Hiszek Szentlélekben
A Szentírásban ezt az egyszerű, de mindent felforgató állítást olvashatjuk Istenről: „Az Isten szeretet” (1Ján, 4,16) Egyszerű állítás ez, hiszen mindannyian tudni véljük, hogy mit jelent szeretni valakit. De kit szeretett Isten, amikor még senki és semmi nem volt, csak Ő?
Ha Isten a lényege szerint Szeretet, akkor ez csak úgy lehetséges, csak úgy képzelhető el, ha az egy Isten egyben Szentháromság is, ugyanis a szeretet mindig kölcsönös odaadást jelent legalább két személy között, tehát Isten belső életében is legalább két személynek kell lennie. Nos, ez a kölcsönös odaadás van jelen az Atya és a Fiú Szeretetében, teljes közösségében és egységében. Az Atya szereti a Fiút a Szentlélekben – azaz kimondja, odaadja neki önmagát -, és a Fiú viszontszereti az Atyát a Szentlélekben, Ő is kimondva, ezzel odaadva önmagát (mert a szó és a tett nem válik szét Istenben): Szeretlek! Így van az Egyistenben három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, aki a Szeretlek. A Lélek pedig „mindent átlát, még Isten mélységeit is” (1Kor 2,10).
Ez a Kinyilatkoztatás, ami részben rejtve volt még az angyalok előtt is. Nem is lehet másképp megérteni és elfogadni, csak a Kinyilatkoztatás által, és ennek befogadása az embereknek nem volt könnyű, és nem az ma sem. Ezért jelennek meg újra és újra olyan irányzatok, amelyek tagadják a Szentháromságot, Jézus Krisztus istenségét, illetve a Szentlélek személy voltát. (Hazánk történelmében ilyenek az erdélyi unitáriusok, történelmileg legerőteljesebb formában Mohamed hívei, napjainkban pedig a leginkább térítők a Jehova Tanúi.)
Jézus Krisztus a Szentlélekről mindig, mint személyről beszél. Amikor megígéri tanítványainak a Szentlelket, ezt mondja: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót (bátorítót, védőügyvédet) ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.” Később hozzáteszi: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn 14, 15-16, 26)
A világ teremtése a Szentlélek szeretetében történt: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.” (Ter 1,1)
Hasonló módon az emberek – és az egész teremtett világ -, megmentésének döntő pillanatában a Szentlélek lebeg egy fiatal lány, Mária felett felett: „Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” (Lk 1,35) Márk megfogalmazása szerint: „Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől.” (Mk 1, 18)
Amikor Jézus Krisztus halála után „kileheli lelkét”, a Szentlélek „betör” a sátán által leuralt világra és „szabadon szárnyal”, hogy Isten gyermekeit kimentse a gonoszság ereje alól. Végre helyreállhat az Isten és ember közötti élő, személyes (természetfeletti) kapcsolat – amit a bűn egykor megszakított, a kegyelem most helyreállította -, az ember haldokló, ám örökéletű lelke megelevenedhet, s az ember újra „élő lélekké” (Ter 2,7) válhat!
Jézus ígérete a Szentlélek eljöveteléről Pünkösd napján lett nyilvánvaló és teljesedett be a tanítványok és mindannyiunk számára, amikor „mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel 2,1-4)
Péter apostol emlékezteti a csodára összeszaladt embereket, Isten ezt előre megmondta Joel próféta által: „A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok Lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak. Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt. A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (ApCsel 2,17-21)
Hitvallásunk mindezt így foglalja össze: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk mint az Atyát és a Fiút, Ő szólt a próféták szavával.”
A Szentlélek megvilágosító kegyelme járja át és vezeti azóta is az Egyházat, Isten népét, hogy Isten országát megélje, megjelenítse az embereknek és kovászként átjárva megelevenítse és krisztusivá tegye ezt a bűnökbe merült, haldokló világot. „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,21-22) – és ahogy a tanítványok első kiküldésekor mondta Jézus: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Mt 10,8)
Hiszekegy-sorozat 15. rész, Sípos (S) Gyula
