Nyílt levél a Katona József Színház igazgatójához

Kategória: Hírek, események Megjelent: 2013. január 29. kedd

A Katona József Színház "Cigányok" című indulatokat kavaró (botrányos) darabja miatt a Független Színház Peer Gynt ösztöndíjasai nyílt levéllel fordultak a színház igazgatójához:

 

"Tisztelt Igazgató Úr!


A Cigányok c. darab kapcsán merült fel a nyílt levél megfogalmazásának ötlete, miután a Független Színház Peer Gynt ösztöndíjasaiként megtekintettük az előadást. Közös érdekek miatt azt gondoljuk, feltétlenül szükséges, hogy reagáljunk a látottakra, mint roma és nem-roma származású, színházzal foglalkozó fiatalok. Úgy véljük, ennek a darabnak a jelentősége nem elhanyagolható, sőt a hatása mindkét társadalmi csoportra meghatározó, éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy néhány jelentős kérdésre választ kapjunk.
A társadalomábrázolás és kulturális hitelesség kérdéskörére szeretnénk levelünkben elsősorban reflektálni.

Ezért az első kérdésünk, hogy hívtak-e a dramaturghoz roma szupervízort?

Azért merült fel a kérdés, mert már a viszonylag koherens első részben sem volt hiteles a cigányság ábrázolása. Az első nagy hiba – és ez nem szubjektív vélemény, hanem kultúrantropológiai tény – az eltérő cigány csoportok kultúrájának összekeverése. A cigányprímások feleségei nem járnak népviseletben – a rózsás szoknya és kendő az oláh cigányok ruházata – más népcsoport, mint a muzsikus cigányok, ebből adódóan nem viselnek ilyesmit. Hasonlóan hiteltelen, hogy a cigányprímás a hegedűjével csapkod. A muzsikus cigány ember azt a tárgyat nem teszi tönkre, amellyel magának és a családjának pénzt keres. Úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére.

Volt-e célja a kultúrák összekeverésének?

A roma szokásoknak nem része, hogy a halottat otthonába visszük, és ott siratjuk meg. Ahogy az sem jellemző a cigány közösségek tagjaira, hogy teljesen érdektelenek legyenek hozzátartozóik gyilkosainak kilétére vonatkozóan.

Milyen népcsoporttal kapcsolatban merült fel ez a szokás? Honnan emelték be?

Véleményünk szerint a roma fiatal házasokra nem jellemző, hogy szexuálisan közösülnének a családtagjaikkal vagy bármilyen rokonukkal. Ez csupán egy rossz szándékú sztereotípia, amelynek az ily módon történő felszínes ábrázolása, és az előítéletek effajta legitimmé tétele mélységesen felháborított mindegyikünket.

A felravatalozott halott mellett lezajlott közösülés, a legkritikusabb része a darabnak. Nem csak azért, mert visszaigazolást ad a Jeszenszky Géza féle téves tézisnek*, de azt is sugallja, hogy a cigányok magatartásuk miatt kvázi megérdemlik a halált. Nem érthetjük, hogy egy emberközpontú, szakmai igényességéről híres színház, hogyan állíthatott elő ennyire sértő és félrevezető előadást. Véleményünk szerint a jelenlegi társadalmi helyzetben a közönség megfelelő véleményformálása érdekében felelősségteljesen, átgondoltan kellett volna létrehozni ezt a színdarabot, főként azért, mert ez az egyetlen előadás a hazai kőszínházi struktúrában, amely ezzel a témával foglalkozik.

Ismerte-e a darab írója a Jeszenszky Géza -féle tézist? Ha igen, emiatt rakta-e be a darabba az említett részt? Ha nem milyen alapon emelte be a vérfertőzést?

A darabban továbbá elhangzik, hogy nem lehet megvágni a halottat. Ez a babona az észak-amerikai indián törzsek között létezett, nem cigány közösségeknél. Ez a tévedés is felveti azt a kérdést, hogy volt-e roma szupervízor a próbafolyamat alatt, és nem csak sztereotípiákra építkeztek. Ezen felül felmerül egy korszakbeli probléma is. A babonák napjainkra nagyrészt kikoptak az európai kultúrákból. Így még ha létezett is volna hasonló hiedelem bizonyos elszigetelt cigány közösségeknél, akkor is elképzelhetetlen lenne, hogy egy 21. századi család gátolná hozzátartozójuk gyilkosának felkutatását azzal, hogy ellopja az áldozat holttestét és nem engedi a közelébe a nyomozást végző rendőröket.

Tudnak-e konkrét példát felhozni arra, hogy egy család akadályozta a hozzátartozó gyilkosának felkutatását?

Kétségtelen, Tatárszentgyörgyön a négy éves Csorba Róbertet és édesapját az ellenük elkövetett gyűlölet-bűncselekmény elkövetését követően, a család valóban biztonságos helyre vitte, tekintettel arra, hogy még életben voltak. Kérdéses azonban, hogy mennyiben a tatárszentgyörgyi gyűlölet-bűncselekményt illusztrálta a második felvonás. Idősebb férfi áldozata ugyanis nem a tatárszentgyörgyi, hanem a tiszalöki gyilkosságnak volt.

Szándékosan lett összekeverve a két gyilkosság?

A színdarab lezárása két okból volt problémás, és ezeket meg kell említenünk, bár mi is úgy gondoljuk, hogy a művészi szabadságot nem illik kritizálni. Az egyik ok az volt, hogy az utolsó monológ az anya a darabban egyetlen szerethető, pozitív és főként valamelyest koherens karakterét is lerombolja. Érthető volt felháborodása, de annak oka (boncolástól való babonás félelem), időzítése, illetve az, ahogy a közönséget megátkozza csak rontott a karakter megítélésén. Az átok ellenszenvet váltott ki az egyetlen szerethető szereplőre vonatkozóan. Olyan érzést keltett a nézőben, mintha őt próbálná vádolni a történtekért. Ez persze valahol érthető, hiszen az, hogy Magyarországon mekkora a rasszizmus mértéke az, valahol a társadalom egészének (cigány, nem cigány, kínai, nem kínai, stb. emberek) felelőssége. Itt azonban konkrét gyilkosságról volt szó, amelynek konkrét elkövetője volt, illetve konkrét közalkalmazottak, azzal, hogy rosszul végezték munkájukat, akadályozták meg az elkövető kézre kerítését.  Mindezzel nem vádolható az egész társadalom, illetve nem átkozható meg ebből kiindulva az egész közönség.

Mi volt a célja a közönség megátkozásának? Számoltak az ellenszenvvel, amit ez kivált? Ha igen, ez volt a szándék?

Bízunk benne, hogy sem szakmailag, sem emberileg nem hagy minket válaszok nélkül. Hozzátesszük, hogy nem támadni szeretnénk a Katona József Színházat és annak igazgatóját, kollégáit. Úgy gondoljuk, hogy ezt a színdarabot Ön/Önök a téma átfogó ismerete nélkül hozták létre. Azonban szeretnénk bízni abban, hogy jó szándékkal mutatták be azt.

Tisztelettel!

A Független Színház Peer Gynt ösztöndijasai.

 

*„Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással” – ez a mondat szerepel angolul Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, jelenlegi norvégiai és izlandi nagykövet egyetemi jegyzetében, amiből Jeszenszky a Budapesti Corvinus Egyetemen tanít.

 

You have no rights to post comments