Megint napi firkák: Cápaebéd; Elfáradtam
Cápaebéd; Elfáradtam - rajzok és szövegek, tessék parancsolni:
(Cápaebéd)
Cápánk nem volt különösebben éhes, de egy cápa már csak olyan, mint egy hobbitka: reggeli után jöhet a második reggeli, aztán a tízórai, a korai ebéd, utána a késői ebéd és majd az uzsonna… Úszni meg amúgy is kötelező, hogy a víz átfolyjon a passzív kopoltyúin, ha nincs mozgás, nincs oxigén - nem könnyű egy cápa élete, mindig lótni-futni, úszni, enni, de ha már így alakult, csináljuk tisztességesen! Így aztán amikor cápánk meghallotta az ebéd hangját – tan, dan, tan, a víz kiválóan vezeti a hangot -, arrafelé vette az irányt, mintha csak ténferegne, nézelődne, egy kis hal itt, egy másik ott, szóra sem érdemes, közeledünk, TAN, DAN, TAN… JAJ! Ez nem az ebéd hangja! TAN, a tízdanos ORKA Nagymester gyakorol itt, az élő legenda, Tanító és GYILKOS BÁL…na, szegény cápánk, halleves lett belőle. Azt azonban tegyük hozzá, hogy bár TAN óceánszerte híres harcművész és zen-mester, de ízlése az nincs neki. A cápauszonyt meghagyta, pedig mindenki tudja, hogy egy jó cápauszonyhallevesnél nincs finomabb!
(Elfáradtam)
Minden reggel, amikor nekifeszülök a napnak, azt gondolom, sikerülni fog! Minden délben, amikor egy percre megpihenek, hátam nekivetem a kőfalnak, azt remélem, menni fog ez, még van erőm! Estére azonban elfáradok. Izmaim remegnek, a fejem fáj, nyilvánvaló, hogy semmit sem sikerült megoldanom, nem is értik mit teszek, alig kapok levegőt, és még össze kellene pakolni, megírni az összefoglalót, aztán hazahozni a gyereket az edzésről, vacsorát készíteni, a fürdőszobában halomban áll a szennyes, a szobában a vasalatlan ruha, és tudom, hogy megint elégedetlenek lesznek, mást akarnak, és én leszek a hibás, miért nem osztom be jobban az időmet, mit csináltam egész nap, mindenki más is keményen dolgozik, ne panaszkodjak, ilyen az élet, ha nem tetszik, kezdjek el valami mást, örülnöm kellene, hiszen senki nem zaklat – és akkor elcsüggedem. Csak néhány lépést kellene tenni, talán csak egy utolsó nekifeszülés, biztatom is magam, gyerünk Sziszifusz, menni fog, nyomjad... de nem megy. Feladom. Félreállok és elengedem. Csüggedés. Megkönnyebbülés. Öt perc pihenés, öt percnyi semmi, öt percnyi szabad levegővétel, aztán kifújom magam, és elindulok lefelé, ahol vár a kövem, mert újra nekifeszülök, napról napra, és tolom, nyomom fel a hegyre…
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula) #napifirka
