Hiszek…
El kell ismernünk, hogy napjainkban egy elsőáldozásra készülő gyerek pontosabb teológiai fogalmakkal tud beszélni Istenről, mint az apostolok – ami természetesen nem jelenti azt, hogy mélyebben megéli és érti, amiről beszél. A „Szentháromság”, vagy az „egylényegűség” fogalma az apostoli korban még nem létezett, bár a tartalmilag már János apostol is megfogalmazta evangéliuma legelején: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige…” (Jn 1,1)
Pál apostol több levelében is olvashatunk „hitvallásokat”. A Filippiekhez írt levélben Pál apostol így foglalja össze Jézus Krisztusról szóló tanítását: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,6-11) Timóteusnak rövidebben fogalmaz: „Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.” (Tim 3,16)
Mindezzel együtt a korabeli világban nem volt magától értetődő, hogy kiben és miben hisznek a keresztények. Az sem volt világos, hogy a Krisztus-hívők közössége csak egy a zsidó vallásos szekták közül, vagy valami egészen új dolog? (Majd csak a Bar Kohba felkelés (kr. u. 132-135) leverése után, az Izrael területéről elűzött nép vallási vezetői által összeállított Jeruzsálemi Kánon és a hozzá fűzött magyarázatok teszik egyértelművé a szakítást.) De a Krisztus-hívők közösségén, az Egyházon belül is többféle nézet létezett arról, hogy mely újszövetségi könyvek és levelek tartozhatnak a kialakuló kánonba és melyek nem, s ebből következően hogyan értelmezzék a „Krisztus-eseményt”.
A világszerte terjedő keresztény közösségekben érthetően egyre nőtt az igény egy pontos és világos megfogalmazású Hitvallásra. Azt biztosan tudjuk, hogy a második század első felében már létezett az Apostoli Hitvallás szövege – amit olykor a „Hiszekegy” rövidebb formájaként emlegetnek, ma is imádkoznak, s így kezdődik: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében, és Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában…”
(Egy IV. századi legenda szerint az Apostoli hitvallást a tizenkét apostol alkotta meg, mégpedig úgy, hogy mindegyikük egy-egy mondatot, tételt mondott, és ezek alkotják a ma is ismert szöveget. Szépen hangzik, de nem valószínű, hogy így történt…)
Az Apostoli Hitvallás azonban nem vetett véget a vitáknak, sőt azok a IV. századra különösen kiéleződtek. Arius főpap és hívei (az ariánusok) vitatták a Fiú egylényegűségét az Atyával, és sokan elvetették a Szentlélek istenségét és/vagy személy voltát is. Ezért vált szükségessé egy egyetemes zsinat összehívása, ahol az Egyház mindezt tisztázhatta és egyértelművé tehette egy hitvallásban - ezt a niceai hitvallást emlegetjük röviden „Hiszekegy”-nek. Szövegezése és egyetemes elfogadása a szentháromság-hívő (trinitárius) kereszténység első két egyetemes zsinatához fűződik, a 325-ben tartott első niceai (nikaiai) zsinathoz és a 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinathoz.
Az itt rögzített nicea–konstantinápolyi hitvallás - röviden niceai hitvallás -, a kereszténység egyik legfontosabb és legismertebb hitvallása lett, amelyet a legtöbb keresztény felekezet és közösség elfogad. A római katolikus egyház szentmiséin minden vasárnapi (és ünnepi) alkalommal ezt imádkozzuk a prédikáció után…. (Bár van, ahol az Apostoli hitvallás rövidebb szövegét mondják, mert az rövidebb.)
A hitvallás három hitágazatban vallja meg a Szentháromság három személyébe vetett hitet. Szerkezetében és szóhasználatában is hasonlít az apostoli hitvalláshoz, viszont jóval hosszabb annál.
A hitvallás leghosszabb és egyben legfontosabb része a második hitágazat, amelyben sok kifejezés újra és újra hangsúlyozza Jézus Krisztus istenségét, ezek szövik át a megváltás történeti elbeszélését. Emellett hangsúlyos a hitvallásban a Szentlélek istensége – a harmadik hitágazatban.
Ezt a hitvallást fogadja el máig a keresztény közösség, beleértve a keleti és nyugati egyházat és a reformáció egyházainak döntő többségét. (Nem fogadják el ezt a hitvallást a szentháromság-tagadók: az unitáriusok, antitrinitáriusok, Jehova Tanúi, mormonok és az újkeletű vallási szekták…)
A niceai hitvallás, a „Hiszekegy”, a kereszténység egyik legfontosabb, szentíráson kívüli szövege, amely azonban minden kijelentésében a Kinyilatkoztatásra támaszkodik. Tulajdonképpen minden szava nagy jelentőségű, ezért fontos és hasznos, ha mi is elmélkedünk ezeken a szavakon, hogy ezen keresztül mélyebb „bepillantást nyerhessünk Krisztus titkába” (Ef 3,4).
Most csak nézzük meg egyben a hitvallás szövegét, hogy aztán részleteiben beszélhessünk annak mély tartalmáról:
Niceai Hitvallás (Hiszekegy)
Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idő kezdete előtt.
Isten az Istentől, világosság a világosságtól,
valóságos Isten a valóságos Istentől.
Született, de nem teremtmény,
az Atyával egylényegű és minden általa lett.
Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből.
Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett.
Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették,
kínhalált szenvedett és eltemették.
Harmadnapra föltámadott az Írások szerint,
fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,
de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat és országának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,
aki az Atyától és Fiútól származik,
akit éppúgy imádunk és dicsőítünk mint az Atyát és a Fiút,
Ő szólt a próféták szavával.
Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.
Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.
Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.
Ámen.
Hiszekegy-sorozat, 1. rész, Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
