Képek és történetek 3. - Angyalok
A természetfölötti nem különül el élesen, hanem velünk együtt, bennünk és közöttünk létező valóság. De hogyan lehet ezt ábrázolni képben és szövegben? Mert a papír ugyan mindent elbír, szavakkal pedig majdnem mindent le lehet írni (amit meg nem, arról hallgatni kell, jelenti ki Wittgenstein, hogy utána erről írjon) – és képekben?
Istent „soha nem látta senki” – olvassuk a Szentírásban -, csak az egyszülött Fiú (Jézus Krisztus) nyilatkoztatta ki, ezért minden törekvés, amelyik Jézust ki akarja hagyni Isten megértéséből, merő fantáziálás. Na de az angyalok, őket hogyan képzeljük el?
Hát persze, hogy úgy, ahogy akarjuk…
(Figyelő angyal, szénrajz)
Egy időben szokásom volt, hogy ha valakit meg akartam ajándékozni, imádkoztam egy belső képért, aztán lerajzoltam az őrangyalával, később pedig már szentírási igét és szöveget is írtam hozzá.
Az angyalok Isten szeretetének, jelenlétének jelei, hordozói a képeken. Csak vonalak, jelzések, megsejtések, körvonalak… 
és formák… (az agyagszobrok kiégetés előtt: egy család és az őrangyalai, anya gyermekével és az őrangyallal)
És végül: időnként az angyalok teljesen „elhatalmasodnak” rajtam, itt van két színes: az angyali üdvözlet (ahol Isten is megjelenik), és egy angyal madárral:
(Sipos Gyula)
