Napközis mesék 1. - Hőskölcsönző
Újra eljött az idő, amikor a napköziseknek mesét írok - minden héten a legjobb (vagy legügyesebb, stb.) gyerek mondhatja a szereplőket, és következő szerdára itt a mese. Tessék parancsolni:
Napközis mesék - 2.a osztály
Sípos (S) Gyula: Hőskölcsönző
S-L Benedek által mondott szereplők: Aladdin, Mézga Géza, Vuk
Csendes, késő őszi nap volt, a levelek már lehulltak a fákról, de a szép, napsütés idő sokakat sétára csábított. Feladat is alig volt, így a Hőskölcsönzőben foglalkoztatott hősök jó része is elment kirándulni, beszélgetni, játszani. A Hőskölcsönző lovagtermében összesen csak ketten üldögéltek és egymással sakkoztak. A békés nyugalmat hirtelen ajtócsapódás zaja törte meg. A Hőskölcsönző portása, Mézga Géza rontott a terembe, hangosan kiáltozva:
-Segítség, gyertek gyorsan, a Medvekirály elragadta Nyuszit, azonnal segíteni kell!
Mézga Géza, mint állítólag ismert személyiség és okos ember, annak idején hősnek jelentkezett a Hőskölcsönzőbe, de hamar kiderült, hogy se nem okos, se nem ügyes, viszont a szája állandóan jár. De hogy mégse kelljen elküldeni, portási állást ajánlottak neki, amit azóta is nagy igyekezettel, és portáshoz illő méltósággal töltött be. Most odaszaladt a sakkozókhoz, szinte felrángatta őket a székből:
-Aladdin, Vuk, azonnal gyertek, élet-halál kérdésről van szó! A Medvekirály elrabolta Nyuszit! Ha bevackolódik a téli álmára a várába vele együtt – még belegondolni is rossz! Azonnal segítenetek kell!
-Jó, jó, megyünk már, csak a lámpámért hadd menjek fel a szobámba! – morgott Aladdin.
-Nincs már arra idő! – veszekedett velük Mézga Géza, és kilökdöste őket az ajtón. – Induljatok, mentsétek meg Nyuszit!
Aladdin és Vuk futva indultak a Medvekirály vára felé, ami a hegy oldalában magasodott, a Medvekirály egykori téli barlangja köré építve. Magas fal vette körül, s amikor odaértek, látták, hogy már elkéstek, a kapu bezárult, ott már nem juthatnak be.
-Ha itt lenne a lámpám! – sóhajtotta Aladdin -, csak szólnék Dzsinninek, és máris átrepülhetnénk a falon.
-De nincs itt – legyintett rá Vuk -, és vissza se mehetünk érte, szerintem Géza be se engedne minket az ajtón… Valami más megoldást kell találnunk. Először is körbeszimatolok – mondta, majd legendás szuperérzékenységű orrát magasra emelve végigfutott a fal mentén.
-Igen – morogta -, érzem Nyuszi szagát, odabent van, szerintem a második emeleten. Bal oldalt, fent nyitva van egy ablak, oda kell feljutnunk…
-Ha Dizsnni itt lenne… – kezdett rá megint Aladdin, de látva Vuk megrovó tekintetét, másképp folytatta: - Úgy látom, vagy átmászunk a kerítésfalon, vagy alagutat kaparunk alatta… Azt hiszem, alagutat kell ásnunk, azon keresztül egyszerűbb lesz kimenteni Nyuszit. Az alagúton átosonunk, aztán én felmászok a falra az ablakig, kihozom Nyuszit…
-Nyuszi félős és gyenge, nem fog lemászni a falon – mondta Vuk, majd kis töprengés után hozzá tette: - de ezt majd megoldom, míg felmászol. Összekotrom a leveleket egy nagy kupacba, és abba leugorhattok.
Így is történt, Vuk négy lábbal kapart, Aladdin két kézzel kotort, ástak, tolták félre a földet, mélyítették az árkot, egészen addig, amíg át tudták préselni magukat az alagúton.
-Még jó, hogy Nyuszi kisebb és vékonyabb nálunk, különben áshatnánk napestig…
Beosontak a várkertbe, Aladdin óvatosan felmászott a falon és bekukucskált az ablakon, vigyázva, hogy ha a Medvekirály is a fenti szobában tartózkodik, észre ne vegye. Szerencséje volt, csak Nyuszi sírdogált ott egyedül. Egy kézzel kapaszkodva halkan beszólt neki, de ujjait a szájára téve jelezte, hogy a rab lány legyen nagyon csendes és halk és úgy jöjjön hozzá gyorsan. Remegett és félt Nyuszi, de azért csak kimászott az ablakon, Aladdin pedig karjait köré fonva már ugrott is le az összekapart levéldombra.
Ebben a pillanatban hatalmas bömbölés reszkettette meg a levegőt! Medvekirály megérezte a betolakodókat, és a vár ajtaját kicsapva megindult feléjük.
-Futás! – kiáltotta Vuk, és már loholtak is az alagút felé. Elöl Aladdin, utána Nyuszi, hátvédnek pedig Vuk, hogy ha kell, megverekedjen a Medvekirállyal. Végül erre nem volt szükség. Épp átértek a lyukon, amikor utánuk vágódott az alagútba Medvekirály, és… és bizony, be is szorult az alagútba, de úgy, hogy se előre, se hátra, se ki, se be mozdulni nem tudott. Ott hörgött, vergődött, végül már csak morgott és nyüszített…
-Medvekirály, te szegény – simogatta meg a fejét Aladdin -, egészen megsajnáltalak. Miért akartad szegény Nyuszit egy egész télre bezárni magadhoz? Hiszen ha megkérted volna, biztosan szívesen meglátogatott volna ő is, mi is, hogy ne legyél olyan egyedül. Látod, hogy pórul jártál!
Mit volt mit tenni, a Medvekirálynak bizony több napig ott kellett raboskodnia az alagútban, míg kellően lefogyott ahhoz, hogy vissza tudjon húzódni a vára felé. De hogy mások ne láthassák őt szorult helyzetében és ne csúfolhassák, Vuk és Aladdin a kikapart földből falat épített köré, eltakarva őt, és nem árulták el senkinek mi van a fal mögött. Mire pedig kitavaszodott, a Medvekirály is megnyugodott és a legnagyobb békében napoztak együtt a melegedő időben.
