Szomorúság: Elbúcsúztak magyarországi szolgálatuktól a Jó Pásztor Nővérek
Bántalmazott nők és gyermekeik, fiatal lányok, hajléktalanok szolgálatát végző közösség hagyja el 133 év után Magyarországot. A Jó Pásztor Nővérek Kongregációja óbudai otthonait a marista testvérek veszik át. Január 20-án búcsút és átadást ünnepeltek Budapesten, az óbudai Jó Pásztor-templomban.
Búcsúzásra telt meg az óbudai Jó Pásztor-templom a hideg januári hétfő délelőttjén. A Jó Pásztor Nővérek Kongregációja – Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Leányai – befejezi 133 év után magyarországi tevékenységét, amelyet először lányok és nők képzésében, majd a rendszerváltás után a bántalmazott anyák és gyermekeik, hajléktalan nők és hátrányos helyzetű lányok szolgálatában végzett.
Összegyűltek a közösség barátai, nagy számban különböző rendek szerzetesnővérei, helyi közösségek, így a szaléziak képviselői.
Betegsége miatt a sekrestyéből követte a szentmisét Bakonyi József atya, aki az 1990-es években Rómában kijárta, hogy a feloszlatás után megmaradt nővérek segítséget kapjanak tevékenységük újraindításához.
Szomorú szembenézni a realitással, hogy egy rend befejezi magyarországi jelenlétét. Öröm az ürömben, hogy szolgálatukat van, aki folytassa. A marista testvérek veszik át a nővérek budapesti intézményeinek vezetését.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Papp Tamás, a francia ajkú katolikusok magyarországi lelkipásztora volt. Koncelebrált többek között Tercsi Zoltán, a budapest-óbudai Szent Péter és Szent Pál-templom plébánosa; Tomkó László állandó diakónus.
Knáb Judit CJ, a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciájának irodavezetője köszöntötte a két utolsó magyarországi Jó Pásztor nővér nevében a szentmise résztvevőit, köztük a Jó Pásztor Kongregáció külföldről érkezett nővéreit.
Németh Emma szociális testvér, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke is búcsúzott. Köszönetet mondott a Jó Pásztor Nővéreknek, mind a szemlélődő testvéreknek, mind az apostoli tevékenységet végző közösségnek.
Hálaadás a mai nap a szolgálatukért, amelyet „szeretettel és buzgalommal” a „Jó Pásztor szellemét” követve, Isten irgalmas arcát megmutatva végeztek.
A történelem visszaigazolta a buzgalmukat. A francia alapítású közösség 1892-ben érkezett Magyarországra, ahol magyar lányok is csatlakoztak hozzájuk. 1951-es feloszlatásukig 258 nővér élt és dolgozott hazánkban, akik titokban továbbra is folytatták munkájukat. A láng nem aludt ki. Így 1989-ben ötven magyarországi nővér tudta folytatni a szolgálatot. Megsegítésükre négy nővér érkezett hazánkba, és működni tudott Budapesten az anyaotthon, Gyöngyösorosziban a nyitott ház, sőt a hajléktalanszolgálat is – emelte ki Németh Emma SSS.
A Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke köszönetet mondott azért, hogy a kongregáció fogadni tudta a képzésben lévő szociális testvéreket, megismertetve velük ez a szolgálatot.
Papp Tamás szentbeszédében felidézte első látogatását a közösség házában. A nővérek otthonában az első, amit meglátott, egy világtérkép volt, rajta gombostűk jelezték, hol vannak jelen a világban: öt kontinens 72 országában több mint 3000 nővér apostoli szolgálatát jelezték. Papp Tamásnak azonban ennél is többet mondott a térkép feletti felirat, az alapító, Szent Mária Eufrázia egy gondolata:
Egy lélek többet ér, mint az egész világ.
Kifejezi ez a mondat, hogy minden ember értéknek számít a nővérek számára. Micsoda ereje volt ennek a mondatnak a kollektivista ideológia kényszerét követően, amely száműzte az Istent és megcsonkította az embert.
A Jó Pásztor Nővérek közösségét alapító anya a vallásellenes francia forradalom idején élt, ahogy a marista testvérek alapítója is. Mégis Szent Mária Eufrázia halálakor, 1868-ban már 110 házuk működött. Hivatásuk mindenkihez szólt. „Szeretném, ha nem neveznének franciának, minden nemzet tagja vagyok, ahol segíthetem a szükséget szenvedőket, és vezethetem őket az örök élet felé” – vallotta az alapító. Ezért is van a nővéreknek egy negyedik tétel a fogadalmukban,
a lelkek üdvössége iránti buzgóságot is fogadalomként vallják
– emelte ki szentbeszédében Papp Tamás.
