Gyilkosság, pokol és tisztítótűz
Szeretnénk elandalítani magunkat Isten szeretetének hamis értelmezésével: az Isten Szeretet, akkor pedig úgyis megbocsát nekünk. Elképzelhető lenne, hogy pokolra taszít, amikor szeret? Dehogyis! Tehát nincs pokol, vagy ha van, akkor is üres. Ennek a népszerű érvelésnek azonban van néhány alapvető hibája:
Először is nem vet számot azzal, hogy Isten nem egy fogalom – szeretet -, amit mi tetszés értelmezhetünk. Isten személy és Ő értelmezi önmagát, mint ahogy azt meg is tette a Szentírásban és különösen is Jézus Krisztus által – Ő pedig tökéletesen megmutatta az Atya valódi természetét az embereknek.
Másodszor: Isten nem azt mondta, hogy „szeretlek, ezért bármit teszel, semmi nem számít” – épp ellenkezőleg, nyomatékosan felhívta a figyelmünket, hogy felelősek vagyunk a tetteinkért! A Bibliában olvasható tanítások arra is figyelmeztetnek, hogy evilág fejedelme, a sátán a kísértéseivel mindenkit romlásba akar taszítani. Azonban „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) Azaz Jézus Krisztuson keresztül – Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6) – kimenekülhetünk a sátán fogságából, Isten tanítását elfogadva és követve.
Harmadszor: a mennyek országa szent hely, ahol nincs semmilyen bűn, viszály, gyűlölet – ha ezek bennünk vannak, ha ezek szerint éltünk, ha személyiségünket evilág fejedelme befolyásának engedtük át – akkor hogyan is élhetnénk Isten jelenlétében? (Bejutok a mennybe aztán meglátom ott a régi haragosomat – és máris összeveszek vele? Ez a hely nem a menny, hanem a pokol lenne…)
Jézus Krisztus a hegyi beszédben világosan beszél erről a hatalmas problémáról, figyelmeztet, de megmutatja Isten irgalmát is:
„Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre’. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ‘Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ‘Bolond’, méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.” (Mt 5, 21-26)
Jézus tanítását olvasva és azon elmélkedve néhány dolgot rögtön megérthetünk:
Először is, hogy van ítélet és van pokol (gyehenna). Ez az ítélet pedig egyáltalán nem a mi szánk íze szerint történik! Nem marad az emberi igazságszolgáltatás keretei között, nem csak a megvalósult tetteket nézi, hanem messze túlmegy a „szemet szemért, fogat fogért” igazságán. (Ami egyébként a maga korában mérsékelt, a vérbosszút és megtorlásokat visszatartó törvény volt, hiszen az elkövetett bűn mértékéhez szabta a büntetést és jóvátételt is.) Az isteni ítélet számba veszi a szándékokat is, a szavakat és a mögötte meghúzódó indítékokat is.
Másodszor feltehetjük a kérdést, hogy akkor egyáltalán ki menekülhet meg? Hiszen ha a másikról mondott rossz szó – sőt, a haragvó lelkület! - már gyilkosságnak számít, akkor mindannyian gyilkosok vagyunk!
Jézus Krisztus később felfedi tanítványai előtt a kimenekülés tökéletes útját – amit azok mint Örömhírt, Evangéliumot adnak tovább – itt egyelőre megelégszik Isten irgalmasságának megmutatásával (most mi is ennél maradunk, a többit a későbbiekre hagyva).
Harmadszor: a teológia egy pontos kifejezésben foglalta össze, amit Jézus a példázatban elmond: „Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.”
Ellenfeled mindaz az ember, akivel nem békültél meg, aki ellen bűnt követtél el és nem engesztelődtél ki, nem tetted jóvá. Isten a bíró, aki előtt ott az egész életed, minden erényével és hibájával, bűnével, mulasztásával és jócselekedetével együtt. A börtön pedig a tisztítótűz – ez a rettenetes hely, ahol átéled a Szeretettől való elszakítottságot, látod és megéled minden bűnöd, ahol minden rossz, amit elkövettél mások ellen, most téged gyötör. A pokoltól csak annyiban különbözik, hogy innen felfelé (is) vezet az út, vissza Istenhez!
Isten irgalmasságának nagy jele a tisztítótűz! Aki az Ő kegyelméből ide kerül, az már a megmenekülés útját járhatja. Isten sokkal irgalmasabb, mint azt mi gondolnánk, minden enyhítő körülményt számba vesz az elbukottaknál – ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre vezessen minket! A tisztítótűz rettenetes valóság! Jobb nekünk itt a földön vállalni a tisztulás útját (a tisztító tüzet), mert itt még van vigasztalás, van segítség, itt még megélhető mindaz a szépség, jóság, étel, ital, barátság, anyagi és lelki javak, amelyekkel a gondviselés elhalmoz minket küzdelmeink közepette! A tisztítótűzben ebből a vigaszból már nincs semmi – csak te és a bűneid (én és a bűneim), amíg meg nem fizetünk mindenért...
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
Az alábbi igaz történetből kiderül, hogy miért:
DR. GEORGE G. RITCHIE: VISSZA TÉRÉS A HOLNAPBÓL
http://mek.niif.hu/00100/00113/00113.htm
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.