A két út
Beszéljünk nyíltan: akik Jézus Krisztusban csak egy jóságos tanítót látnak, a mindent megbocsátó Isten (ha van egyáltalán) prófétáját, azok csak magukat hitegetik. Az evangéliumok lapjai ugyanis ennél sokkal radikálisabb férfit mutatnak be nekünk! Egy embert, aki Isten Fiának, azaz Istennek tudja magát és ezt tetteivel is bizonyítja. Egy olyan férfit, aki tud (akar) nevetni, örülni, de haragudni és szenvedni is. Aki nem emberek kedvét keresi, hanem tetteivel mindig a mennyei Atyát akarja megdicsőíteni.
Jézus Krisztus – talán szokatlanul fogalmazok, de - egyáltalán nincs elragadtatva tőlünk! Gondolataink zavarosak, tetteink önzőek, érzelmeink kuszák. Önismeretünk gyenge és telve vagyunk hamis önszeretettel, aztán haraggal, viszállyal, gyűlölettel, képmutatással – és azt gondoljuk, ez a normális élet. Pedig épp ellenkezőleg!
Megváltónk azonban nem árul zsákbamacskát, hanem nyíltan beszél. Nem akar nekünk hízelegni. Nem keresi a kegyeinket. Ennél sokkal többet akar: kiváltani minket a gonoszság börtönéből és Isten országának polgáraivá akar tenni minket! Ezért a Hegyi beszéd végén súlyos szavakkal figyelmeztet minket: „A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!” (Mt 7, 13-14)
A kapu pedig olyan szoros és olyan szűk, hogy senki és semmi sem juthat át rajta, ami az Édenben is nem lehetett volna benn, még a kiűzetés előtt. Márpedig ott - és a mennyek országában -, nem volt sem gyűlölet, sem gőg, sem paráznaság, mert akkor az már nem is lehetne a Szeretet és béke hazája…
A gazdag ifjúval való találkozáskor Jézus rátekint a gazdag ifjúra és megkedveli őt – milyen szép kifejezés ez! (Milyen jó arra gondolni, hogy valamikor Isten ránk nézett és minket is megkedvelt!) Az ifjú mégsem meri, tudja vállalni a Megváltóval való teljes közösséget. Jézus szomorúan mondja: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába. Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: Akkor hát ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett és így szólt: Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges” (Mt 19, 24-25)
(Közbevetés: a „tű foka” egy szűk szoros volt a Jeruzsálembe vezető útvonalon, ahol a karavánok csak úgy tudtak tovább haladni, ha minden csomagot lepakoltak a tevékről. A példázat érthető: semmit sem vihetsz át a „túloldalra”, mindent el kell engedned…)
A tanítványok azt hiszik, a gazdagság Isten áldásának a jele – és éppenséggel lehet az is, de lehet akadály is a krisztusi élet útjában. Ugyanilyen akadály lehet azonban a szegénység, „a szem kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége”, vagy épp azok az kísértések, amiket az ördög az utunkba tesz, hogy elbotoljunk benne. Ki tudna ezzel mind megküzdeni? Ki tudna saját erejéből Istenné válni? Senki. Ez csak a sátán ősi kísértése, amit oly nagy szeretettel visszhangoz a világ és a hamis szellemi irányzatok: „olyanok lesztek, mint az istenek…”
Nincs önmegváltás – akkor nincs remény? Épp ellenkezőleg! „Jézus azt felelte neki: Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Majd figyelmeztetőleg hozzá teszi: "Senki sem jut az Atyához, csak általam.” (Jn 14, 6) Jézus Krisztus, az Isten Fia, Ő az, aki ott volt az Édenben, aki a mennyből szállt alá hozzánk, közénk jött és értünk jött, hogy mindenkit üdvözítsen! Ő az út, az Ő tanítása az igazság, nála van az élet teljessége. Tanítása, kereszthalála és feltámadása nyitotta meg a kaput a mennybe, mert legyőzte a sátánt, legyőzte le a halált, félretolt minden akadályt előlünk - mert nála van az Élet koronája!
Aki hisz Jézus Krisztusnak, követi Őt és tanítását megtartja, tettekre váltja, annak Krisztus által örök élete van a mennyben. A világ minden embere csak Jézus Krisztuson keresztül üdvözülhet. Ez nem azt jelenti, hogy aki buddhista, animista vagy épp iszlám kultúrájú országban született, az elkárhozik. Az emberi lelkiismeret – nem a szokásrend, kultúra, helyi vallás! – minden korban és minden embernek azt sugallja: tisztelt apádat és anyádat, ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, szeresd felebarátodat, tedd azt, amit szeretnéd, hogy neked tegyenek… ez a krisztusi mérce. Aki ezt követi, élni fog – de ki az, aki ezt maradéktalanul be tudja tartani? Nekünk azonban rendelkezésünkre áll a kegyelem, a tanítás tisztasága és a Szentlélek ereje, hogy megmaradhassunk az Úton, az Igazságban és miénk legyen az Élet teljessége.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
