A kakas, a macska és a szamár története
Sípos (S) Gyula: A kakas, a macska és a szamár története
A faluvégi kis ház a békéjéről és nyugalmáról volt híres. Gazduram szorgalmas ember volt. Korán reggel felkelt, hogy megetesse az állatokat, aztán kiment a földekre dolgozni, s meg nem állt, tett-vett egész estig. A körülötte lévő emberek és állatok pedig segítettek neki, ahogy és ahol tudtak.
Élt az udvarban egy kakas, egy macska és egy szamár is gazdurammal együtt. A kakas reggelente kisétált az udvarra és ott parádézott egész nap. Csőrét felemelte, farktollait rezegtette és úgy járkált a tyúkocskák között, mint egy császár. Csipkedte, biztatta őket:
- Dolgozzatok, kutassatok, iparkodjatok! - Ő azonban egy kapirgálás nem sok, annyit sem tett! Inkább dicsekedett, egyre nagyobbra fújva magát:
- Most még csak kakas vagyok, a baromfi udvar királya, de sasmadár leszek, s fentről foglak kormányozni mindannyiótokat!
A kis csacsi, aki Gazdurammal együtt dolgozott egész nap, húzta az ekét, kordét, mikor mit kellett, figyelmeztette:
- A sok hetvenkedés helyett inkább vedd ki a részed a munkából, mert egyszer csak megelégelik, hogy a napot lopod, és bajba kerülsz!
- Mit értesz te ehhez? – vágott vissza fennhéjázón a kakas. – Te csak egy buta szamár vagy. Hiszen még a Napot is én keltem fel! Én őrzöm az egész világot!
A kis csacsi nem válaszolt semmit erre a nagyképű beszédre, de ideje sem volt rá, mert megszólalt a sarokban lustálkodó macska:
- Még hogy te költöd fel a napot? Hiszen elő sem bújsz az ólból, míg fényesen nem ragyog az égen! Idejét se tudom már, mikor hallottalak téged hajnalban kukorékolni!
- Te beszélsz? – vágott vissza a kakas. – Hiszen te egész nap csak fekszel az árnyékban, az egerek meg ott játszhatnak az orrod előtt! Akkor se tudnál elkapni egyet, ha a bajszodat rángatnák!
De a macska csak legyintett a kakaskodásra.
-Mit foglalkozzak én az egerekkel? Hiszen most még csak macska vagyok, de megnövök és tigris leszek! Akkor aztán nem csak az egerek, de a kakasok és emberek is elfutnak majd előlem! Tudja ezt a gazduram is, azért szolgál engem minden nap finom ennivalóval, hogy akkor majd jóindulattal legyek felé és meg ne egyem őt is!
Hallotta a kis csacsi ezt a beszédet, miközben beállt a szekérrel az udvarra. Szelíden csak ennyit mondott a macskának:
-Gazduram azért ad neked enni, inni, mert szeret téged és mindannyiunkat. Neked ezt azzal kellene meghálálnod, hogy segítesz neki és elűzöd az egereket, hogy meg ne egyék a nehezen megtermelt búzát. – De mondhatott a szamár bármit, a macska csak legyintett és tovább folytatta a heverészést.
Egy nap aztán nagy baj történt. Megbetegedett a gazda és kórházba kellett szállítani. A jólelkű szomszédok vállalták, hogy addig gondot viselnek a földjére és jószágaira. Jöttek is első nap és kiadták mindenkinek az ételt, italt. Jöttek másnap és harmadnap, negyedik nap azonban azt mondja egyik a másiknak:
Ide járunk már több napja dolgozni. Látom, hogy mindenki igyekszik. A tyúkocskák szorgalmasan kapirgálnak is kieszik a kártevő bogarakat a veteményesből, a kis csacsi teljes erővel húzza az ekét és a szekeret – csak az a hiú kakas és az a lusta macska, azok nem csinálnak semmit! Ingyenélők ezek, szabadítsuk meg a tőlük a jó gazduramot! A kakasból készítsünk finom húslevest a betegnek, a macskát meg kergessük el, minek pusztítsa itt az ételt hiába!
Hallotta a kakas, mit terveznek vele. Nem akart már se sasmadár, se császár lenni, csak futott ki a kertből, ahogy a lába bírta, futott a szomszédok elől, hogy életben maradjon! Futott vele a macska is, hogy utol ne érjék a bottal, amivel kergették!
Meg se álltak, míg az erdő közepébe nem értek, csak ott mertek megállni és megpihenni. Bánták már, hogy olyan csúnyán viselkedtek, de a múlton már nem változtathattak.
- Bujkálnunk kell – mondta a kakas -, mert ha megtalálnak, levest csinálnak belőlem, de talán belőled is!
- Igazad van – válaszolta neki a macska -, de azért nagyon messzire ne menjünk, hanem figyeljünk, hátha visszatér a mi jó gazdánk, s talán visszatérhetünk hozzá!
- Gondolod, hogy visszafogad minket?
- Szeret minket a gazduram, s mert szeret, visszafogad. Azt azonban fogadjuk meg, hogy többé nem lustálkodunk, nem gőgösködünk, hanem szorgalmasan dolgozunk mi is, és akkor biztos nem lesz semmi baj.
Így is történt. Gazduram meggyógyult, visszatért a házába és kereste, hívogatta kakaskáját és cicáját is vissza az udvarba. Azok pedig szégyenkezve visszasomfordáltak hozzá. Szánták-bánták vétkeiket, s olyan szorgalmas, rendes jószággá lettek, hogy díszévé váltak az egész falunak!
