Sípos (S) Gyula: Lányok a Nyulak szigetén
Egy kis színdarab Árpád-házi Szent Margitról, az ünnepéhez igazítva:
Sípos (S) Gyula: Lányok a Nyulak szigetén (1 felvonás)
Szereplők:
Margit királylány
Nemes lány 1.
Nemes lány 2.
Szolgálólány 1.
Szolgálólány 2.
Szolgálólány 3.
Bevonul a színre a három szolgálólány, libasorban, egymás után. Mindhárman kis térdeplőt hoznak, amit letesznek egymás mellé a földre, mellé mécsest, amit meggyújtanak, aztán hátrébb lépnek. várakoznak, közben hangosan suttogva beszélgetnek, folyamatosan figyelve kifelé…
Szolg1: Na, sikerült?
Szolg2: Micsoda?
Szolg1: Megkérdezted Olympiades nővért?
Szolg2: Még nem mertem.
Szolg1: Jaj, olyan gyáva vagy!
Szolg3: Ne bántsd, te se merted volna! Mégis csak egy királylány nevelője! És mindig olyan méltóságos…
Szolg1: Nem baj, majd megkérdezzük Margitot.
Szolg2: Már ha sikerül szót váltani vele. Mióta kiderült, hogy jön Béla király Ottokárral együtt, azóta még szótlanabb.
Szolg3: A múltkor láttam, a sarokban sírt. De amikor meg akartam kérdezni, hogy mi a baja, elfutott.
Szolg1: Én ugyan nem sírnék, az biztos! Ha értem jönne egy királyfi…
Szolg3: Már ha az apád király lenne, és nem csak az apátúr kocsisa…
Szolg1: …én vidáman ugrálnék, szépíteném magam, alig várnám, hogy elvigyenek innen!
Szolg2: Azért nem könnyű Margitnak se, hiába királylány. Hároméves kora óta itt nőtt fel, ez az otthona. Ugyan honnan tudná, hogy kell egy királylánynak viselkednie? Ráadásul már 12 éves korában fogadalmat tett, hogy egész életében Krisztus jegyese lesz…
Szolg1: Á, az semmi. Béla király akármit elintéz a pápánál, feloldják azt a fogadalmat, csak kérnie kell.
Szolg3: De mi van, ha Margit nem akarja?
Szolg1, Szolg3: Az lehetetlen!
Bejön a színre a két nemes lány és Margit, ugyanúgy libasorban. A szolgálólányok csendben félreállnak. A három nemes lány letérdepel, de Margit a térdeplőt félre teszi és a padlóra térdel. A szolgálólányok is letérdelnek. Mindannyian keresztet vetnek, majd hangosan imádkozzák:
Magasztalja lelkem az Urat és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát. Lám, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék. Ámen.
Nemeslány1 int a szolgálólányoknak, akik csendben, libasorban kivonulnak a színről. A három lány feláll a térdeplőről.
Nemes1: Kedves Margit nővér, anyánk kért, hogy segítsünk felkészülni a holnapi nagy találkozásra.
Margit (ijedten): Már holnap?
Nemes2: Igen. Ugye milyen izgalmas?
Nemes1: Itt lesz királyunk, a te felséges atyád, s jön a királyfi, aki méltó párod lesz…
Margit: Nem, nem akarom…
Nemes2: Nem kell félned! Te olyan szép lány vagy, ráadásul királylány, kinek lehet bármi kifogása ellened? Meg aztán Béla nagy király, lám, az országot is újjáépíti a tatárok dúlása után. Ki merne vele ellenkezni? Olyan jó dolgod lesz…
Margit: De én nem akarom!
Nemes1: Nos, én megértelek. Asszonynak lenni, férfiaknak engedelmeskedni, nem könnyű. Meg aztán, ki tudja, mi történik a belső szobában…
Nemes2: (sóhajtva): Ki tudja?
