Több, mint százezres tömeg "mély csendben" hallgatta Ferenc pápát
A virágvasárnapi szentmisén a résztvevők a Szent Péter tértől majdnem egészen az Angyalvárig álltak. Az egyházfőt lelkesen ünneplő brazil fiatalokat a vatikáni biztonsági szolgálat alig tudta visszaszorítani, amikor megrohamozták a nyitott terepjárót, amely a téren körbevitte Ferenc pápát.
A Szent Péter bazilika előtti szabadtéri oltárnál bemutatott szentmisén Ferenc pápa írott szöveg nélkül mondott beszédében rámutatott: a húsvét közeledtével minden korban, így a ma élő embereknek is választaniuk kell, hogy a passió történetének melyik szereplőjével azonosulnak.
Ki vagyok én a szenvedő Jézussal szemben? Kihez hasonlítok? Olyan vagyok, mint az akkori vezetők, papok, farizeusok, törvénytudósok, akik eldöntötték, hogy megölik Jézust és csak az alkalomra vártak, hogy elfogják? Gyorsan bíróság elé állították és hamis tanúkkal elítélték (....) Olyan vagyok, mint Judás, aki harminc pénzért elárulta, olyan mint egyes tanítványai, akik nem értették, mi történik, vagy Pilátus vagyok, aki, amikor látom, hogy nehéz a helyzet, mosom kezeimet? Olyan vagyok, mint a tömeg, amely nem tudta, ítélethirdetésen vagy cirkuszban van-e, és Barabbást választotta, mivel úgyis mindegy volt neki. Olyan vagyok, mint a katonák, akik megütötték, leköpték Jézust és a megalázásával szórakoztak, vagy olyan, mint cirénei Simon, aki fáradtan tért haza a munkából, de jó szándéktól vezetve segített az Úrnak a keresztet vinni...
- kérdezte Ferenc pápa. Hozzátette: az embereknek választani kell, kik és milyenek akarnak lenni, el kell dönteni, mit mond a szívük.
Hozzászólások
Szent Pál írja a Timoteushoz írt első levelében: "Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első."
Falaska, Falaska, ez van megírva.
pax
sz.f.m.
14. Bergogliot 1969. december 13-án, 4 nappal 33. születésnapja előtt szentelte pappá Cordoba érseke, Msgr. Ramón José Castellano. Néhány nappal felszentelése előtt a 33 éves Bergoglio megfogalmazott egy személyes hitvallást.
„Confessio”-ját Stefania Falasca újságírónő hozta nyilvánosságra, aki 1988-tól 2012-ig a katolikus magazin, a 30Giorni szerkesztője volt. Azóta többek között az olasz püspöki konferencia hivatalos lapjánál, az Avvenire-nél dolgozik. Falascát Bergoglio már megválasztásána k estéjén 22 órakor felhívta telefonon. Ő és férje, aki évekig Buenos Airesben élt, nagyon közeli barátságban van Bergoglioval.
Pénteken, december 13-án Falasca az Avvenire-ben nyilvánosságra hozta Bergoglio 1969-es confessioját. Ferenc már évekkel ezelőtt átadta neki ennek kézírásos másolatát.
A confessio „Bergoglio atya személyes, 1969-ben, nagy spirituális intenzitás pillanatában, röviddel a pappá szentelése előtt leírt vallomása. Amikor férjemnek és nekem átadta ennek kézírásos másolatát, azt mondta, hogy ezt ma úgy, mint akkor aláírja”, írta Falasca. Hitvallásában Bergoglio atya megemlíti paptársát, a jezsuita Duarte atyát, akinél 1969. szeptember 21-én gyónt meg.
A „hitvallás” már 2010-ben megjelent Argentínában egy könyvben, melyet Sergio Rubin és Francesca Ambrogetti írt (A jezsuita. Beszélgetések Jorge Bergoglio SJ bíborossal).
Jorge Mario Bergoglio SJ személyes hitvallása, 1969.
Akarok hinni az Atyaistenben, aki fiaként szeret engem, és Jézusban, az Úrban, aki lelkét az életembe öntötte, hogy megnevettessen és így engem az örökélet birodalmába vezessen.
Hiszek a történetemben, melyet átjárt Isten szeretetének tekintete, és engem a tavaszi napon, szeptember 21-én [déli félteke!] találkozáshoz vezetett, hogy meghívjon engem, hogy kövessem.
Hiszek a fájdalmamban, mely meddő az egoizmus miatt, amelybe menekítem magam.
Hiszek lelkem elégtelenségébe n, mely elnyelni igyekszik, anélkül, hogy adna … anélkül, hogy adna.
Hiszem, hogy a többiek jók, és hogy nekem őket félelem nélkül szeretnem kell, és anélkül, hogy valaha elárulnám őket, hogy magamnak ezzel biztonságot keressek.
Hiszek a szerzetesi életben.
Hiszem, hogy sokat akarok szeretni.
Hiszek a mindennapi, égető halálban, melytől menekülök, ami azonban mosolyog rám és arra hív meg, hogy elfogadjam.
Hiszek Isten türelmében, elfogadva, jó, mint egy nyári éjszaka.
Hiszem, hogy apám a mennyben az Úrnál van.
Hiszem, hogy Duarte atya is ott az én papságomért közbenjár.
Hiszek Máriában, anyámban, aki szeret engem, és soha nem fog elhagyni. És várom minden nap meglepetését, melyben a szeretet, az erő, az árulás és a bűn megmutatkoznak, melyek engem ama csodálatos arccal való végső találkozáshoz fognak vezetni, amitől én, nem tudom, hogyan, állandóan menekülök, amit azonban megismerni és szeretni akarok.
Amen.
forrás: www.katholisches.info – 2013.december 14.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.