Júdás
Egy novella a hamarosan megjelenő Mózes botja című novelláskötetből. Tessék parancsolni!
Azt gondolom magamról, kellő alázattal, de a tényeket mégiscsak elismerve, hogy vonzó, szimpatikus ember vagyok. Ügyes és értelmes, istenfélő és a hazáját szerető férfi. Az elsők között csatlakoztam a Mesterhez, vagy fogalmazzunk pontosabban, az elsők között voltam, akiket Jézus kiválasztott, hogy hozzá tartozzanak és kitartottam mellette akkor is, amikor többen elhagyták.
Emlékszem, milyen izgatott voltam és mennyire örültem, amikor Ő – igen, mondjuk csak nagy Ő-vel, hiszen Ő lesz a Király, a Messiás, ahogy hamarosan mindenki megtudja -, szóval szinte magamon kívül voltam, amikor a Mester magához hívott a hegyre, mert beválasztott a tizenkét tanítvány közé. Na jó, persze nem mutattam, igyekeztem megőrizni méltóságomat, ugrándozzon csak János, ő még kölyök, érthető, meg Tamás, aki úgy tekintgetett körbe, mintha nem is hinné, hogy a kiválasztottak közé került… (Magunk között szólva, ezt én se nagyon értettem, ha engem kérdezett volna Jézus, jobb jelölteket is tudtam volna mondani, de nem kérdezett, bár – minden szerénységem ellenére , el kell mondanom, hogy többször is kikérte már a véleményemet.)
Micsoda időket éltünk akkor, micsoda csodákat tettünk! Elmentünk kettesével – hol egyik, hol másik apostolt adta mellém a Mester kísérőnek -, s ahová csak betértünk, meggyógyítottuk a betegeket, kiűztük az ördögöket… így van ez. Próféta vagyok és csodatévő, egy a tizenkettőből, és nem is a legutolsó! De nem is kell erről többet mondani. megbízhatónak, értelmesnek és érdemesnek ítélt Jézus és mindenki, olyannak, aki szót ért az emberekkel, ismeri a viszonyokat és ügyeket, van benne talpraesettség. Nem véletlen, hogy a közös pénztár kezelését is rám bízták.
Igen, én korán megláttam Jézusban a nagy embert, aki Izrael felemelkedését elhozhatja. Láttam, hogy Ő lesz az, aki képes újra összekovácsolni a nemzetet, aki Izraelt újra naggyá teszi, kiűzi a rómaiakat, megzabolázza a pogányokat és A Seregek Ura örök tervét egyszer s mindenkorra érvényre juttatja. Jézus volt az, akit Isten nyilvánvalóan felkent erővel és hatalommal, és aki tudja is azt használni. Csak…
Csak mégis van valami rugalmatlanság a Mesterben. Isten nagy prófétája ő, de ezt a világot nem érti. Olyan, mint Elizeus próféta, aki megátkozta a szolgáját, Géházit, amiért az el merte kérni az ezüstöt a szíriai Námántól, miután az Úr meggyógyította azt a leprából. Jó-jó, nem kért rá engedélyt, de ha belegondolok, mennyi jót lehetett volna tenni azzal a temérdek vagyonnal!
Ha Jézus csak egy kicsit megértőbb, engedékenyebb lenne! Miért kell összeveszni mindenkivel? Hát nem igaza van a zsinagóga elöljárójának, amikor azt mondja: hat napja van egy hétnek, amikor gyógyíttathatjátok magatokat, de a hetedik napon ne? Olyan nagy baj az, ha betartjuk a törvényt és egy nap nem dolgozunk? Egyszerűen csak meg kellett mondani az embereknek, hogy jöjjenek másnap – én megmondtam volna szívesen, vállalom ezt a feladatot is, bármilyen kellemetlen -, de nem lehetett vele beszélni. És tessék, máris maga ellen haragított egy tekintélyes embert, pedig rá is nagy szükségünk lesz a Királyság kiépítésekor!
Egy kis kompromisszum-készség, egy kis megértés – és máris sokkal kevesebb konfliktusba kerülnénk. Nem kell állandóan kioktatni az írástudókat se. A farizeusok lehet, hogy néhány dolgot rosszul gondolnak, de mégiscsak buzgó és hazájukat szerető emberek, megnyerni kellene őket és nem elriasztani! A főpapokról nem is beszélve! Ők a vezetőink, a Törvény őrei, őket különösen meg kell nyernünk az ügyünknek! Én persze meg tudtam szervezni velük egy találkozót, mert bejáratos vagyok hozzájuk, ismernek és becsülnek, s meglátjátok, hamarosan sor is kerül erre a találkozóra, ahol Jézus, a főpapok az én segítségemmel végre tisztázzák közös dolgainkat. Már látom előre, ahogy együtt vagyunk a közös lakomaasztalnál, kötetlenül, Annás és Kajafás főpap, Jézus és én…
Istenem, és az az üzenet, amit a Mester Heródesnek küldött: Mondjátok meg annak a rókának… Ilyet nem mondunk a fejedelmünknek! Épp ellenkezőleg! Megmosdunk, tiszta ruhát veszünk és elmegyünk hozzá… De ezt is elrendezem majd, csak legyünk túl a Kajafásékkal való megbeszélésen. Akkor majd Heródes is fogadni fogja – pláne, ha a főpap még ajánlást is ad neki -, Jézus pedig, aki annyi csodát tett már, a fejedelmet is meggyőzi majd és maga mellé állítja. Így lesz, ez teljesen biztos, csak meg kell oldanom valahogy a kibékülésüket.
