Napközis mesék 9. - Védelmezők
Napközis mesék, 1.a osztály
Sípos (S) Gyula: A védelmezők
F. Fanni által mondott szereplők: Zsiri a zsiráf, Papi a papagáj, Ori az oroszlán. Videó és szöveges változat:
Papi, a papagáj egy öreg vitorlás hajó kabala állata volt. Kapitányok jöttek, mentek, de Papi mindig maradt. Kedvenc helye a legnagyobb árbóc csúcsa volt, onnan kémlelte a látóhatárt, s biztatta a matrózokat. Egyszer aztán eljött az idő, amikor az öreg vitorlást nyugdíjazták, helyét elfoglalták a fiatal, modern motoros hajók. Kapitánya akkor azt kérdezte Papitól:
-Mit szeretnél, veled mi legyen? – Szegény Papi, aki egész életét a hajón töltötte, nem tudta, mit válaszolhatna. Végül azt mondta:
-Csak tegyetek ki itt, ahol épp vagyunk, Afrika partjainál. Elmegyek világot látni.
Így is történt. Papi kiszállt a hajóból és elrepült az afrikai szavannák irányába. Ahogy repkedett, nézelődött, mit látott? Mintha valami sárga, foltos szárazföldi hajó sétálna a ritkásan növő fák között, négy lábon, elején egy óriási árbóccal. Papi örömében nagyot rikkantott, s rögtön leszállt az árbóc csúcsára, s megkapaszkodott az ott lévő két függőleges fogantyúban.
-Hé! – szólalt meg egy mély hang -, nem szállsz le rólam azonnal!
-Jé, egy beszélő hajó! – csodálkozott Papi.
-Még hogy hajó! Nem látsz a szemedtől? Én zsiráf fagyok, méghozzá a legszebb és legnagyobb zsiráf bika az egész környéken. Azonnal engedd el a szarvaimat és repülj tovább!
-Zsiráf? Nahát, ilyenről se hallottam még. Tudod mit, akkor elnevezlek Zsirinek. Én meg Papi vagyok, a legokosabb, legügyesebb, és persze legszebb papagáj, ezt minden matróz tudja és mondja!
-Lehet, hogy te vagy a legszebb papagáj, de akkor is le kell szállnod a fejem tetejéről, mert így még feltűnőbbek vagyunk! Márpedig nekem el kell bújnom, hogy meg ne találjanak – mondta Zsiri, a zsiráf. Papi erre nagyot nevetett:
-Bujkálni akarsz, ilyen hosszú nyakkal? Hidd el, ez lehetetlen, kilógsz mindenhonnan. Talán az elől a barna sörényű óriás macska elől akarsz elrejtőzni, akik a bokrok között sompolyog?
-Az nem macska, hanem oroszlán. Máskor talán elfutnék előle, de most nem, mert ő is ugyanúgy rejtőzködni akar, mint én.
Papi elcsodálkozott: egy félős oroszlán? Az lehetetlen, hiszen ő azt hallotta, hogy az oroszlán az állatok királya. Itt valami nagy baj van, de majd ő megoldja. Odarikoltott az oroszlánnak:
-Ori, gyere csak ide! Mert nem vagy te bátor oroszlán, hanem csak Ori! Mit settenkedsz, sompolyogsz, bujkálsz te ott a bokrok között? Kitől féltek ti annyira, két hatalmas állat, hogy remegtek, mint a kocsonya?
Az oroszlán haragosan morrant egyet, de aztán búsan lehajtotta a fejét, s úgy mondta:
-Orvvadászok járnak erre, puskás emberek, akik nem törődnek semmivel, lőnek mindenre, ami él és mozog. Kegyetlenek, szórakozásból ölnek, s csak nevetnek rajtunk!
Emberektől félni? Papi ilyet se hallott még, de látta, hogy komoly a dolog. Remegő oroszlán, bujkáló zsiráf? Ez nincs rendjén! Elhatározta, hogy segíteni fog.
-Figyeljetek rám, Zsiri és Ori, a rejtőzködés helyett inkább leckéztessük meg ezeket az orvvadászokat, hogy örökre elmenjen a kedvük a gyilkolászástól! Kitaláltam egy jó tervet, hallgassatok rám! – s azzal elmondta, mit tervezett.
Másnap este terepjáró autó közeledett búvóhelyük felé, benne egy fegyveres férfival. Papi bátran odarepült, s hívta, csalogatta egy ösvény felé, amelynek egyik oldalán vastag törzsű fa, a másikon egy bokorcsoport volt. Az orvvadász azt hitte, hogy a papagáj valami zsákmányt jelez neki. Fegyverét készenlétbe helyezve, lopakodva elindult az ösvényen. Nem tudta, hogy a bokorban Ori lapul, a vastag fa mögött pedig Zsiri bújik meg. Amikor aztán a bokorhoz ért, Ori, az oroszlán hatalmas mordulással elé ugrott az ösvényre. Az orvvadász rémülten ugrott el előle, pont úgy, ahogy Papi előre eltervezte.
-Most! – rikoltotta, mire Zsiri, a zsiráf hátsó lábaival nagyot rúgott, egyenesen fenéken billentve a férfit, aki puskáját elejtve már repült is, nagy ívben, kalimpálva, a bokrok közé. Ott reszketett félelmében, amikor Ori fölé állt és rámordult: ha még egyszer meglátunk erre, véged!
Hamarosan híre ment a szavannán, hogy az állatok védelmezőkre akadtak: egy papagáj, aki az agytröszt, egy zsiráf, a kémlelő, és egy erős oroszlán járják a vidéket, s ahol orvvadászok, csapdázók, gyilkos kedvű emberek jelennek meg, azokat úgy megleckéztetik, hogy soha többé nem mernek ide jönni!
