Egy heti napi firka
Ironikus, groteszk, elgondolkodtató képek és szövegek: Hogyan rajzoljunk jó diagrammot; Gombafelhő; Szalonnasütés; Háziállatok; Kalóz; Féltékenység; Félig - tessék parancsolni:
(Hogyan rajzoljunk jó diagrammot)
Korunkban, ha meg akarunk győzni valakit, nem elég a szép szó, mutatnunk is kell neki valamit. Egyszerű, könnyen kezelhető és hasznos eszköz ehhez a diagramm használata. Az alábbiakban szeretném megmutatni, hogyan rajzoljunk jó diagrammot. Vegyük a legegyszerűbbet, amely a két – függőleges és vízszintes, y és x -, tengely mentén ábrázol bármit, amiről szeretnénk meggyőzni partnereinket, vevőinket és/vagy eladóinkat. Már első ránézésre szeretnénk azt sugallni, hogy amit kínálunk az jó, előre mutató, feltörekvő, sikeres, ezért a nyíl természetesen felfelé mutat. Nem túl meredeken és nem túl laposan, hanem – ha jól választjuk meg a paramétereket -, akkor a szemnek kellemes módon, nagyjából a két tengely felezőjénél. Fontos azonban, hogy ne egy egyenes vonal legyen, mert a töretlen fejlődést gyanakvó korunkban nehezen hiszik az emberek. Ezért tegyünk bele egy kis hullámot, törést, visszaesést, de sohase túl nagyot! Mintha csak két hegy megmászása között pihennénk egy kicsit. Az is jó, ha a görbénk hol az x, hol pedig az y tengely felé közeledik inkább - de csak mértékkel! Nem akarjuk elbizonytalanítani a nézőket. A képnek azt kell sugallnia, hogy küzdünk, törekszünk és folyamatos sikereket érünk el. A diagramm a mi harci eszközünk a néző elméjéért folyó küzdelemben. Egy jó a diagramm fél győzelem!
(Gombafelhő)
Kicsi gombácskáim, aranyos spóratokocskáim! A ma esti történet nem mese, hanem valóság! Amit most mondok, azt apáink apái még látták, s ha jól viselkedünk, talán mi is megláthatjuk újra. Bizony élt, most is él, bár elrejtőzve, s élni fog, míg minden be nem teljesedik és újra megmutatja magát a Nagy Gomba, istenünk, a Gombafelhő! Ereje félelmetes, hozzá képest a legmérgesebb galóca is csak pipafüst! Szépsége messzire világít, s amikor eljön, eltöröl a földről minden hamis életformát és gátlástalan öldöklőt! Nem lesz több vérszomjas őz, aki lelegeli kalapunkat! A rettentő fogú nyulak mind elpusztulnak és elégnek a fák is, akik akadályozzák terjeszkedésünket. Virulni fog akkor a gombák népe! Nem kell többé félnünk attól, hogy koncentrációs táborokba gyűjtenek minket, sem attól, hogy barbár állatok letépnek tönkünkről, elszakítanak családunktól és soha többé nem térhetünk vissza. Igen, reménykedjünk, hogy csodálatos, szépséges és erős gombafelhőnk visszatér közénk.
Érkezését látni fogjuk: hatalmas robbanással érkezik, felvillanó fénye betölti az eget és a földet, forrósága a gombákon kívül mindent eléget - és akkor végre miénk lesz az egész föld!
(Szalonnasütés)
Gyermekkorunkban a tábortűz és a szalonnasütés kaland és ünnep volt, a fa gyűjtésétől kezdve a helyes tűzrakáson át a szakszerű sütésig, kivárva természetesen a sötétedést, hiszen mindez déli napsütésben elképzelhetetlen, még a kenyér ízét is elrontaná... Ódát kellene írnom a szalonnáról, erről a sós, fehér – húst nyomokban sem tartalmazó -, csúszós disznóságról, amit kisebb-nagyobb, keskenyebb-vastagabb csíkokra vágva és beszeldelve, az általunk gondosan kihegyezett botok végére szúrva oly nagy örömmel tartottunk a tűz fölé. Csöpög már a zsír róla? Serceg a tűz? A kézben tartott kenyér úgy feketedik, ahogy a kormos, sós zsír rácsepeg. Ki evett ennél jobbat? Legfeljebb, ha a bot elejére egy hagyma is volt tűzve, ami az égi javallat szerint még finomabbá teszi. Szépre száll a füst - de bolond, aki állja. Ki kér még szalonnát? Van, aki csak a kenyeret eszi, nem baj, a másik majd megeszi az ő sültjét is. Kaland, beszélgetés, megosztva a legbiztosabb okosságokat, amiket egy felnövő gyerek csak tudhat vagy sejthet. Az eljövendő szerelem ígérete. A csodálatos jövő, amiben minden lehetséges - hej, ilyen szalonnák ma már nincsenek! Ma már a csillagok is másképp sütnek az égen!
