Egy szép, vallomásos ima Szent Józsefről
Szent József, bevallom, hogy nem gyakran fordulok hozzád – sőt szinte soha.
Kérlek, bocsáss meg nekem, de te tudod, milyen az: árnyékban élni.
Ma azonban, a te ünnepnapodon, szeretnék hozzád jönni.
Szent József, te az árnyékban állsz,
szinte teljes sötétségben, – bár nagyon közel ahhoz,
aki a világ világossága, és közel vagy fényesen világító édesanyjához is.
Nem védekezel az árnyékban való lét ellen.
Taníts minket a kitartásra,
amikor figyelmen kívül hagynak minket és átnéznek rajtunk.
Igen, taníts minket szeretni.
Szent József, az evangélisták nem tartottak téged nagyon fontos személynek
az üdvösségtörténetben,
különben többet írtak volna rólad.
De talán csak elbújtattak, mint egy kis gyöngyszemet,
hogy csak azok találjanak rád,
akiknek van szemük a kis gyöngyökhöz.
Szent József, a Biblia azt mondja, Isten elsősorban álmodban szólt hozzád.
Álmodban mondta meg neked, hogy mit kell tenned.
Segíts, hogy figyeljünk mindenre,
amit Isten mondani akar nekünk, akár ébren vagyunk, akár alszunk.
Szent József, te megtetted azt a kellemetlen dolgot, amit Isten akart tőled:
Magadhoz vetted menyasszonyodat, az áldott méhűt,
noha ferde szemmel néztek rád,
noha pletykák terjedtek rólad,
noha elvesztetted barátaidat és megbecsültségedet.
Segíts minket, hogy Isten szava szerint cselekedjünk, még akkor is, ha az fáj.
Szent József, otthagytad az otthonodat, a munkádat és a biztonságot,
mert a fiúnak, aki nem a te fiad volt, szüksége volt rád.
Nem szitkozódtál, nem morgolódtál, nem tétováztál,
Látszólag csendben fogtad a szamarat és a vándorbotot,
és biztonságot nyújtottál az anyának és fiának a hosszú úton Egyiptomba.
Szent József, te szeretted Máriát, a menyasszonyodat.
Elkezdted szeretni őt,
hiszen szüleid adták őt neked menyasszonyul,
de aztán a dolgok másképp alakultak.
Itt értünk meg téged a legkevésbé,
mert itt állsz legközelebb Istenhez, aki megérthetetlen.
A menyasszonyod, Mária iránti szereteted
mégis igen nagy lehetett – napról napra nagyobb.
Elvégre szent vagy, akinek a legnagyobb erénye a szeretet.
Szent József, taníts minket a szeretetre,
a szeretetre minden ember iránt.
Taníts minket arra, hogy nem kell mindent birtokolni, amit szeretünk;
Taníts minket arra a szeretetre, amely ad.
Taníts minket a lemondó szeretetre.
Taníts minket a szeretetre, amely éget és fáj.
Tanítsd meg nekünk az egyetlen szeretetet, ami a valódi szeretet.
Szent József, mutass utat mindenkinek, akik eltévedt,
imádkozz értük Jézushoz, Isten Fiához.
Taníts minket az igaz szeretetre szeretetéhes korunkban.
Szent József,
Majdnem eltűntél az egyház története során.
Jöttek az egyház nagyjai,
a két nagy pillér, Péter és Pál, a vértanúk, István és Lőrinc,
a bölcsek, Ágoston és Ambrus, a tudósok, Aquinói Tamás és Domonkos,
a reformátorok, Assisi Ferenc és Loyolai Ignác,
a szent egyháztanítók, Sienai Katalin és Avilai Teréz,
és aztán jöttek napjaink szentjei:
Edith Stein és Maximilian Kolbe.
Ugyan ki gondol még mindig az árnyékban élő emberre,
Akiről semmit sem tudunk, a názáreti Józsefre?
Ne haragudj ránk, Szent József!
hogy újra és újra kudarcot vall
minden kísérlet, hogy fény vetüljön rád.
Még a mai munkások és mesteremberek sem igen
követik majd a példádat,
és az egyház fő imádságában elfoglalt helyed
sem lesz sok hasznodra.
Szent József, te egyáltalán nem akarsz előjönni az árnyékból és a sötétből.
Taníts engem, taníts minket,
Hogy ne keressük immár a tapsot,
a nyilvánosságot, az éljenzést.
Ez azonban olyan nehéz,
hiszen mindannyian annyira vágyunk
elismerésre és egy kis dicséretre.
Szent József, taníts minket,
hogy mindez messzire vezet minket Jézustól,
hogy csak az jut el Jézushoz és az Ő Atyjához,
aki elfogadja az árnyékot és a sötétséget,
igen, aki szeret és keres.
Szent József,
segíts nekünk igent mondani arra a helyre
ott az árnyékban és a sötétben.
Ámen.
/P. Eberhard von Gemmingen SJ imája, Vatikáni Rádió, 1991. március 19./
