Emberré lett
Elképzelhető egyáltalán, hogy Isten, a hatalmas és szent, a mindenség ura, aki előtt fejet hajtanak a leghatalmasabb angyalok is, emberré lesz, csecsemőként kiszolgáltatva magát szülei kénye-kedvének, megetetik-e, vigyáznak-e rá, eléggé szeretik-e? A mindenkinél bölcsebb aláveti magát az emberi tanítóknak, törvényeknek, vállalja az éhséget, szomjúságot, betegséget? Elképzelhető, hogy ez nem csak emberi fantáziálás, hanem tényekkel alátámasztható történelmi igazság?
Látnunk kell, hogy Isten megtestesülése – „megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett”, valljuk a Hiszekegyben -, jól dokumentált történeti esemény. Olyan történeti valóság, amit nem lehet tagadni, elmitologizálni, mesének vagy költői képnek tekinteni - bár történtek erre is szánalmas kísérletek -, ugyanis a bizonyítékok elsöprő erejűek. (Természetesen Isten addig is jelen volt az emberek és a világ életében a természeti törvényeken, az emberek belső lelki mozgásán, illetve a prófétákon keresztül és időnként nagy hatással volt egész népek életére, különösen is a választott nép, Izrael sorsára…)
Az evangéliumok nagy pontossággal közlik ennek a rendkívüli eseménynek a helyét és idejét, a szereplők nevét és státusát, de már Keresztelő János, a Messiás előfutára – akinek létét egyébként szintén megerősítik Biblián kívüli források is -, születésének leírásánál is így történik: „Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták…” (Lk 1,5)
Lukács ír így evangéliuma első fejezetében. Ő foglalkozását tekintve orvos volt és „történészként” is törekedett arra, hogy ugyanolyan pontos adatokkal dolgozzon, mint amikor egy betegség tüneteit veszi sorra. Evangéliumának bevezetőjében így vall erről: „jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.” (Lk 1,3-4)
Lukács valóban gondosan összegyűjti az adatokat Józsefről és Máriáról, a Dávid házából származó, Názáretben élő szűzről, akik Augustus római császár idejében kezdik el közös életüket. Figyeljük meg, milyen pontosan rögzíti például Keresztelő János és Jézus Krisztus nyilvános működése kezdetének idejét és helyét: „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában.” (Lk 3, 1-2) Az összes név, hely és időmeghatározás a Szentíráson kívüli forrásokkal, iratokkal és régészeti leletekkel megegyező és beazonosítható…
Ezek azonban csak a külső körülmények, amelyek mutatják, hogy a názáreti Jézus, József fia valóságos történeti személyiség volt és története nem kitalált mese. De hogyan lett „testté az Ige”?
A „Szentlélek erejéből” – a Szentlélekről, a Szentháromság harmadik személyéről a Hitvallás később részletesen szól -, és „Szűz Máriától”. Szent Lukács, aki összegyűjtötte a Jézusról szóló történeteket és édesanyjával, Máriával is beszélt, első kézből hallotta, amit leírt evangéliumában:
„Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«. Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennek semmi sem lehetetlen«. Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.” (Lk 1, 26-38)
Hitetlen ember itt kiálthat fel: na ugye, hogy ez mese! Ilyen nem történhet meg! Ki hallott már olyat, hogy férfi közreműködése nélkül szülessen egy gyermek?
Több választ is adhatunk erre. A legegyszerűbb rámutatni Jézus Krisztus csodáira, amelyek szintén lehetetlennek tűntek és mégis megtörténtek, hiszen ki hallott addig arról, hogy vízen lehet járni, gyógyíthatatlan betegeket meggyógyítani, halottakat támasztani? Pedig ilyen csodák azóta is megtörténnek újra és újra, jól dokumentált módon az Egyházban, a halálból feltámadt Jézus Krisztus kegyelméből: az étel megszaporodik, a betegek meggyógyulnak, megszabadulnak és még a halálból is visszatérnek…
Foganhat-e gyermek férfi közreműködése nélkül? És Isten közreműködésével? A Szentlélek erejéből, az egész világot megteremtő és fenntartó Isten hatalmából? Hiszen Istennek minden lehetséges…
Ha pedig kételkednénk, jusson eszünkbe, hogy a természetben is találunk példát „szűznemzésre” még bonyolult szerveződésű, magasabb rendű életformáknál is. A partenogenezis, magyarul szűznemzés egy olyan genetikai jelenség, ami biztosítja az élőlény szaporodását, a hím párzása nélkül. Az egyedfejlődés ilyenkor csak a petesejtből indul meg, a hímivarsejtek részvétele nélkül. Partenogenezis esetén a haploid sejt - azaz olyan sejt, amelyben a kromoszómák csak egy sorozatot képeznek, ilyen a petesejt -, valamilyen hatásra hirtelen megduplázza a saját kromoszómáit és így létrehoz egy diploid sejtet, ami aztán ugyanúgy mint egy "normális" diploid sejt osztódni kezd. Fontos megjegyeznünk azonban, hogy a szűznemzéssel fejlődő petékből mindig nőstény állatok fejlődnek - érthető módon, hiszen a petesejt csak női kromoszómákat tartalmaz. (wikipédia alapján)
Ezzel elérkeztünk a názáreti Jézushoz, aki megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett, és élete és tettei által Krisztusnak, azaz Messiásnak bizonyult. Akinek az élete több, mint háromszáz ószövetségi próféciát teljesített be. Ő az „Istenember”, aki egyszerre tökéletesen Isten és tökéletesen ember, szétválaszthatatlanul és összekeverhetetlenül.
Isten emberré lett egy jelentéktelen, poros kis faluban, felnövekedett szegény emberek gyermekeként, menekültként és kétkezi munkásként, egész természetében és életmódjában hozzánk hasonulva és velünk teljes közösséget vállalva. Harminc évig élt egy teljesen hétköznapi, tökéletesen emberi életet, hogy aztán megkezdje nyilvános működését és a megváltás művét elvégezve kiszabadítson minket a bűn és a halál hatalmából …
Hiszekegy-sorozat, 8. rész, Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