1892-ben kezdték meg magyarországi működésüket. Felépítették ezt a templomot a Jó Pásztor tiszteletére. Ikerváron és Kecskeméten elindult tevékenységük, ipari iskolát is működtettek. Amikor 1951-ben elkobozták a házaikat, akkor is összetartottak, ápolták az imádságos közösségi szellemet. A találékony hűség, a Krisztushoz tartozás szép példáit adták.
A rendszerváltás utáni visszatérés első lépése 1992-ben a Zápor utcai otthon létrehozása volt: bántalmazott asszonyoknak adott biztonságos menedéket, ahol újrakezdhették az életüket. Később egy második anyaotthont is létrehoztak. Majd létrejött a nyitott ház és a hajléktalan asszonyok melegedője. Az évek során 862 édesanya és 1886 gyermek kapott segítséget tőlük. A bajba jutott asszonyok szép és rendezett otthonra találnak náluk, ahol béke és szeretet uralkodik. Most elmennek.
Napjainkban miből meríthetünk reményt? – e kérdésre válaszként az evangélium egy történetét idézte Papp Tamás: egy ifjúnak öt kenyere volt. Ezt adta Jézus kezébe, látva a megéhezett sokaságot, és Jézus így vitte véghez a kenyérszaporítás csodáját. Ezt tették a nővérek itt is, hála nekik – mondta a lelkipásztor. –
Elmennek, de reményünk szerint valamikor visszatérnek, és újra elhozzák magyar földre a Jó Pásztor szeretetét.
A küldetést átadják – mondta a főcelebráns. Ezt egy másik evangéliumi történettel bontotta ki: a gazdag ember talentumokat osztott ki, kinek-kinek rátermettsége szerint, és elbocsátotta őket. Visszatérve volt, aki megduplázta a kapott talentumot; volt, aki elásta az értékes lehetőséget. Az a remény él bennünk, hogy azok, akik a szolgálatot átveszik, a rájuk bízott talentumot gyarapítani tudják. Ezért imádkozunk most.
A szentmisét a küldetés átadásnak szertartása követte. Egy mécses, rajta a két közösség címere fejezte ki szimbolikusan a szolgálat átadását és annak elfogadását.
A kongregáció nevében a Franciaországból érkezett Magdalena Franciscus tartományi tanácsos nővér így fogalmazott:
Bizalommal adjuk át a küldetést, azzal a kéréssel, hogy tartsák tiszteletben a gyökereket. Köszönjük, hogy folytatják a munkát, hordozzák a bántalmazott nők szenvedését.”
Gabriel Vila-Real, a marista testvérek elöljárója háláját fejezte ki nővéreknek a bizalomért. „Kihívás folytatni a küldetést. Tiszteletben fogjuk tartani az örökséget, és ugyanazzal a szenvedéllyel és elkötelezettséggel kívánunk dolgozni” – fogalmazott.
Emléktáblák megáldása követte a szentmisét, elsőként a sekrestyében, ahol az üldözés éveiben gyűltek össze a nővérek imára, majd a Zápor utcai otthon kertjében, végül a Bécsi úton.
*
A Jó Pásztor Nővérek 1992-ben nyitottak anyaotthont Óbudán a Zápor utcában, majd 2004-ben a Bécsi úton, ahol nehézséggel küzdő édesanyákat fogadtak be gyermekeikkel együtt.
1995 óta folyamatosan jelen voltak Gyöngyösorosziban a cigány lányok napközis foglalkoztatásában, segítve őket, hogy nővé és családanyává érjenek.
A „Csak Egyet” Szociális Segítő Központot 2011 januárjában nyitották meg, ahol hajléktalan nappali melegedőt tartottak fenn.
A Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Leányai női kongregáció 1892-ben Budapesten, a Szőlő u. 56–60. és a Bécsi út 163. sz. telkek által határolt területen fiatalkorú leányok javító nevelése céljából szerzetesházat alapított. Hozzákapcsolva özv. San Marco hercegné, született Nagyszentmiklósi Nákó Mileva templomot építtetett, amelyet 1901. november 21-én Kohl Medárd püspök szentelt fel. A második világháború alatt a templom kiégett, az intézet épülete megsérült. Az állam által rendbehozatott, majd lebontatott rendház helyén felépített új épületben ma fiatalkorúak előzetes letartóztatási idejüket töltik.
A kívül-belül felújított templomhoz szolgálati lakás épült a templomigazgató részére. Az altemplomban kialakított kolumbáriumban (1989) már több mint ötszáz elhunyt nyugszik.
A rendalapító, Szent Mária Eufrázia születésének 200. évfordulójára 1996-ban neves művészek bevonásával elkészült a liturgikus tér teljes átépítése.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
