A támadásokban meghalt ukrán írónő utolsó verse + ima a békéért
Viktoria Amelina ukrán írónő, költő és közéleti értelmiségi volt. Amikor Oroszország 2022-ben teljes körű inváziót indított országa ellen, írói munkájának nagy részét a háborús bűnök dokumentálására és kutatására fordította. Július 1-jén, 37 éves korában halt bele sérüléseibe, amelyeket a keleti Kramatorszk város egyik pizzériáját ért orosz rakétacsapásban szerzett.
Halála előtt két héttel azt írta egy festőművészről, Polina Rajkóról, akinek munkáit nagyrészt eltüntették a Kahovka gát összeomlása miatt elszabadult áradások, hogy „A művészet addig él, amíg a világ látja”.
Az alábbiakban olvashatják a Vers egy hollóról című művét, amelyet az orosz megszállást átélt nőkkel készített interjúk ihlettek. A magyar műfordítást Uilleam Blacker, a The Guardianon megjelent angol műfordítása alapján Kovács Ferenc készítette.
Viktoria Amelina: Vers egy hollóról
Egy kopár tavaszi mezőn
Egy nő áll feketébe öltözve
Nővéreit siratja
Mint egy madár a kihalt égbolton
Mindnyájukat kizokogja magából
Azt, aki túl hamar elrepült
Azt, aki könyörgött a halálért
Azt, aki nem tudta megállítani a pusztulást
Azt, aki nem tudta befejezni a várakozást
Azt, aki hitt, mindvégig hitt
Azt, aki még mindig csendben gyászol
Mindnyájukat belezokogja a földbe
Mintha fájdalommal vetné be a mezőt
És a fájdalomból és az asszonyok nevéből
Nővérei újjászületnek a porból
És újra éneklik az élet örömteli dalát
De mi van vele, a Hollóval?
Ő már mindörökre ezen a mezőn marad
Mert csupán az ő sírása
Tartja a levegőben a tavasz fecskéit
Te is hallod, hogyan szólítja nevén
valamennyit, egytől egyig?
Béke Fejedelme, szentséges Istenünk! Békéért esdeklünk! Békét adj szívünknek, békét családunknak, békét egyházunknak és hazánknak, békét Ukrajnának és Oroszországnak, békét az egész világnak! Legyen vége a gonosz megszállásnak és az esztelen pusztításnak! Jézus nevében kérünk, mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... Üdvözlégy... Dicsőség...
