Napközis mesék 6. - A fantasztikus négyes
Napközis mesék 6. - 1.a osztály
Sípos (S) Gyula: A fantasztikus négyes
H. Boróka által mondott szereplők: Csanga a lány oroszlán, Bambusz a panda, türkizkék Főnix madár, és a Pink Baziliszkusz kígyó. Videó és szöveges változat:
Engem az egész környéken csak úgy ismernek, mint egy bolond állatkertest, aki mindenféle sérült állatot befogad és gondoz. Régen kezdődött, még fiatal koromban, amikor találtam az úton egy rókát, akit elütött egy autó. Eltörte a lábát, én meg haza vittem, bekötöztem, nálam maradt. Azt követte egy varjú fióka, aki kiesett a fészekből, aztán egy éhező kóbor kutya… mostanra valóban nagy állatsereglet vett körül, de nincs szívem egyiktől se megszabadulni. Mit tehetnék, ilyen vagyok!
Csanga, a lány oroszlán egy nyári estén érkezett hozzám. Bujkált, mert a társai kinevették. Amíg kislány volt, bébioroszlán, mindenki szerette, simogatta, ő meg úgy nyávogott és dorombolt nekik, mint egy kismacska – aztán valahogy beleragadt ebbe. Bár felnőtt, nem tudott bömbölni, morogni, félelmetesen ordítani, ahogy egy rendes oroszlánhoz illik, hanem továbbra is csak kismacskaként nyávogott. Addig-addig csúfolták, míg elmenekült, s végül hozzám került.
Bambusz hatalmas, erős panda volt, minden pandák legnagyobbika és legszelídebbike. Nem is lett volna vele semmi baj, de olyan bumfordi módon közlekedett, mint aki nincs teljesen tisztában erejével. Eltörtek a kezében a poharak, ha véletlenül nekiment egy ajtónak, az kidőlt a helyéből, elbotlott az asztalban és összetörte – végül eljött hozzám, hátha itt senkiben nem tesz kárt.
Főnix bánatában repült hozzám. Sírt, mert míg minden rendes főnix madár a piros és vörös különböző színeiben pompázott, ő türkizkéknek született és az is maradt, ráadásul amikor lángra lobban, a lángja is kék színű. Hiába mondták a többiek, hogy ők így is szeretik, meg a gázláng is kék, nem tudott megbarátkozni a helyzettel, végül nálam bújt el, egy hátsó szobában.
Pink Baziliszkuszról már a neve alapján is sejthetitek, mi volt a baja. Rózsaszín baziliszkusz? Akinek a pillantásától nem hogy kővé nem vált senki – hacsak akkor nem meredtek kővé egy pillanatra a csodálkozástól, amikor meglátták – hanem épp ellenkezőleg, még a kövek is megpuhultak?! Ő is nálam talált menedéket.
Milyen jó, hogy itt voltak! Ez akkor derült ki, amikor egy éjszaka…
Igen, a legsötétebb éjszaka volt, amikor arra ébredtem, hogy Csanga, a lány oroszlán suttogva kelteget: földrengés lesz, érzem! Kelj fel, csinálnunk kell valamit!
Csinálni, de mit? Mit tehetek én egy földrengéssel szemben? És egyáltalán, biztos, hogy lesz földrengés? Jól van – mondtam neki -, keltsd fel a többieket, majd meglátjuk, mi lesz.
Alig hogy kimondtam, már éreztem én is, hogy mocorogni kezd alattam a padló. Csanga kirohant, és mint egy őrült, futott körbe az állatkertben, aztán ki az utcára, a városba, a házak közé, és kiabált, hogy: ébresztő, gyertek ki a házakból, jön a földrengés! Csak hát, mindezt kismacska hangon nyávogta - ez ugyan nem megy be a falak mögé! Akkor már rengett a föld, s talán a végső kétségbeesés, hogy valami baja lesz az embereknek, áttörte a gátakat Csanga torkában. Rettentő oroszlánordítás hagyta el a torkát: Ébresztő! Kifelé a házakból!
Erre aztán felébredt mindenki – de talán már későn! Remegett a föld, potyogtak a cserepek a tetőkről, roppantak a falak, az emberek a sötétben botorkáltak, de ekkor hirtelen ragyogó fény támadt: Főnix repült fel az égbe, erős kék lánggal égve, bevilágítva az egész környéket!
Most látszott csak igazán, milyen nagy a baj. Rogyadoztak a falak, az emberek kétségbeesetten próbáltak kimenekülni a rájuk dőlő házak alól, de nem tudtak – pontosabban nem tudtak volna, de akkor már ott rohant Bambusz, az óriás panda, és Pink Baziliszkusz a házak között, hogy segítsen, ahol tud. Bambusz hatalmas vállaival megtartotta a falakat, míg kimenekültek az emberek, sőt, azt is megtörtént, hogy a dőlő falat egy lendülettel visszalökte, nehogy rázuhanjon valakire, Pink pedig a szemeivel puhította, olvasztotta a kőromokat, így azok alól ki tudtak mászni az emberek, mintha csak víz alól jönnének fel.
Hajnalodott, mire véget ért a mentőakció. Csanga, Főnix, Bambusz és Pink fáradtan tértek vissza hozzám, csak lerogytak a fekvőhelyükre, és már aludtak is.
Magasan állt a Nap az égen, amikor arra ébredtünk, hogy emberek sokasága áll a kerítésünk előtt, ütemesen tapsolva, és azt skandálva: gyertek ki! Magam se tudtam, mire véljem ezt, főleg, amikor megláttam, hogy városunk polgármestere is ott áll, mikrofonnal a kezében. Kiderült, hogy ez a sok ember mind azért jött, hogy megköszönjék, amit tettünk az éjjel, a polgármester úr pedig azt mondta, hogy eddig csak a képregényekben volt fantasztikus négyes, de most már nekünk is megvan a mi fantasztikus négyesünk: Csanga, Bambusz, Főnix és Pink – s ha hiszitek, ha nem, ekkor láttam életemben először piros színt pandán, amikor mind a négyen elpirultak örömükben…
