A stigmák megkülönböztetéséről és Galgóczy Erzsébet stigmatizáltságáról
Az Egyházban stigmatizáltnak nevezzük azt a személyt, akinek a testén Krisztus sebhelyei (stigmák) jelennek meg. Ez egy nagyon egyszerű, de sajnos nem megkérdőjelezhetetlen definíció. A sebhelyek ugyanis megjelenhetnek Isten kegyelméből, a Krisztussal való együttszenvedés és misztikus egyesülés jeleiként, de – mint azt több eset is bizonyítja -, nem csak ilyen módon. Voltak olyan emberek, akik maguknak okoztak ilyen sebeket. Voltak pszichés betegek, akiknél hisztériás-önszuggessziós jelenetek közben jelentek meg stigmához hasonló jelek a testük különböző pontjain. Egy német pszichiáter hipnózis segítségével hozott létre egy asszonyon stigmákat. Végül pedig a gonosz lélek közvetlen hamisítási kísérlete is állhat egyes stigmák hátterében. Van azonban egy szempontrendszer, ami alapján a megkülönböztetés mégis megtehető (Hesemann: Stigmata című könyve alapján). Ha megvizsgáljuk egy stigmatizált személy életét és ezek a szempontok illenek rá, akkor nagy valószínűséggel valódi stigmákról beszélhetünk és krisztusi, misztikus emberrel van dolgunk.
-A sebek meghatározott helyeken jelennek meg, amelyek többé-kevésbé megfelelnek Jézus Krisztus sebhelyeinek, a kézfejen és/vagy a tenyéren, ritkább esetben a csuklón, a lábfejen és talpon. némely személyeknél és időnként megjelenhet oldalseb, a töviskoronázás és az ostorozás sebei is, valamint vállseb, esetleg véres könnyek.
-A sebhelyeket legtöbbször szenvedés és betegség hosszú időszaka előzi meg, amely kemény próbára teszi a jövendő stigmatizáltat. Isten ilyenkor a tisztulás útján vezeti végig, s egyben felkészíti jövendő feladatára.
-A stigmákat általában fokozatosan és nem egyszerre kapják meg a kiválasztottak.
-A valódi stigmákat nem külső hatás váltja ki, hanem maguktól jelennek meg – általában elragadtatásban -, amikor az illető a passiót, Jézus Krisztus megfeszítését és kereszthalálát szemléli, éli végig. Legtöbbször ez olyan egyházi ünnepen történik meg, amikor egyébként is erről emlékezünk meg.
-A valódi stigmáknál a seb körül nincs helyi gyulladás és a sebből kilépő vér sem képez olyan testecskéket, ami elzárná a sebet, így kezdve a gyógyulási folyamatot. Nincs fertőzés, nincs gennyesedés sem. Olykor sokkal több vér folyik ki a seben, mint amennyi a seb nagyságából következne. A sebek sokkal érzékenyebbek a fájdalomra, mint más, hasonló sebek.
-A sebhelyek vagy nagyon gyorsan begyógyulnak, vagy éveken át tartósan megmaradnak. (Időleges és állandó stigmatizáció). Az időleges stigmák pár óra alatt úgy eltűnnek, hogy azoknak a bőrön a leghalványabb nyoma sem marad.
A stigmatizációt rendkívüli misztikus jelenségek is kísérhetik: extázisok, látomások, levitáció, misztikus szentáldozás, szent tárgyak és ereklyék felismerése, bilokáció, csodás gyógyítások, engesztelő szenvedés, élelemnélküliség, kellemes illat, a halál után épen maradt test…
Ha ezeket a szempontokat összevetjük Galgóczy Erzsébet életével, csodálatos egyezést láthatunk.
-Erzsébet 1929-ben, 24 évesen kapta a stigmákat. Előtte, kora gyermekségétől fogva sok betegségen esett át. 4 évesen skarlát, majd szövődményeként vesebaj, égési sérülés az angolkóros lábaira 9-10 éves korában, tüdőgyulladás, majd TBC 15 éves korától, a TBC a tüdőről a belekre, majd a csontokra húzódik, állandó lázas, gyulladásos állapot, 42 C fok is sokszor, mozgásszervi elváltozások, a szív és keringési rendszer betegségei, stb. 15 éves korától kezdve gyakorlatilag ágyban fekvő beteg. Betegsége azonban nem eltávolítja, hanem egyre közelebb viszi az Úrhoz. Betegsége 26. évfordulóján, 41 évesen ezt így vallja meg 26 év című versében:
Te vagy életemnek szent igenje,
Gyermeki lázongásomnak elpihent csendje.
Termékenyítő gazdag béke,
Szenvedő lelkemnek áldott menedéke.
Hitet adó mélységes nagy Jóság,
Áldozatra serkentő valóság.
Forrás, melyből merítek minden jót és szépet,
Éretted érdemes szenvedni ... 26 évet ...
Kicsi gyermek voltam, mikor Reád vártam,
A földre küldött kis parány,
Célt a szenvedésre Te adtál nekem,
Addig csak voltam ... de most Te vagy mindenem!
Minden kegyelemnek szent igenje,
Földi bolyongásom elpihent csendje,
Veled együtt a Golgotát járom,
Míg Magadhoz emelsz, Jézus! ... Boldogságom!
(Betegségem 26 évfordulóján, Kisújszállás, 1946. márc. 12.)
