Találkozás Galgóczy Erzsébettel - 1. rész
Az Ószövetség és Újszövetség írói nem kényeztettek el minket hőseink kinézetének leírásával. Nem tudjuk, hogyan nézett ki Mózes, nincs leírásunk Jézusról vagy édesanyjáról, Szűz Máriáról. Alacsonyak voltak vagy magasak, kék volt a szemük vagy szürke? Péter apostol középkorú volt, fiatalabb, vagy idősebb?
A közkeletű festmények inkább a festők fantáziájáról és a közgondolkodásról tanúskodnak, mint a valóságról. Egyetlen csodálatos kivétel Jézus Krisztus, akiről ugyan az evangéliumokban szintén nem maradt fenn leírás, a keleti ikon-festészet azonban megőrzött egy arcot, ami a hagyomány szerint visszavezethető egy ősképre. A nyugati hagyomány ezt Veronika kendőjeként tartotta számon, ami a vera ikon, valódi képmás szóból fakad. Jézus Krisztus halotti leplének, a ma torinói lepelként emlegetett ereklyének újbóli bemutatása igazolta az ikon-hagyományt, hiszen a torinói leplen látható arc tökéletesen megfeleltethető a keleti ikonok Jézus-arcával – nyilvánvalóan ugyanazt a férfit ábrázolják.
Galgóczy Erzsébettel szerencsére más a helyzet. Fényképek őrzik arcát, s tanúságtételek szólnak külsejéről, személyiségről, jellemvonásairól. Olvashatjuk leveleit, láthatjuk, miről ír és miről hallgat. Most ezek segítségével fogunk találkozni Erzsébettel, hogy így jobban megismerjük őt, Isten kiválasztott engesztelőjét. Ehhez felhasználjuk a róla megjelent két könyvben közzétett tanúságtételeket is, valamint egy olyan beszámolót, amelyen keresztül végig követhetjük egy aggódó asszony megismerkedését Erzsébettel, benyomásait és barátságuk elmélyülését.
Az itt bemutatottnál valószínűleg sokkal több anyag áll egyházunk rendelkezésére, hiszen Erzsébet halála után az illetékes egyházmegyék keretén belül, ahol Galgóczy Erzsébet élt, elkezdődtek az előkészítő munkák a boldoggá-avatás megindításához. Ehhez tartozott a még élő tanúk kihallgatása, akik személyesen ismerték Galgóczy Erzsébetet és vele érintkeztek, hogy számoljanak be arról, milyen benyomást, milyen hatást tett rájuk, stb. Sajnos később az előkészítő munkát – előttünk ismeretlen okoknál fogva – leállították. Bízunk azonban abban, hogy az egyházmegyei levéltárakban ezek az anyagok megvannak és hozzáférhetőkké válnak a kutatás számára. Reménykedjünk abban, hogy egyszer újra elindul az eljárás és Galgóczy Erzsébet hivatalosan is elfoglalhatja helyét az Egyház által tisztelt boldogok és szentek sorában.
Addig is ismerkedjünk Erzsébettel a már közzétett tanú-vallomások alapján. Kinézetéről, jelleméről így vallanak:
„Ha nagy, szép szürke szemét nézem, elgondolom, hogy micsoda gyönyörűséget látott már, de micsoda borzalmakat is szemlélt a pokolban és tisztítótűzben. Ha magas homlokát csókolom, eszembe jut a töviskorona, amelynek nyomán patakokban serken a vér. Kis kezét és lábát szemlélve az átfúrt kezű Jézus minden kínja jut eszembe, és úgy érzem, ott áll mellette az égi Jegyes, és Ő fogadja el gyengeségemnek megnyilvánulását.”
Egy másik tanúságtételből:
"Hangja kellemes, kiejtése tiszta. Levélstílusa szabatos, világos és írói tehetségre vall. Néha helyesírási hibát ejt, ami arra vezethető vissza, hogy csak a 3. osztályig járhatott polgári iskolába. A negyediket már csak magánúton végezhette. De a gyors- és gépírást is elsajátította a betegágyán. Nagyon érdekes, hogy a látszólag csak úgy odavetett megjegyzései is igaznak bizonyulnak. Szenvedéseit rendkívül el tudja rejteni.”
