Jerikó fala
Sípos (S) Gyula: Jerikó fala
Az angyalok aggódva néztek a Jerikó felé menetelő népre.
-Nézz rájuk! – mondta az egyik. – Negyven éve vándorolnak, de még most is úgy vonulnak, mint egy ökörcsorda. Hogy akarják így bevenni a várost?
Jerikót hatalmas kövekből rakott, vastag fal vette körül. Tetején páncélos őrök mustrálták a város alá vonuló hódítókat.
-Mit tudnak kezdeni ezzel a fallal? – tanakodott egy másik angyal. – Szerszámuk sincs hozzá - ezt a diót ugyan fel nem törik!
-Én láttam Michaélt leszállni hozzájuk – szólalt meg egy harmadik -, talán adott nekik egy jó tanácsot…
-Nem tanács kell ide, hanem a mennydörgős ménkű! Szavakkal teli a sátor, attól ugyan le nem dől ez a fal!
Józsué, a nép vezére meghajtotta magát Michaél előtt:
-Hallottam és engedelmeskedem. Harcosaink hat napon át egyszer körüljárják a falat. A hetedik napon a papok megfújják a hét harsonát, és a Seregek Urának szövetségládával együtt hétszer körüljárjuk a várost. Amikor pedig megfújják a papok a harsonákat, a hosszan zengő harsonaszóval együtt az egész nép kiáltani kezd. Te mondod Uram, hogy tövig leomlanak a város falai – ha így lesz, mindenki beront azon a helyen, amellyel szemben éppen állni fog, és miénk lesz a város.
Vonult a sereg az első napon a város fala körül. Odabent rémülten bújtak össze az emberek, a harcosok pedig a falakon várták a támadást – de nem történt semmi. Második nap is körbejárta a választott nép a falakat – aztán ismét visszatért sátraiba. A harmadik nap a városi gyerekek kimentek a falakra, hogy megnézzék, mi történik, s onnan csúfolták a némán vonuló sereget. Negyedik napra megérkeztek az asszonyok és az öregek, ötödik napra pedig az árusok is, akik ételt-italt kínáltak a cirkuszt bámuló tömegnek. Hatodik napra mindenhol zsúfolásig megtelt a fal teteje. A gyerekek azon versenyeztek, ki tudja levizelni a lent vonulókat. A nép a falból morzsolódó köveket hajigálta rájuk és gúnydalokat énekelt, a város vezetői pedig azon tanakodtak, hogyan tudják majd felhasználni e szedett-vedett sereg hátrahagyott értékeit, miután azok csúfosan elvonulnak.
A hetedik nap hétszer vonult körbe a nép. Elöl a díszruhás papok a szövetség ládájával, utána az egész sereg. A trombita harsogására még az is a falakra tódult, aki addig otthon maradt. Nyomakodtak, tülekedtek, mind látni akarták, mi történik odakint.
A régi, öreg fal nem bírta tovább a megterhelést. Itt is, ott is repedni, dőlni kezdett, nagy darabokban omlott a síkságra. A lent várakozó harcosok előhúzták kardjukat, és megindultak a rések felé…