(Háziállatok - szöveg kép nélkül)
„Mi télen csak hangyákat tartunk, a kisebbik, fekete fajtából. Ők mindig velünk vannak, bár anyu nem szereti, de kiirtani se tudja őket. Nyáron nagy hangyáink is vannak és néha szárnyas hangyák is. Tavasztól pókokat is tartunk, a kaszás pókok a fürdőszobában érzik legjobban magukat. Csak azt nem tudom, hogy kerülnek oda. Anyu szerint a lefolyón másznak fel, vagy az ablakon jönnek be. Nyáron legyeket is tartunk, de a kaszás pókok nem eszik meg őket, pedig én azt hittem.
A kertünkben meztelen csigáink vannak és éti csigáink is. Ezt állítólag az olaszok meg is eszik. A bátyám beszórta őket sóval, mert azt mondta, hogy akkor kijönnek a házukból és meg lehet enni őket. De nem jöttek ki, csak fehér habot eresztettek, így nem ettük meg őket.
Bogaraink is vannak, a legtöbb a vérszívó, a bátyám szerint annak verőköltő bodobács a neve és nem is vérszívó, de szerintem igen, mert piros. Időnként a fenekükkel összetapadnak és úgy mászkálnak, a bátyám azt
mondja, hogy tudja, hogy miért, ilyenkor röhög, de nem válaszol. Szerintem nem is tudja, csak nagyfiúzik.
Nagyobb állatunk nincs, bár a szomszédok összes macskái a mi kertünkbe járnak. Volt egy homokozóm, de anyu már nem engedi meg, hogy ott játsszak, mert a macskák állandóan abba piszkolnak. A bátyám szerint a franciák megeszik a macskákat. Ha nagy leszek, lesz egy francia barátom!”
(Szöveg: Sípos (S) Gyula - megjelent a "33 rövid történet és néhány hosszabb" című novelláskötetben)
(Kalóz)
A támadás szombaton délelőtt kilenc órakor kezdődött, amikor az eső miatt nem mehettünk ki az utcára. A két fős ellenséges sereg a kisszobában gyülekezett rettenetes fegyvereivel. Soha ki nem fogyó lángszóróik voltak és őket segítette Fekete Kéz híres kesztyűje is. Akinek az a kezén volt, az elkapott minden golyót és egy ütéssel meg tudott lékelni egy hajót! Én azonban nem féltem, mert olyan titkos fegyverem volt, ami mindent legyőzött! Látszólag keménypapírból készült kardot, valójában Artúr király híres varázskardját tartottam kezemben, fejemet pedig Merlin sisakja védte, ami parancsomra láthatatlanná is tett. A hajóm orrában álltam, és onnan figyeltem az ellenség mozgolódását. Lassan nyílt az ajtó és a gonosz Terminátor egy óriási bombát dobott felém, én azonban ügyesen hárítottam kardommal, majd támadásra indultam. Kikerültem a lángszóró csóváját, majd berontottam a kisszobába. Lúdvérc boszorkány vízipisztolyával mérgező átkot lőtt rám, de mivel láthatatlan voltam, és így nem is láthatott, a találat nem érvényes! Diadalmasan felugrottam szekerükre és győztesen ugráltam (pedig az tiltva volt, az ágyrugók miatt). Terminátor azt kiabálta, hogy ez így nem igazság, de nem törődtem vele, hiszen mit ért egy robot a hadművészethez?
(Féltékenység)
A féltékenység rettenetes, sötét démoni erő, ami megöli a szerelmet. Gyanakvást és bizalmatlanságot kell. Birtoklási vágy, ami szeretetnek álcázhatja magát, de kizárólagosságra törekvése végül mindig leleplezi. A féltékenység ördögi kísértés, ami ha erőre kap a szívben, pokollá teszi a kapcsolatot. Ha nem sikerül előle elmenekülni, megtöri és megöli a másik lelket. Ha nem sikerül megzabolázni és legyőzni, megöli a mi lelkünket is. A féltékenység felzabálja a házasságot, hűtlenné teszi a hűségest és áldozattá a társunkat. A féltékenység embergyilkos kezdettől fogva. A féltékenység még Istent is megölné, ha tehetné. 
(Félig)
Ahogy az ismert mondás tartja: két farkas harcol benned: a bátorság és a gyávaság. Az győz, amelyiket eteted. Félig telve vagyok örömmel, félig bánattal, félig bátorsággal és erővel, félig gyávasággal és meneküléssel. Szerelemmel és önzéssel. Félig jóllakva, félig éhesen, láz forróságától fázva. Félig bizalommal és reménnyel, félig csüggedéssel és feladással. Félig múlttal és félig jövővel. A jelen fél életével, az életkor felével. Énekkel és csenddel. Gyengeséggel és erővel. Kétfelé sántikálva, félig Istennel, félig az ördöggel. Élettel és halállal. Kifelé és befelé fordulással, optimizmussal és pesszimizmussal. Félig tele a pohár és félig üres. A kérdés az, melyiket iszom most?
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