A levelezéséről, munkabírásáról így ír egy Trudinak becézett asszony:
„Levelezésének nyomasztó terhét szinte könnyedén viseli. Jelenlétemben percek alatt írt meg egy két oldalas levelet apró gyöngybetűkkel. Nemcsak szellemi munkát végez ez a súlyos beteg, hanem háziasszonyi teendők sorozatát is. Főz, mosogat, foltoz, stoppol. Igen, főz, mintha világéletében a konyhában élt volna. Magyarosan főz, ízletesen, gyorsan és ügyesen. Örül, ha ízlik az ebéd. A Szűzanyát, Jézuskát megkínálja és hívogatja. Egyszer palacsintasütés közben mondtuk az úrangyalát. A Szűzanya jelenlétével örvendeztette meg őt. Külsőleg nem láttam elváltozni, mint máskor, ha extázisban van. Folytatta munkáját. Tanultam valami újat. Nem szükséges a testi merevség. Különben csak úgy dobog a szíve a kicsi Erzsikémnek, ha látja a Szűzanyát, majd kiugrik a mellkasából. Július 4-én odatettem kezemet a keblére és éreztem. Szinte görcsösen szorította a karomat. Szaggatottan lélegzett. Életem egyik nagy élménye volt ez a 10 perces extázis.
A nagy betegnek semmilyen munka sem túlságosan piszkos. Hófehér lelke tapasztalatból nem ismeri a bűnöket, de a Szűzanya sokat megmutatott neki, miért kell neki vezekelnie. A legnagyobb higgadtsággal beszél akár a szexuális bűnökről is. Nem győzi hangsúlyozni az Úr Jézus végtelen irgalmát, aki rögtön megbocsát. Minden törekvése segíteni azokon akik segítségét igénylik. Mindenkinek mindenévé akar lenni. Természetes adottságai határozottan növelik az apostolságra való rátermettségét. Külsőleg nagyon rokonszenves. Finom, átszellemült arcocskája azonnal bizalmat kelt. Rendes, tiszta, gondozott, ápolt a külseje minden rosszullét és szenvedés mellett is.”
Nos, az a kegyelem ért bennünket, hogy megkaphattuk Galgóczy Erzsébet néhány levelét, amelyet barátnőjének és segítőjének, Dr. Marinovich Endréné, Koháry Saroltának írt. (Az ő tanúságtételét később szintén olvashatjuk Erzsébetről). Figyelemre méltóak ezek a levelek, amelyek bepillantást engednek az életébe, gondolataiba. Ami rögtön feltűnik: egyetlen levélben sem ír a stigmáiról, nem szól misztikus álmairól, nem dicsekszik, nem kérkedik az égi kegyelmekkel. Valóban, ezeket teljes rejtettségben tartotta, ahogy az égiek kérték tőle! Akkor miről olvashatunk?
Felköszönti barátnőjét ünnepnapjain, kis ajándékokat küld neki. Biztosítja imáiról, együtt érez vele szenvedéseiben. Ír saját életkörülményeiről, betegségeiről, szorult helyzetükről. Megköszöni a kapott ruhákat és megírja, hogy egy részét rögtön tovább adta valakinek, akinek szintén nincs. Nagyon szeretne munkát vállalni, kéri Koháry Saroltát, hogy ha tud valami olyat, amit ágyban fekve is végezhetne, akkor szóljon, mert ő azt szívesen elvégzi, hogy ezzel is kiegészíthessék szűkös megélhetésüket. (Időnként olyan nyomorban élnek, hogy fűteni se tudnak, és ez már évekkel a háború után van!) Panaszkodik, hogy dolgozott egy kicsit, de megint előjött egy betegsége, így abba kellett hagynia a munkát. Amikor pedig Máriaremetére költözhetnek, nagy örömmel írja, hogy milyen csodálatos helyre kerültek: két szobájuk is van, egy a Bácsinak (Doroszlai Kálmán atyának), egy pedig neki, és a házhoz még egy szép kert is tartozik!
A levelekből egy jószívű, sokat betegeskedő, de a másikkal törődő, sokat nélkülöző de, önmagát el nem hagyó, dolgozó, kedves asszony képe bontakozik ki. Lehetne ez másképp is, hiszen egy gyakorlatilag ágyban fekvő betegről van szó, aki péntekenként átéli Krisztus kínszenvedéseit is!
Részlet Sípos (S) Gyula: A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és misztikája című könyvéből. Megrendelhető: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. (Ára 1100 Ft)