Az az igazság, hogy minél többet töprengek, gondolkodom, annál több problémát látok. Jézus nagyszerű ember, Mester, csodatévő próféta, a mi reménységünk – de néhány dologhoz nem ért. Nem forog ügyesen a tekintélyes emberek között, nincs diplomáciai érzéke. Én másképp csinálnám… Aztán itt van az adományok ügye. Én kezelem a kasszát, és én aztán tudnék gazdálkodni a pénzzel, megforgatnám egy kicsit, gyarapítanám… na jó, titokban meg is teszem. Ha engednék, nyíltan is befektettem volna, aztán akkor nem az lenne, hogy amikor nagy adományokat kapunk, csk szétszórjuk az emberek között, máskor meg nincs semmink, nyeljük az éhkoppot, meg az út szélén talált búzaszemeket. Gondolni kell a jövőre is, pénzelni kell a mozgalmat, ruhát és fegyvereket venni, egy kis kenőpénz se árt, mert azzal mégis csak olajozottabban mennek a dolgok. Így hát titokban gazdálkodom egy kicsit, némi fizetést is adok magamnak - „méltó a munkás a maga bérére” –, és persze amikor haza látogatok az enyéimhez, azoknak is adok belőle. Én lettem a családfenntartó, s nem tagadom, ha csak jönni látnak, már futnak elém és tátott szájjal hallgatnak. Én meg nem kicsinyeskedem, adok én ajándékot, kölcsönt, nagyvonalúan, kinek mi kell…
Olykor úgy érzem, rossz felé mennek a dolgok. Sajnos Jézus nem hallgat rám azokban az ügyekben sem, amikhez én jobban értek. Például ha én vezethetném a tanítványokat, már rég többen lennénk! Csakhogy Ő Simon Pétert, ezt a halászivadékot választotta ki vezetőnek. De miért? Érthetetlen. Ráadásul mellé adta Jánost, ezt a tejfölös szájú suhancot, ezt a hízelkedő gyereket, meg Jakabot, és őket viszi magával a hegyre is – de miért? Amikor én mindegyiküknél többet dolgozok az Ügyért?!
Az most már világosan látszik, hogy segítenem kell Jézusnak, mert nem látja tisztán a dolgokat. Elidegeníti magától a lehetséges támogatóinkat is, kerüli a vezetőket, szinte már bujkál. Ezért döntöttem úgy, hogy segítek neki. Összehozom a találkozót vele és népünk vezetőivel, a Nagytanáccsal. Tudom én, hogy Jézus is, ők is Izrael javát akarják, mind okos, értelmes és rendes emberek, ha végre beszélgethetnek egymással, minden elrendeződik.
Nem mutatom, de magamban büszke vagyok arra, milyen ügyesen intéztem a dolgot. Rávettem a Nagytanácsot, hogy találkozzanak a Mesterrel, és még fizettek is érte! Pedig bátorság kellett ám ahhoz, hogy megkérdezzem: „Mit adtok, ha átadom nektek?”
Harminc ezüst, az ugyan nem nagyon sok pénz, de azért nem is kevés, egy jó darab földet lehetne venni rajta, jó lesz az még nekünk, nagyon jó, és ezzel én gyarapítottam a kasszát!
Mit meg nem teszek érte! Amikor majd napvilágra kerül, hogy fognak csodálkozni a többiek! Jézus persze tudja, hogy mit teszek, hiszen Ő hatalmazott fel rá, de majd mindannyian meglátjátok, majd akkor megköszönitek nekem, majd akkor kiderül, ki volt itt a legügyesebb és legbuzgóbb!
Beesteledett, hamarosan véget ér a pászkavacsora. Én előre jöttem, hogy szóljak a szolgáknak. Azok persze ostoba júdeaiak, kizárt, hogy tudják, melyik közülünk a Mester. De még ha tudnák is, a sötétben, a sok galileai öltözetű, szakállas férfi közül ugyan melyikük ismerné fel Jézust? Én azonban ezt is megoldottam. Békecsókot váltok a Mesterrel, hogy Ő is tudja, mindent elrendeztem – talán a karját is megszorítom kissé, bátorításul, a nagy pillanat előtt, hiszen mégiscsak a főpapokhoz megyünk, a megbeszélésre, ahol végre felfedheti valódi kilétét és megkezdheti végső szabadító munkáját – aztán elindulunk, a többiek ámuló színe előtt, a díszkísérettel…
A Mózes botja kötet ára előreláthatóan 1400 Ft lesz, és már most előrendelhető levélcímünkön (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) . A könyv megjelenését támogatni is lehet! Aki legalább 3.000 Ft-ot befizet az Alapítványunk számlaszámára Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány számlaszáma:10700268-04975106-51100005 -, annak támogatóként beírjuk a nevét a könyvbe, megkapja a kötetet és választhat egy másikat is a megjelent felnőtt irodalmi könyveink közül!
Figyelem! Ha küldesz támogatást, kérlek írd meg nekünk levélben a postacímedet, ahová majd küldhetjük a könyveket!!!
