Már a századiknál járunk!
Villany; Sárkány; Szagok; Púp; A századik!; Gyümölcs - napi firkák, képek és szövegek, tessék parancsolni:
(Villany)
Körte – villanykörte
Gitár – villanygitár
És ami engem felvillanyoz:
egy jó könyv,
a feleségem
és a Szentlélek.
Gyula – boldogyula
(Sárkány)
Nézem ezeket a szerencsétleneket, ahogy örökre összefirkálják a testüket mindenféle kriksz-kraksszal. Negyvenkilós gyerek ordító oroszlánnal – hát én elhiszem, de mi lenne, ha inkább sportolni kezdene? Sátánfejek és sárkányok, a gonoszság jelképei, mi ebben a szépség? Ennyi erővel moslékkal is összekenhetné magát. Virágot is lehet ültetni és gondozni a legsivárabb betonházban is, biztos, hogy jobb az illata és szebb, mint amit a bőrükre varratnak. És akkor láthatna pillangót is, azt se kellene drága pénzen tetováltatni. Valaki azt mondta, hogy ez művészet, és a legtutibb a testmódosítás, tüskékkel meg szarvakkal, sebekkel meg kinyújtott fülekkel. Na hát, akkor most én is nagy művész leszek, és még annál is jobb, mert az enyém a legforradalmibb, legújabb ideiglenesen fennmaradó installációs művészet: tollal rajzolok magamra valamit, ami létezik is, most épp ezzel botrányolok: na, mit szólsz az új, sárkányos tetkómhoz?
(Szagok)
Az oxigén színtelen, szagtalan gáz.
A Férfi nem színtelen és szagtalan, ami időnként szintén gáz.
Az oxigén és hidrogén 2:1 arányú gázkeveréke a durranógáz.
Ha a Férfi megkeveredik, szintén durran és ez elég gáz.
A vízmolekula is oxigénből és hidrogénből áll (dihidrogén monoxid) ami szintén színtelen és szagtalan.
Amikor a Férfi izzad, pórusaiból víz tör elő, ami - szépen fogalmazva -, erős, férfias szagot ad.
Ha a vizet szaganyagokkal keverjük és speciális készülékkel párásítjuk, akkor szagos vizet, kölnit kapunk.
Ha a Férfivel tesszük ugyanezt, az a remény győzelme a valóság felett.
(Púp)
Igaz történet ez, minden angyal megerősítheti, aki ott volt. Amikor Isten az állatokat teremtette, nagy jókedvében tevét is teremtett, de csak egypúpú dromedárt, igaz ugyan, hogy abból mindjárt kettőt is, fiút és lányt, hadd sokasodjanak, s menjenek a napsütötte részekre. Fussanak, örüljenek, élvezzék az életet. A két teve hajlott is az isteni akaratra, s addig játszódtak, örömködtek, míg egymásba nem szerettek. Így volt, Isten a tudója, hogy a fiúteve, aki minden módon ki akarta mutatni szerelmét a lánytevének, azon gondolkodott, mit adhatna ajándékba a másiknak. A lányteve pedig élvezte ezt a nagy figyelmet, s ahogy együtt ugrándoztak, kiszaladt a száján: úgy kellesz, mint púp a hátamon! Mert az tudvalévő, hogy mindketten nagyon büszkék voltak a púpjukra, mert az bizony egyetlen másik állatnak se volt széles e világon! Nos, ahogy a fiúteve meghallotta ezt, máris lekapta a púpját és nekiajándékozta szerelmének! S mivel akkor még nagyon képlékeny volt a világ, hát ott állt egymással szemben egy kétpúpú teve, és egy láma! Most mi legyen? Hiszen ilyen szép ajándékot visszaadni nem lehet! Végül aztán a szerelmi zűrzavart Istennek kellett helyrehozni. Meg is tette, de hogy a baj többé meg ne történhessen, a három fajtát jól elkülönítette egymástól: a kétpúpú tevét Közép-Ázsiába, az egypúpút a Dél-Ázsiába, a lámát pedig Amerikába helyezte.
(A századik!)
Itt a századik napi firka – ki gondolta volna, hogy idáig eljutunk? Amikor Gyuszkó fiam az első rajzokat elküldte, jó játéknak tűnt, hogy rövid szövegeket írok hozzá – hadd lássuk, mire megyünk mi ketten? Ő is elég kreatív (tiszta apja ez a gyerek! ) és én is élveztem a kihívást, hogy reggelente néhány perc alatt, ami erre jut, alkossak valamit. Ezekből a kezdeti irka-firkákból lett aztán a Napi firka oldal (nem árulom el, hogy kinek a gátlástalan ötlete volt, elég az hozzá, hogy az idősebbé), és én még mindig kíváncsian várom, milyen rajzot kapok! Persze semmi sincs cél nélkül, hiszen roppant népnevelő munkát végzünk el (hahaha) ezekkel a hol ironikus, hol vicces, néha komoly, elgondolkodtató, vagy groteszk, reményeim szerint derűt hozó produkciókkal. A népművészet ifjú mesterének (ez nem komoly, ámbár elég ifjú ez a nép gyermeke) a 100. alkalomra rajzolt képe nagyon találó. Egyrészt ilyen az életünk: botorkálunk keresztül az éveken és örülünk, ha van mire támaszkodnunk – s ha a lelkünkön emel egy kicsit a „napi firka”, akkor már elértük célunkat. Másrészt pedig ezek a rajzok és képek ajándékok is, amelyek „felülről” érkeznek, s amelyekkel szeretnénk megajándékozni minden olvasónkat, nézőnket. Én pedig már arról ábrándozom – ki más, ha nem én -, hogy az összegyűlt napi firkákból egy kis kötetet rakunk össze, karácsonyi ajándékként boldog-boldogtalannak, aki kéri. Mit szóltok hozzá? (Erre tényleg kíváncsiak vagyunk!) Addig is, minden nap, újra: napi firka!
(Gyümölcs)
- Nos, elérkezett ez az idő is, döntened kell, merre tovább. Eddig rendes, jó gyümölcs voltál, nem kukacoskodtál, nem szorult össze senki szája, ha meglátott és odaédesgetni se akartad magad senkihez. Most ezért nagy távlatok nyílnak meg előtted, de döntened neked kell: kompót leszel vagy borrá válsz? S bár minden tiszteletem a mellettem ülő kollégáé, mégis azt kell mondanom, válj nemes borrá! A bor az élet kvintesszenciája: mi borok, a gyümölcs belső értékeit megsokszorozzuk, átalakítjuk és a szív felvidítására szolgáló csodálatos nektárrá alakítjuk! Ha borrá leszel, örömmé leszel!
- Nem akarnám belefojtani a szót nagyra becsült kollégámba, aki elismert szakember a saját területén, de azért ismerjük el, mégiscsak szűköcske terület az! Ellenben mi, kompótok, az élet lényegét, fenntartó esszenciáját hordozzuk, mi éltetjük és tápláljuk a világot. Hiszen lehet-e mulatni, ha nincs, aki mulasson? Ezért mondom: aki okos és művelt, az a kompótok útját választja! Így megőrzöd önmagad, együtt élhetsz kompót-társaiddal egészen a végső beteljesülésig. Nem véletlen, hogy közösségeink megbecsülést élveznek mindenhol, sőt szerénység nélkül mondhatom, hogy irigyelnek és csodálnak minket!
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
