Két napifirka: Repülő elefántok; Zacc
Ismét két #napifirka - Gyuszkó rajzol, én szövegelek: Repülő elefántok; Zacc - kép és szöveg, tessék parancsolni:
(Repülő elefántok)
Azt gondolhatnánk, hogy a repülő elefántoknak van a legkönnyebb életük a világon. Mivel nagy és erős állatok, senki sem mer beléjük kötni. Hatalmas füleikkel bármikor elrugaszkodhatnak a földről, és boldogan szállhatnak virágról-virágra, akarom mondani mammutfenyőről mammutfenyőre és vígan élnek, mint egykor világhírű ősük, Dumbó. Sajnos azonban a természet furcsa tréfájaként a repülő elefántoknál minden tulajdonság csak az egyik vagy másik félnél van meg. Az egyik erős és gyorsan repül, a másik lomha víziló. Az egyik okos, a másik buta, ez mindenre emlékszik, az meg semmire. Milyen nehéz nekik párt találni! Ha két buta áll össze, élhetetlenek, ha meg két okos, akkor egymás agyára mennek. Ha pedig az egyik okos, a másik buta, akkor állandóan elégedetlenkednek és veszekednek. Akik mindenre emlékeznek, azok ebbe őrülnek bele, akik meg semmire, azok hiába kötnek csomót egymás ormányára, az se segít. Ha meg az egyik emlékezik, a másik nem, ott állandó a számonkérés és neheztelés. Csoda-e, hogy a repülő elefántok a kihalás szélén állnak, és már sem cirkuszban, sem állatkertben nem található belőlük egyetlen példány sem?
(Zacc)
Az ember kávézott, de ő nem. Takarékos asszony volt, sajnálta rá a pénzt, meg aztán: minek? Hiszen ha reggel felébredt, felkelt és már tett-vett – megy ez kávé nélkül is! De ha az ember kávézni akar, legyen. Boltból vette a szemes kávét, úgy a legolcsóbb. Egykor tán lenézték miatta, most meg divat lett, így aztán igényes barista hírébe került anélkül, hogy tudta volna. A kávét otthon ledarálta, a kotyogósban lefőzte, de a zacc se ment pocsékba, azt gyűjtögette, jó a növények alá, a cserépbe, meg ahová lehet, mehet, elszórogatta. Egyszer aztán nagyot gondolt! A hátsó kert sarkában gyűjteni kezdte a zaccot. Kis púpocska, nagy púpocska, vakondtúrás, egy vödörnyi, két vödörnyi... Az ember egyszer kérdezte, mi az, akkor elütötte a választ, több kérdés nem volt. Ő meg a szomszéd Pistával, aki ügyeskezű ember volt, titokban medencét építtetett, fából, de nem akármilyet, hanem csésze alakút! Amikor aztán az ember születésnapja elérkezett, hajnalban teli töltötte szép, finom, illatos, puha zaccal, mellé tette tálcán a finom reggelit, aztán beszólt neki: gyere csak ki, milyen fürdőt csináltam neked! Finomabb és jobb ez, mint a riviérás iszappakolás!
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula)