Nemes1: De mégis engedelmeskedni kell a királynak, kétszeresen is, hiszen az apád ő, aki a javadat, s az ország javát is így akarja előmozdítani.
Margit: Nem értetek ti semmit! Én nem az asszonyi élettől félek, sem az engedelmességtől. De van nekem már vőlegényem, aki a királyom is, akinek odaadtam a szívem, s aki arra kért, hogy maradjak vele.
Nemes1: No hiszen!
Nemes2: Képzelődés!
Margit: Nem képzelődés! Jézus Krisztus, az én Uram és vőlegényem azt ígérte, hogy megőriz engem magának. Itt van dolgom, innen többet tudok segíteni atyámnak is, az országnak is, mint selyemben, bársonyban.
Nemes1: Kedves Margit nővér! Biztos vagy benne, hogy a dolgok csak úgy jók, ahogy te gondolod? Nem makacsság ez, épp ellentéte az engedelmességnek és alázatnak, amit Domonkos atyánk elvár miden leányától, aki belépett a szerzetbe? Fogadd meg tanácsomat és hajtsd meg fejed, nehogy a gőgösséged botrányt okozzon s végül vesztedre váljon!
Nemes2: Én bizony egy pillanatig se haboznék! És gondold csak meg, mennyi jót tehetnél ott kinn, a világban! Itt meg csak elhervadsz, a semmiért…
Nemes1: Egyedül hagyunk egy kissé, elmélkedj ezen…
A két nemes lány kivonul a színről. Margit leborul, úgy imádkozik, közben lassan elsötétül a szín. Margit imája után egy hang olvassa a legendából vett mondatokat.
Margit: Nagyot művelt velem az Úr, szent az Ő neve. Hatalmasokat űzött el… Uram, nem lehetne, hogy ide se érjenek? Hogy valahogy eltévedjenek? Vagy lásson olyan rondának az a herceg, hogy megundorodjon tőlem! Vagy, még jobb, világosítsd meg atyám elméjét, hogy a legjobban akkor jár, ha engem itt hagy a kolostorban. Hogyan is szeghetné szavát, amit Istennek tett Dalmáciában, amikor menekültként oda bujdosott? Hiszen ő ajánlott Neked engem, s Te elfogadtad áldozatát – s visszavehető-e az ígéret? Nem, ez lehetetlenség, és én nem is akarom… Én elhittem, hogy Te engem választottál, kérlek segíts! Mutasd meg, hogy ez nem csak képzelődés volt! Hadd lássák meg, hogy Te vagy és szeretsz engem, és én a tiéd vagyok! Add, hogy ne remegjek a nagyok és hatalmasok előtt, adj szavakat a számba, hogy olyan bölcsen tudjak beszélni a király előtt, hogy az megnémuljon és elismerje igazságunkat! A Te erőd tartson meg a vihar idején! A mélységből kiáltok hozzád…
A szín elsötétül, csak egy Hang hallatszik…
Hang: Mikoron mindezek és ezekhez hasonlók mívelkedtetnének e szent szűzben az isteni irgalmasság miatt, látá pokolbeli ördög és megirigylé az ő szokott álnokságival és a szent szűznek ellene hadat indíta. Mert mikoron Béla király és ő fia István és cseh király sok háborúságoknak utána Erdélynek határiban, megbékéltenek és békességnek jegyére és barátságnak jegyére cseh király megajándékozá Béla királyt, miképpen szokás tenni jó barátoknak; Béla király pedig, királyné asszonnyal együtt, vivék a cseh királyt és a Dunának szigetén elhozák mind a szigetig.
A három szolgálólány befut a színre…
Szolg1: Na mesélj, mit hallottál?
Szolg2: Áll a bál, nagy a botrány, nagy a botrány!
Szolg3: Megint nemet mondott?
Szolg2: Megint.
Szolg1: De hát mit akar ez a lány?