A fiatal Erzsébet lelkivezetője segítségével egyre inkább megérti a szenvedés értékét, végül 1928. december 8-án, 18 évesen felajánlja önmagát engesztelő áldozatul hazájáért és minden emberért. Önéletrajzában így ír erről: „Lelkiatyám is azt kívánta, hogy különös gonddal készüljek e nagy ünnepre. Szeretné, ha igazán szívből felajánlanám magam a Jézuska szolgálatára. De olyan lélekkel, hogy küldhetne bármilyen szenvedést, én mindig szívesen elfogadom s úgy veszem, mintha a Jézuska megosztaná velem az Ő szenvedését. Ez nem ment könnyen! Ekkor még bizony féltem a szenvedéstől. Éreztem nagyon a kereszt terhét és kevés vigasztalást találtam benne. Éppen ezért nagyon sokat gondolkoztam a felajánlásomon. Beláttam, hogy nem akárhogyan, nem félszívvel, hanem – ha megteszem – teljes odaadással akarom meghozni áldozatomat. Nem akartam soha szomorúságot okozni a Jézuskának, csak örömére lenni. Két napi lelki tusa után dec. 8.-án a szentáldozás után egész lelkemmel, teljes odaadással mondtam el felajánlásomat a Szűzanyának, kérve Őt, ajándékozzon oda a Jézuskának.”
-A stigmákat 1929 nagyböjt idején, egy misztikus álma során kapja meg. Ebben keresztúton vesz részt, ahol egy nagy beteget, Jézust kellett egy hordágyon vinnie. Álmából felébredve a keresztútjárásnak kezén és lábán maradó nyomai is látszanak egy ideig. 1929. év júliusától pedig látogatni, ápolni és tanítani kezdi őt a „Szép Hölgy”, a Szűzanya.
1929. augusztus 15-én misztikus elragadtatásban Szűz Mária elviszi Erzsébetet a Mennyországba. Ebben a misztikus álomban/jelenésben ismeri fel, hogy Máriácska azonos a Szűzanyával és itt kapja vissza Jézustól azt az öt szál piros rózsát, amit még Máriácska hozott neki előző nap, hogy majd adja oda a Jézuskának. Álmából felébredve kezén és lábán Jézus Szent Sebei megjelennek, véreznek, fájnak. Ez év karácsony éjszakáján megkapja a töviskoronát is. Ezután haláláig pénteki napokon átéli Krisztus szenvedését, hordozza Vele a terheket, lelkeket ment és engesztel. 1930. év nagyböjtjében Jézus oldalsebét is megkapja.
-1930-ban kezdődnek ellene a vádak, meg nem értések, egyházi vizsgálatok, nagy lelki megpróbáltatások, amelyek ezután haláláig végig kísérik életét. ehhez kapcsolódik a végletes szegénység, olykor nyomor, amiben él.
-Galgóczy Erzsébet sebeire igaz volt, amit fentebb leírtunk a stigmatizáltak sebeiről. Ezen túl tanúságtételek szólnak a körülötte érezhető édes illatról, amit a kezébe fogott tárgyak is őriztek egy ideig. Ugyanígy igazak a természetfeletti megvilágosítások, a nagyon kevés étellel élés, a misztikus áldozás és még több minden, amikről a következőkben részletesebben fogunk szólni. Külön foglalkozni fogunk néhány olyan dologgal, ami a stigmatizált, szentéletű emberek között is különlegessé teszi az ő életét. Ilyen például a Szűzanyának, „Máriácskának” napi látogatásai, amelyek során „az Úr szolgálóleánya” nemcsak tanította őt, hanem ápolta, rendet rakott körülötte és elhozta neki az Oltáriszentséget is. Ugyanilyen különleges „Jézuskával”, azaz a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel való forró kapcsolata, napi többszöri szentáldozása és a szentostyában megjelenő képek.
Számunkra talán most még ezeknél is fontosabb, hogy Galgóczy Erzsébet egyházi kérésre részletes önéletrajzot írt, amellett pedig költeményekben is feltárta szívét-lelkét nekünk, kései olvasóknak. Ezeken – és kortársai tanúságtételén - keresztül pedig bepillanthatunk egy Istent szerető lány belső életébe, Istennel való kapcsolatába. Olyan „tananyag” ez, amelyet Isten írt nekünk, hogy ebből tanuljunk, s így a mi életünk is teljesebbé, krisztusibbá váljon.
Galgóczy Erzsébet így gondolkodott magáról és Istennel való kapcsolatáról:
Te vagy a művész
Te vagy a művész, én a kis vászonod,
Sugárlángokkal rárajzolod szépséges Arcod.
A Szíved rajongó, égő szerelmével csak Magadnak tartod.
Dolgozol rajta művészi hévvel, Én meg csak nézlek,
Egyre nézlek Téged, mert úgy elbűvöl csodás, fenséges Lényed!
A sorsom mindvégig egy szelíd, halk várakozás,
Míg szent Kezedben megáll az ecset, s kész az alkotás.
De ugye akkor szent Karod kitárva,
Szívedre vonod a Te remekművedet, hogy mint a Szeretet
Égő áldozata díszítse majd örök szentélyedet!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Részlet egy Galgóczy Erzsébet életéről és misztikájáról készülő könyvből. A mű megjelentetéséhez adományokat gyűjtünk. Támogatni lehet a Szeretet Földje Közhasznú Alapítványon keresztül, számlaszám: 10700268-04975106-51100005 Mindenn adományt hálásan köszönünk, jótevőinkért imádkozunk! (A közlemény rovatba írják be: Galgóczy Erzsébet)
