irigység.
Szétszórtság, szorongás.
Érdektelenség.
Kudarcérzés.
Elvágyódás.
Magány.
Én.
Uram Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!
(Kép és szöveg: Sípos (S) Gyula)
