Galgóczy Erzsébet misztikájának különleges karaktere - 1. rész
Úgy tűnik számomra, hogy Isten a korábban említett mindhárom nagy engesztelő, stigmatizált misztikus szentjének különleges, egyedi karaktert is adott.
Pio atya Isten karizmatikus ajándékainak bőségével bírt. Belelátott a lelkekbe, egyszerre több helyen is tartózkodhatott (bilokáció), imájának hatására emberek meggyógyultak és megszabadultak. Mindez beleépült a papi hivatásába, annak mintegy kiterjesztése volt.
Neumann Teréz extázisai alatt látomásaiban visszatért Jézus korába és látta, hogyan történt egykor Megváltónk keresztre feszítése. Az ott hallott arám, görög, latin szavakat visszaimádkozta. Pénteki szenvedései nyilvános üzenetek voltak, az emberek hosszú sorokban vonultak el a szobája nagy ablaka előtt, ahol ő megélte a Passiót. A többi napokon azonban együtt élt és dolgozott a többi falujabeli emberrel. (Kivéve, hogy nem evett, ivott velük, mert csak az Oltáriszentséget vette magához, Isten tartotta őt életben, természetfeletti módon.)
Pio atyával és Terézzel szemben Galgóczy Erzsébet élete elrejtettségben maradt. Csak a kiválasztott kevesek tudtak róla. Ha mégis híre ment, akkor rosszakarók rágalmazták, olyan vétkekkel is hírbe hozva, amiknek elkövetése már csak fizikai állapota miatt is lehetetlen volt. Az ő életének különleges karaktere – Krisztus stigmáin túl -, az alkotóképessége, a Szűzanya napi látogatása és szolgálata, aki az Oltáriszentséget is naponta többször elhozta neki (az ostyában különböző, felismerhető képekkel), valamint együttérzéséből fakadóan a betegségek átvételére (és így gyógyításra) való képessége. (Ezen túl részesült olyan kegyelmekben is, amelyekben más kiválasztottak is: szobáját és a tárgyakat, amiket megérintett, sokszor különleges illat járta át. Néha látta a jövőt, misztikus álmokban részesült, stb.) Most ezeket fogjuk sorra venni, röviden.
Galgóczy Erzsébet gyakorlatias alkotóképessége megmu-tatkozik mindennapjaiban is. Ágyában ülve főz, és végzi az ott elvégezhető házi teendőket. Munkákat vállal, bábukat készít (lásd az 54. oldalon a képet). Gyorsan és rendezetten ír, levelezik. Ezeknél a technikai jellegű készségeknél sokkal fontosabb azonban az a tehetség és alkotóképesség, ami írásaiban megmutatkozik!
Erzsébet egyike azoknak a misztikusoknak, akik – lelkivezetőjük kérésére - önéletrajzban tárják fel belső életüket az olvasóknak. Nagy Szent Teréz és Kis Szent Teréz nyomdokaiban jár, nem is akármilyen eredménnyel!
Önéletrajza és naplójegyzetei könnyen olvashatók. Mondatai gördülékenyek, mentesek minden erőltetéstől, negédességtől, önsajnálattól, megfigyelései pontosak, stílusa őszinte, minden mesterkéltség nélkül. Egy olyan műről van szó, amin keresztül betekinthetünk egy Isten után vágyódó lélek működésébe, érlelődésébe. Láthatjuk, mennyire nem volt egyszerű Erzsé-betnek sem elfogadni hivatását! Végig követhetjük, hogyan jut el a félelemtől és kételkedéstől, a megrettenéstől az elfogadásig és hivatása megszeretéséig. Jézus és a Szűzanya szavainak felidézésekor bensőleg ráismerünk Isten Fiára és Édesanyjára, érezzük, hogy nem valami kitalált képpel van dolgunk.
Galgóczy Erzsébet önéletrajza és naplója a keresztény lelki irodalom nagy kincse, egy stigmatizált, Isten és az emberek szeretetéért mindent elvállaló nő nagyszerű portréja. Mindezt kiegészítik versei. Talán érthető is, hogy egy magyar misztikus lelkű lány verseket ír, hiszen hazánkban mély hagyománya van a költészetnek, akkoriban pedig különösen is fontos volt a művészet szerepe társadalmunkban.
Erzsébet versei egyszerre naivak, egyszerűek, részben megformálatlanok, ugyanakkor sok művészi értéket tartalmazók. Nem stílusbravúr egyik sem, ami talán lehetetlen is lenne, hiszen ebben sem képezhette magát. Nem Épp ezért csodálkozhatunk rá ösztönös tehetségére, amivel versekké formálja gondolatait, érzelmeit – s milyen erőteljes mondatokká és versekké! Nem „költészet” az övé, de vallomás, s mint ilyen, értékes számunkra.
Álljon itt most például egy verse:
A nagy titok (Szolnok, 1935. április 28.)
A beteg arcán béke, nyugalom,
És feje felett a falon
Selyemre hímzett, különös szavak.
Középütt nagy betűkkel ez: „Szenvedni",
És körötte virágok közé rejtve:
„Kell ... tudok … szabad".
Elmondja, ha értelmét kérdezed,
A szíve mennyit lázadt, vétkezett,
Míg csak azt tudta, hogy szenvedni "kell".
Elébe állt az elkerülhetetlen,
És látta, hogy nem menekülhet el,
Nem használ könny és keserű miért,
Hogyha „szenvedni kell, szenvedni kell".
Azután lassan elcsendesedett,
S megtanulta, hogy szenvedni lehet
Békén a keresztfára feltekintve,
Nem úgy, mint eleinte.
Hisz a tövisek áldást rejtegetnek,
Halálba hullt mag gyümölcsöt terem.
S mint akit szent szó erősített meg,
Vallotta már merészen, mosolyogva:
Tudok, tudok szenvedni Mesterem!
Ma már többet tud: „Szenvedni szabad".
Ma már énekel a kereszt alatt.
Mert földi vak szemek ha nem is látják,
Az övé látja: szenvedni kiváltság
Krisztussal, Krisztusért! És ma már tudja,
Hogy a tövises út a Krisztus útja.
Nem is kíván mást, csak menni, amerre
Mestere lábnyomai látszanak.
Szívében zeng a diadalmas ének,
Hogy szenvedni szabad, szabad!
Nincs gát, nincs akadály, nincs tilalom!
Ezért ragyog a különös írás,
A nagy titok fölötte a falon.
Amíg szemem csodálja csendesen,
Szívem mélyén egyért esedezem.
Hisz a tövisek senkit sem kímélnek,
Előbb, vagy utóbb tűzbe veti a Mester,
Úgy akarja hitünket edzeni.
„Szenvedni kell ... tudok... szabad!„
Nehéz órákban kipróbált szavak .. .
Oh Mesterem,
Úgy szeretném ... a végén kezdeni!
Szeretlek Jézusom, szeretlek Tégedet,
Szeretni nem szűnöm jóságos Szívedet,
Soha nem múlik el egyetlen percem,
Melyben feledném, hogy szeretlek Téged.
Hajnal hasadtakor, szemem ha felnyitom,.
Szám első sóhaja, Szeretlek Jézusom!
Részlet Sípos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája című könyvéből. Kapható a könyvesboltokban, vagy megrendelhető e-mail címünkön keresztül is. Ára 1100 Ft
