Teremtésvédelem - nagyböjti elmélkedések 7.
Nagyböjt 6. vasárnapja (Mk 15, 1-39) – A függöny kettéhasadt
”Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.”
A vastag függöny őrizte és takarta a szentek szentjének ablaktalan rettenetét az emberek elől. Ide a főpap is csak évente egyszer léphetett be, derekára kötött kötéllel, hogy ha Isten ítélete miatt meghalna odabent, ki tudják húzni. S lám, most a függöny ketté szakadt…
Isten dicsősége már nem egy lezárt szobában raboskodik! Jézus Krisztus a keresztfán kilehelte a lelkét, az éltető és újjáalkotó Szentlélek immár szabadon szárnyal a világban: „Ímé, én újjáalkotok mindent!” (Jel 21, 5) Ami katasztrófának indult, abból a kegyelem legnagyobb kiáradása lett.
Vajon lehetséges, hogy meggyötört és ostromlott földünk egészen meggyógyuljon és újjáéledjen munkánk nyomán?
Ha lehetséges volt, hogy az intézményes rabszolgaság eltűnjön a földről, akkor ez is lehetséges.
Ha lehetséges volt, hogy a Temzébe visszatérjenek a halak, a Kárpát-medencébe pedig az aranysakál és a farkasok, akkor ez is lehetséges.
Ha lehetséges volt, hogy a nők választójogot kapjanak, ha lehetséges a törvény előtti egyenlőség fajra, nemre, bőrszínre való tekintet nélkül, akkor ez is lehetséges.
Ha lehetséges volt, hogy ebben a nagyböjti időszakban egy kicsit én is fegyelmezettebbé, nagylelkűbbé, figyelmesebbé, alázatosabbá váljak – akkor meg pláne minden lehetséges, mert ebben már annyiszor elbuktam, hogy magam sem hittem benne.
Isten azonban erősebb az embernél, végül mindig az Ő terve valósul meg: „Mi pedig új eget és új földet várunk…” (Izajás és Péter apostol próféciája)
Isten még nem adta fel a küzdelmet. Ha pedig Ő dolgozik…
Kalandra fel!
Imával és szeretettel: Sipos Gyula, 2021. M.I.N.D.
