Isten igazsága és irgalmassága
Jézus győzött a gonoszság minden ereje felett, Ő a legnagyobb harcos és legnagyobb küzdő – a Hegyi beszédben mégis azt mondja, hogy ne álljunk ellen a gonosznak. Hogyan értsük ezt?
„Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szemet szemért, és fogat fogért’. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki el akarja perelni tőled az ingedet, engedd át neki a köpenyedet is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.” (Mt 5, 38-42)
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mózesi „szemet szemért” törvénye maga korában az irgalmasság igéje volt. A vérbosszúk korában, amikor minden sérelmet egy még nagyobbal toroltak meg, a „szemet szemért, fogat fogért” egyszerre volt igazságos és ugyanakkor irgalmas. Mértéket adott és tartott: minden bűn csak vele azonos mértékű büntetést vonhatott maga után. A kiegyenlített tartozás gondolata és megvalósítása véget vetett (ha betartották) a bosszúk ördögi körének.
Abban az időben az embereknek kemény volt a szívük. Ha értették is a lelki motivációk és szándékok különbözőségét, azt nem szívesen vették figyelembe (ez a korabeli tárgyi és írásbeli leletek alapján egyértelmű). Csak a következmény számított és nem a szándék! Ha – például meghalt egy ember, akkor nem vagy alig vették figyelembe, hogy véletlen baleset, önvédelem, hirtelen felindulásból elkövetett emberölés vagy előre megfontolt gyilkosság történt…
Jézus Krisztus idejére azonban az emberek már sokkal jobban értették az indítékok, szándékok belső világát, és segítségükre volt ószövetségi „törvény és próféták” egy jóval kidolgozottabb példatára is a növekedésük, érlelődésük során. Ott volt még a római jog is a maga körültekintő gyakorlatával. Ebben a helyzetben a „szemet szemért” elve immár mérlegelés nélküli keménységet és kőszívű szigorúságot jelentett. A gonosz szándékok vezérelte hatalom pedig örömmel hivatkozott a mózesi törvényre, így a saját gonoszságát a Törvény leplébe burkolva. Ami egykor áldás volt, átokká vált, felszabadító erőből elnyomó hatalommá lett.
Most már láthatjuk, hogy amikor Isten Fia a Hegyi beszédben erről tanít, nem csupán valami jogi fordulatot akar elérni! Az Ő célja nem az volt, hogy finomítsa a Törvényt, hanem hogy helyreállítsa és beteljesítse, megsemmisítve annak minden megrontott felhasználási módját!
Ennek a megsemmisítő beteljesítésnek látjuk a bölcsességét, amikor Jézus lehetetlenné teszi a gonosznak, hogy a Törvényt felhasználva vigye bele az embereket egy ördögi körbe. Tanácsának betartása megakadályozza, hogy a Vádoló, (a sátán) vádolhasson és a megrontott törvény hatalma alá rántsa kiszemelt áldozatát.
Megütnek a jobb arcodon és nem ütsz vissza – hová lett a Törvény hatalma? Perbe hívnak egy ingért és te a per helyett még a köpenyedet is odaadod – ahogy Isten is megajándékozott Téged ingyen az élettel és benne Önmagával -, akkor milyen eszköze marad a sátánnak? Meg akarja rontani a lelkedet, hogy hamis önvédelembe rántson és önigazulttá tegyen – azaz az örök Gondviselés helyett az ideiglenes javak biztonságába vesd reményedet – és ehelyett te még inkább Istenbe kapaszkodsz… mi marad akkor neki? Senki és semmi! A sátán megszégyenülten elkullog, Isten gyermekeinek dicsősége pedig nyilvánvalóvá válik a mennyek országában.
Ez Isten irgalmas szeretete. Nem szociális program, hogy adakozzunk vagy adjunk kölcsön, ámbár az is szükséges. Nem egyfajta erőszakmentesség meghirdetése – mert mint látjuk, minden normatív kijelentéssel, törvénnyel visszaélne az ördög -, nem is erőtlenség vagy gyengeség, hanem erő és győzelem: Istenben.
Bekapcsolódni Isten életébe - Jézus Krisztus a Hegyi beszédben a mennyek országának életét, Isten életét mutatja meg az embereknek. Isten ihletése alatt élni, Isten erejéből erőt meríteni, Isten bölcsességével válaszolni az élet kihívásaira – ez Isten Fia tanácsa. Isten pedig ilyen: igazságos, de hosszan tűrő és nagy irgalmú. Istentől ha kérnek, mindig ad és soha nem fordul el a hozzá folyamodótól. De Ő az is, aki az Ó- és az Újszövetség egybecsengő tanítása szerint mindent számon tart és végül igazságot tesz és „megfizet mindenkinek, kinek-kinek tettei szerint”.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
Csak Isten irgalmában lehetünk valakik, akiket meghívtak az öröklétre.
Valahol ezt Jézus meg is mondja, " embernek ez lehetetlen, Istennek viszont minden lehetséges. "
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.