Napi firkák, egyben, képek és szövegek...
Itt és most: Hát igen; Villa; Rezsicsökkentés; Bálna; Mondjon néhány szót önmagáról... szövegek és képek, tessék parancsolni!
(Hát igen)
Hát igen, kéz nélkül fagyit nyalni, nehéz feladat. Kígyónak kéz nélkül fagyit átvenni és aztán békésen sétálni a korzón, kéz és láb nélkül, az bizony nehezített pálya. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy szegény kígyónknak a nyelve a szag- és hőérzékelője, akkor a hideg fagyi egyenesen megsüketíti és megvakítja – egy aprócska képzavarral élve -, ezt a kalandvágyó lábatlan jószágot. Lehetetlen küldetés? Igen - csak hát vannak, akik átlépik a saját határaikat... Felmennek palack nélkül a Csomolungma tetejére, ultramaratont futnak, vagy épp megházasodnak és házépítésbe kezdenek hazánkban. Hát igen, vannak, akik szeretik a kihívásokat…
(Villa)
A pszichológusom is megmondta, hogy különleges vagyok! Igen, és velem nem lehet úgy bánni, mint a többiekkel! Mi az, hogy mihez értek? Dj Yaj is csak a lemezeket forgatja, két ujját használja összesen – megjegyzem, nekem három is van -, és mégis világsztár. És VV Dzseni? Hát az olyan buta, hogy az nem kifejezés, csak annyi, hogy bent volt a villában, aztán tessék! Akkor én miért ne? Bármelyik pillanatban felfedezhetnek! Tudja, mit mondott Gábor Zsazsa? Hogy ő is csak olyan egyszerű asszony, mint Erzsébet angol királynő – látja, ő különleges volt! Bátor volt, elhitte magáról és tessék: nyolc férje volt és mind milliomos! Én is bátor vagyok. Igaz, hogy érzékeny, könnyen össze lehet törni, vigyázni kell velem, mert én nem vagyok tucat áru, amit bármelyik boltban kilószámra lehet venni. Egyedi vagyok, értő szem, értő kéz kell hozzám. Nem tudom, érti-e? De mindegy is, ha a világ nem nő fel hozzám, attól én még nem fogok lealacsonyodni hozzá. Van Gogh-ot se értették meg, aztán tessék, most csilliárdokat érnek a képei. Higgye csak el, el fog jönni az én időm is!
(Rezsicsökkentés)
A maci téli álmot alszik
a kisfecske délre repül
és nekem is van pulóverem
csak az a sátorban lakó
szegény menekült szeretné
ha lenne még rezsije
(Bálna)
Én vagyok a legnagyobb állat. Lehetnék erre büszke, de nem olyan nagy öröm ez. Olyan súlyos egyéniség vagyok, hogy csak a vízben tudok élni. Vízben szülés, jó az rendben, másoknak is ajánlják, állítólag csökkenti a fájdalmat. Lehetséges, bár én tudom, hogy mit érzek – de próbáltatok már vízben szoptatni? És egy ekkora testet mozgatni és jóllakatni? Nagy az óceán, és az étel is milyen gyorsan tud úszni! Én szilás cet vagyok, a legeslegkisebbekkel, planktonokkal táplálkozom – mondhatom, egész nap tágra nyitott szájjal úszhatok ide-oda, míg jóllakok. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy csúfolnak a többiek: tátott szájjal bámulok, mint borjú az újkapura. (Nem mintha tudnám mi az a borjú, meg mi a különbség a régi és az új kapu között, nyilván a borjú se tudja, vagy nem ismeri fel, nem talál haza, mit tudom én, nekem sohase volt külön házam, amin kapu lenne, csak úgy tengek-lengek itt a vízben, de ezt hagyjuk is, nem akarok panaszkodni.) Egyesek halnak néznek – él, mint bálna a vízben, ilyet se mondana senki -, mások azt mondják elhíztam, többet kellene mozognom – pedig ha tudnák! -, vízben élek, de nincs kopoltyúm, azt hiszik félelmetes vagyok, holott a légynek se tudnék ártani (be se férne a sziláim között), szóval csupa félreértés az életem. És akkor arról még egy szót se szóltam, hogy vadásznak rám a karszárnyú delfinek és a cápák, no meg az emberek. Egy ekkora testtel ugyan hová bújhatnék? Csak egyet mondhatok: ne akarj bálna lenni!
(Mondjon néhány szót önmagáról!)
Az első dolog, amit el szeretnék mondani, hogy egykor enyém volt Közép-Európa legszebb férfiköldöke. Szerintem megnyertem volna az Európa-bajnokságot is, de a menedzsmentem nem tudott elég szponzort összegyűjteni, meg hát ez a nagy irigység, ami körbevett már akkor is, ez megakadályozta, hogy a teljes formám kifussam.
Aztán azt is el tudom mondani, hogy nagyon sok rejtett izomzatom van. Általában nem hordom magamon, mert nem vagyok felvágós, keresem a feltűnést. Az izom ide van rejtve a hasamba, a derekam köré, ezért vannak, akik azt hiszik, hogy el vagyok hízva, én meg hagyom őket ebben a tévedésben, mert nem kell mindenről tudni mindenkinek. Szupermen is álcázta magát, nem igaz? Meg Betmen is. De néha, szükség esetén, meg exkluzív bemutatókon még előveszem, olyankor én vagyok a transzformer-ember.
Ami most a legfontosabb, hogy én vagyok a szuperbruttó – tetszik érteni? Ahogy ott az adóbevallásnál is fel kell szuperbruttósítani a jövedelmet aztán azután kell fizetni, hát nálam is így van, ami látszik, azt még fel kell bruttósítani, mert az a valóság! Mert hát az állam se a semmit adóztatja meg, van ott valami, csak az avatatlan szemnek nem látszik, de a szakember rögtön kiszúrja!
Na, önök is szakemberek, láthatják, hogy én magam vagyok a szuperbruttó! Most ebben utazom, sok fellépésem is van, meg tanácsadást is folytatok vállalkozásoknak is, de olyan emberek is megkerestek már, akiknek titokban kell tartanom a nevét, de nagyon meglepődnének, ha hallanák!
Azt hiszem, önöknek is tudnék segíteni a bajukban.
Természetesen vannak referenciáim is, de a legfontosabb az ott ül kint a kocsiban, ő a fiam. Ha csak ránéznek már láthatják, hogy milyen ígéretes tehetség. Most még csak félszuperbruttó, de nagyon gyorsan halad előre a fejlődésben!
És ezt meg tudom csinálni önökkel is! (Szöveg kép nélkül, megjelent a Sípos (S) Gyula : 33 rövid történet és néhány hosszabb című novelláskötetében.)
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
