Keresztes Szent János: Sötét éjszaka
Egy csodálatos vers a mai nap szentjétől az Istennel való misztikus találkozásról és egyesülésről:
Egy sötét, csöndes éjen,
mikor szerelmem izzóan lángra lobbant –
mily boldogság a részem! –
óvatlan kiosontam,
míg házam pihent csöndes nyugalomban.
Homályba rejtve mélyen,
álruhában, vezetőmmel titokban –
mily boldogság a részem! –
az éjben elosontam,
míg házam pihent csöndes nyugalomban.
E boldogságos éjen
titkon, mert senki sem látott meg engem,
és nem láthattam én sem,
csak azt a fényt követtem
vezetőmként, mely ott égett szívemben.
A fényes napvilágnál
biztosabban tudott oda vezetni,
hol a kedves reám vár,
s el sem választ a messzi
tájon minket egymástól soha senki.
Ó éj, hajnalnál drágább,
Ó éj, te voltál szívem vezetője
Ó éj, te a frigy láncát
fonod a szeretőkre,
és szeretőt olvasztasz szeretőbe.
Virágos volt a keblem,
melyet csak néki őrzök lankadatlan,
s míg aludt rajtam csendben,
gyöngéden simogattam,
s legyeztem cédrusággal, óva, halkan.
Hajnal jöttén hajával
szellő játszott, s ő ébredezni kezdett,
és kezével, a lággyal
oly gyöngéden ölelt meg,
hogy érzékeim ájulatba estek.
Fölé hajolva adtam
át magam a csöndnek és feledésnek;
a világ s aggodalmam
mind a mélybe enyészett
s a liliomok árnyán semmivé lett.
Rónay György fordítása
