Napközis mesék 2021/5. - Mi történt a sárkányunkkal?
Napközis mesék 2.a
Sípos (S) Gyula: Mi történt a sárkányunkkal?
Cs. Marci által mondott szereplők: Gekko a fürge gyík, Aaron a láthatatlan kaméleon, Tűzhányó a sárkány, Berci a kutya Videó és szöveges változat:
A mi falunk messze földön híres Tűzhányóról, a sárkányunkról. Nem mintha más városoknak nem lett volna sárkányuk! Alig 350 kilométerre, egy heti járásra is élt egy öreg, kivénhedt jószág, és mintha a hegyeken túl is élne egy - de az biztos, hogy egyik se olyan fiatal, erős és barátságos, mint a mi Tűzhányónk! Ő, ha kellett vasat izzított, elhúzta a legnehezebb szekeret is, és mindig kedves volt mindenkihez. Vigyázott, hogy a nagy erejével véletlenül se bántson meg másokat. Büszkék is voltunk rá, különösen mi, a legjobb barátai: Gekko a fürge gyík, Aaron a láthatatlan kaméleon, Berci, a kutya és én.
Amikor tavasszal Tűzhányó kalandkereső útra indult, azt terveztük, hogy mi is vele megyünk, de aztán beláttuk, hogy túlságosan lelassítanánk őt. Végül beleegyeztünk, hogy egyedül indulhat útnak, vágtathat, repülhet, de szavát vettük, hogy legkésőbb két hónap múlva visszaérkezik hozzánk.
Nem így történt. Eltelt a tavasz, vége lett a nyárnak, már őszi szelek fújdogáltak, mire Tűzhányó haza érkezett. De mi történt a mi kedves, barátságos sárkányunkkal? Alig szólt hozzánk, egyedül mászkált a réten és az erdőben, mindenféle anyagokat gyűjtött össze, amikkel aztán elrepült a hegyek felé. Ha kérdeztük, faggattuk, csak fél szóval felelt, s azt se engedte, hogy vele menjünk. Egyszer, amikor távolabbról követni próbáltuk, még tüzet is fújt elénk, nehogy utána menjünk!
Egy esős őszi napon aztán végleg eltűnt. Vártuk egy napig, kettőig, hogy visszatérjen, de nem jött. Világossá vált, hogy valamit tennünk kell, mert Tűzhányó valami nagy bajba keveredhetett, és nekünk kell segítenünk rajta. De hogyan tegyük, ha azt se tudjuk, hol tartózkodik most?
Elhatároztuk, hogy mi, a legjobb barátai útnak indulunk, hogy megkeressük őt. Mivel Bercinek csodálatos szaglása van, ő lett a nyomkeresőnk. Körbejárt a falu körül, tűz és füst nyomait kereste, sárkányszagra vadászott érzékeny orrával. Végül megérzett egy halvány illatot, ami a hegyek felől érkezett, így arra indultunk. Két nap, két éjjel meneteltünk, megállni se mertünk, nehogy eltűnjön a szagnyom és utat tévesszünk. Végül megérkeztünk a hegyhez, annak is szakadékos oldalához, a meredek sziklafalhoz, ahová se én, se Berci fel nem tudott volna mászni.
Mit volt mit tenni, letáboroztunk a fal alatt. Innen tovább csak Gekko és Aaron tudott menni. Gekko a legügyesebb fürge gyík volt a világon, aki bármilyen sziklafalon felmászott. Mintha tapadókorongok lennének a lábán, mint a gekkóknak, azért is kapta ezt a becenevet tőlünk. Most is elindult, felderíteni a terepet. Fel a meredek sziklafalon, Aaronnal a hátán. Mi pedig leültünk és izgatottan vártuk a beszámolójukat.
Talán három óra is eltelt, mire visszaérkezett, de csak egyedül, kaméleon barátunk nélkül. A fáradtságtól remegve mesélte: - Felmásztunk majdnem a sziklafal tetejéig, amikor észre vettük, hogy oldalt egy barlang nyílása látszik. Közelebb araszoltunk, ekkor már az én gyenge kis orrom is megérezte, hogy Tűzhányó ott van bent, a barlangban! Hallottuk, hogy ébren van, valamit szöszmötölt, közben dudorászott – mintha nem is egyedül lett volna! Nem mertem közelebb kúszni, nehogy meglásson. Visszamásztam Aaronhoz, hogy megtanácskozzuk, hogyan tovább. Úgy döntöttünk, hogy sötétedés után Aaron egyedül fog bekúszni, óvatosan, hogy észre ne vegyék. Nem véletlenül becézzük őt láthatatlannak! Tizenkét színt tud egyszerre megjeleníteni a bőrén, bármilyen háttérbe tökéletesen beolvad, Tűzhányó nem fogja észrevenni! Én pedig holnap hajnalban visszamegyek érte és lehozom, hogy elmondhassa, mit látott.
Így is történt. Hajnalban Gekko lehozta Aaront, aki elmesélte, mit látott, mi pedig szólni se tudtunk az ámulástól és bámulástól!
Kiderült, hogy a mi kedves Tűzhányónk valahol a messzeségben társat talált magának, egy szép, de félénk kis sárkánylányt! Fészket épített neki itt a barlangban, és már két kicsi kis sárkánykölyök is ott szuszog közöttük a jó melegben! Hát ezért különült el tőlünk a jóbarátunk és nem azért, mert már nem szeret minket!
Óvatosan ellopakodtunk a hegytől, nehogy megzavarjuk őket. Hazaérve elmeséltük a faluban a történteket. Összeült a falutanács, s végül úgy döntöttünk, hogy a nagy réten faágakból rakott óriási betűkkel üzenetet írunk Tűzhányónak, hogy ha felénk repül, már messziről elolvashassa: Éljen az ifjú pár! Éljen Tűzhányó és az egész családja! Szeretünk benneteket és várunk rátok!
Az pedig bizonyos, hogy Tűzhányó elolvasta az üzenetet, mert nem sok idő múlva egyszer csak leszállt a nagy rétre a piruló sárkánylánnyal az oldalán, hátukon egy-egy kis sárkánykával – de ez már egy másik történet.