Szolg3: Szerintem ő se tudja. Pedig már harmadjára van itt a király! Ő meg, a saját apjával, a királlyal így ellenkezik! Tennénk csak mi, tudom, jaj lenne nekünk!
Szolg2: Jaj lesz az neki is, azt hiszem. Régóta bent tanácskozik már a főtisztelendő anyával és Olympiades nővérrel… ennek nem lesz jó vége!
Szolg1: Pedig nem lenne rossz sora a cseh királynál. Úgy hallottam, hogy amikor itt járt, utána azt mondta Béla királynak, hogy úgy belészeretett Margitba, a szépségébe meg az ártatlanságába, hogy most már akkor is feleségül venné, ha ezért egész királyságát a magyarok királysága alá kellene rendelnie!
Szolg2: De Margitnak ez se volt elég!
Szolg1: Nem. De azt hiszem, most úgy ráparancsolnak, ha kell, erővel is elviszik innen. mégis csak a király szava a döntő!
Szolg3: Biztos úgy lesz. Szegény Margit, akkor aztán hiába sír-rí, akkor is mennie kell. De majd megvigasztalódik. Selyemben, bársonyban, a saját gyerekei között, méltóságosan, királynéként… hajj…
Bejön a két nemes lány. A három szolgáló fejet hajt:
Szolg1-3: Dicsértessék…
Nemes lány 1-2: Mindörökké...
Szolg1: Kedves nővérek, van már eredmény?
Nemes1: (először kicsit megjátszva magát) Eredmény? Krisztus Urunk eljövetele megint késik… (elneveti magát) Lányok, lányok, be nem áll a szátok, fületek meg, mint a szamáré, de a beszédetek is!
Szolg2: Sajnos ilyenek vagyunk, gyenge teremtmények, de ha az oldalunk kilukad, még meg is halunk!
Szolg3: Ráparancsoltak ugye! Pakolhatjuk a ruháit, maholnap indul Margit…
Nemes2: Indul bizony, de nem oda, ahová gondoljátok?
Szolg1-3: Nem? Akkor hová?
Nemes2: Indul a konyhába, meg indul az árnyékszékre takarítani! Azt mondták, ha ő keménykedik, hát mi is kemények vagyunk, ha szolgálni akar, szolgálni is fog, egészen addig, amíg meg nem törik az akarata!
Nemes1: Makacs lány Margit, de a fönökasszony még makacsabb, meglátjátok! Már le is vetették róla a habitust, megkapta a legócskább szolgálóruhát, aztán mehet is!
Szolg1: Velünk fog dolgozni?
Nemes2: Vagy még veletek se, hanem még lentebb, legalul, egyedül, amíg tisztességet nem tanul.
(A három szolgálólány egymásra néz)
Szolg1: Nohát akkor…
Szolg2: Abban mi szívesen segítünk…
Szolg3: Tisztán engedelmességből!
Nemes 1-2: Az el is várjuk!
Szín elsötétül, közben a Hang:
Hang: Mikoron Béla király Szent Margit asszonyt e menyegzőért igen gyakorta látogatná vala és sok beszédeket tett volna azért, hogy az ő szűz leányát e házasságra hozhatná, monda: Nemde szerető leányom, te szüleid vagyunk-e? És az isteni parancsolatból tartozol, hogy engedelmes légy minekünk. Monda Szent Margit asszony: Én tégedet királyt, atyámat és én uramat és tégedet királyné asszonyt, anyámat és én asszonyomat azokban, azaz oly dolgokban, melyek Isten szerint és Istennel vagynak, azokban ismerlek: azokban pedig, kik Istennek ellene vagynak, sem tégedet király, atyámnak nem mondlak, sem tégedet királyné asszony, anyámnak nem mondlak. Mert meg vagyon írván: Ki el nem hagyandja énérettem atyját, anyját, nem méltó énreám! Nem lehet én tanítványom! Látván Béla király ő leányának állhatatosságát, elméne őtőle.
2023. M.I.N.D.
