A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete 3. rész - A meghívás
1929 nagyböjtjén különös álma volt. Tüskés, köves országúton haladt bajjal, ahol stáció volt fölállítva. Mintha ? is végezte volna. A II. stációnál egy hordágyon fekv? súlyos beteg volt, nagyon meggyötört, de mégis vonzó valaki.
Valaki állt a beteg lábánál s fölszólította Erzsébetet, hogy vigye. Megfogta hát a hordágyat a fejtől s vitte. Aki a lábánál vitte, azt sokszor váltották, de őt nem. Már nagyon nehéz volt a teher, s félt, hogy kicsúszik a kezéből, ereje megfeszítésével vitte. Már a X. stációt is elhagyták, de Erzsébetet is az ereje. A keze már felhorzsolódott, nem bírta tovább, letette. De azt se tudja, hogy kit vitt vagy hová? Rápillant a betegre, s az Úr Jézust ismeri föl Benne. Ott a lepelben, ahogy levették a keresztről.
Amint fölismerte, kimondhatatlan boldogság árasztotta el a lelkét. Az Úr Jézus kinyitotta a szemét, ránézett és megszólalt:
- Mondd, hát igazán nem bírnál már tovább vinni?
Szinte megsemmisült az alázattól, s úgy érezte, akár a világ végéig is. Már semmi fáradságot nem érzett. Lehajolt, hogy megcsókolja a kezét, de amint ajka a sebhelyhez ért, fölébredt.
Túláradó boldogság, öröm hullámzott benne, de éles fájdalom magához térítette. Kezén, lábán horzsolás, - a lába poros - mintha kilométereket gyalogolt volna -, dagadt. A seb olyan eleven, hogy friss vér is látszik rajta. Megrémült, kezét a takaró alá dugta. Alig várta a szentáldozást. Hálaadás után beszámolt az álmáról. Megint csak azt az intést kapta: készséggel szenvedjen, mert ezzel az Úr Jézus terhét könnyíti.
Félve vallja: De az álomnak látható jele is van, s megmutatja a kezét. Megdöbbent a lelkiatya is. Meghagyta, hogy senkinek se mutassa, s ha lennének még ilyen álmai, ne beszéljen senkinek se róla. És ígérje meg, hogy mától fogva még fokozottabban engedelmeskedik, s bármit kér az Úr Jézus, - mégha álomban is, - készséggel engedelmeskedjen, hogy meg legyen vele elégedve.
S bár nemigen szokott álmodni, de ettől az időtől kezdve gyakran voltak hasonló álmai. Látta az Úr Jézust, a Szűzanyát, olykor a szenteket, akik mindig oktatták. Néha a szent útján üzent álmában az Úr Jézus, hogy fokozottabban szenvedjen, és megüzente, hogy kiért vagy miért szeretné, ha felajánlaná.
(Részlet KISS MÁRIA HORTENSIA: ÚJ IDŐK APOSTOLA – A STIGMATIZÁLT GALGÓCZY ERZSÉBET című könyvéből)
