Nemzeti Imanap levél, 2011. január 18. Szent Margit ünnepére
2004-ben, amikor elkezdtük az els? Nemzeti Imanap szervezését, ezt írtuk:
„Kis és nagy nemzetek egyaránt vannak a Földön, amelyek meghatároztak egy napot, amikor az egész hív? nép imádságban fordul Istenhez nemzetéért. Maga a Szentírás mutatja, mennyire szükséges ez. Ezekiel prófétához így szól az Úr: „Az ország népe megsokszorozta az er?szakot és a rablást, elnyomta a szegényt és a sz?kölköd?t, jogtalanul er?szakoskodott az idegennel. Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem ?ket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre - mondja az Úr, az Isten." (Ez.22.30-31)
Mi, akik kezdeményeztük a Nemzeti Imanap megtartását, úgy gondoljuk, hazánknak is nagy szüksége van arra, hogy legyenek emberek, akik odaállnak az Úr elé a népért. Nagy példánk ebben Árpádházi Szent Margit, akinek áldozatos élete és buzgó imádsága sokban hozzájárult ahhoz, hogy a tatárjárás idején szétdúlt királyság vezetői kiengesztelődtek egymással, népe visszatért falvaiba és az ország újjáépült romjaiból.
Látva hazánk leromlott erkölcsi állapotát, széthúzó közösségeit, mi is úgy imádkozunk, ahogy Jézus imádkozott az Örök Atyához irgalomért a keresztfán: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." (Lk 23.34) Ez a Nemzeti Imanap szíve és központja. Ezt visszhangozzuk Istvánnal, az Egyház első vértanújával, aki így kiáltott fel megkövezésekor: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül." (ApCsel 7.59-60) Imádkozunk ma is e sötétségbe merült nemzedékért, bízva abban, amit Pál apostol mond: "Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára." (Kol 1.24)
Imádkozzunk együtt hazánk megújulásáért! Szervezzük meg, hogy Magyarország minden községében, városában, minden egyházközségben és egyházmegyében felszálljon a közös imádság, mint jóillatú áldozat Isten elé!”
Most, amikor hetedjére szervezzük a Nemzeti Imanapot, még mindig ugyanez a cél lebeg előttünk. Azt is láthatjuk, milyen nagy szükség van Isten kegyelmére! Árvíz, belvíz, gazdasági válság, viszálykodás és a bűnök tengere – bőven van miért imádkoznunk. Azt is megtapasztalhattuk, hogy Isten válaszol imáinkra, és több csodás eseménnyel, ima-meghallgatással is megajándékozott minket – erről bővebben lehet olvasni honlapunkon (www.szeretetfoldje.hu), a Nemzeti Imanap menüpont alatt. (Ráadásul az évek során más imaalkalmak is kapcsolódtak a Nemzeti Imanap programjához.)
Az elmúlt évek bebizonyították, hogy sokan gondolkodnak, éreznek hasonló módon mint mi. Az ország minden tájáról és a határokon túlról is érkeztek visszajelzések arról, hogy imaösszejöveteleket szerveztek erre a napra, hazánkért és nemzetünkért. Most, a 7. évben – amikor a Nemzeti Imanap egybeesik az ökumenikus imahéttel is – arra szeretnénk kérni, buzdítani mindenkit, felekezeti különbség nélkül: imádkozzon ezen a napon hazánkért és nemzetünkért családjával, közösségével, egyházközségével, gyülekezetével együtt!
Az elmúlt hat évben több, mint húszezer ingyenes imafüzet talált gazdára. Most is szívesen küldünk plakátot, ima- és elmélkedő füzetet bárkinek, aki kéri. (Ingyenes és kedvezményes kiadványainkról bővebben itt lehet tájékozódni: http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/nemzeti-imanap/41-nemzeti-imanap/367-nemzeti-imanap-hetedszer Igényelni lehet a plakátot és füzeteket az
Nem szükséges azonban a mi füzeteinket kérni, hiszen minden imádság jó, minden keresztény lelkiségi mozgalom, egyház nyugodtan mondhatja az általa ismert, megszokott imákat, énekeket. A szíveink így is egyesülnek, s közös imánk mint nagyerejű áldozat száll fel Isten elé, aki biztosan meghallgatja azt! Hiszen Ő maga akarja a kiengesztelődést és megújulást!
„Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” (2Kor 5.19-20)
Imával és szeretettel: Sipos Gyula
2011. 01.04.
