Tanúságtétel Galgóczy Erzsébetről
"Krisztusban Kedves Testvéreim!
Szabad-e személyes emlékeket felidéznem arról, nekem mit jelent Galgóczy Erzsébet cselekedete és élete? Hogyan találkoztam először a nevével? Egy egyszerű hívő gondolatai:
Természetesen a gyermekkorban (1953-ban születtem) részesültem a fakultatív hitoktatásban és a szentségekben Pomázon. Sőt! Nagyanyám arra kérte akkori pomázi plébánosunkat, Tölgyes Kálmánt, hogy a felnőtt Oltáriszentségi összejöveteleken ott lehessek, ha vetítenek. Ott lehettem. Goretti Máriáról vetítettek, a vértanú Szentté avatásáról és a megbocsátásáról. Ez volt az első vetítés, melyen ott voltam, ott lehettem. A Sekrestye neve Pomázon Goretti Kápolna. A hittanórák mellett az első áldozásra és a bérmálásra való előkészítőkre is jártam, ezt egészítették ki az "oltáregyleti" (nagyanyám mondta így!) vetítések. Alapos kiképzésem volt, mert ehhez hozzátartozott még a II. Vatikáni Zsinat friss híranyaga Rómából, melyről szintén sokat hallottunk, mi a gyerekek is. Olvastam a stigmatizáltakról, nagyanyám kérte valakitől a könyvet kölcsön, olvastam amíg csak nálunk volt. Az értelemmel közelítve erre a csoda-szerű történésre, sok kérdés maradt bennem.
Felnőttem, futott életem vonata. Mígnem egyszer az Egri Egyházmegyében, Berekfürdőn üdülési lehetőséget hirdettek világiaknak is a lelkigyakorlatos házban. Elmentem. Természetesen a kis könyvesboltba is benéztem. Amikor végeztem indultam kifelé. És akkor visszanézve még egyszer, az asztal szélén megláttam a "A szeretet nem ismer határt" kis könyvet, mely félig takarva feküdt ott, Galgóczy Erzsébet képe látszott a töviskorona-stigmával. Visszaléptem. Ez volt az utolsó példány abból a kiadványból. Megvettem, elolvastam. A kis könyvnek és nekem ott és akkor találkoznunk kellett. Mélyen megrendített az Oltáriszentség kimentése.
Azt éreztem, bármennyire fájdalmasak is azok a stigmák, nem ez a döntő az életében, hanem a Szentségi Jézus kimentése az ostrom alatt álló szolnoki Vártemplomból 1919 nyarán. Átélés, hit, a Jézuska szeretete és óriási bátorság kellett hozzá. Felnőtteket megszégyenítő. Ezt a kislányt véstem akkor a szívembe és töretlenül tisztelem.
Laikus vagyok, nem teológus, csak egyszerű hívő, aki szerint már csak ezért a tettéért is nyugodtan boldoggá lehetne avatni. Megállt nálam az idő, a tizennégy éves kis Galgóczy Erzsébetre emlékeztem. Majd egy évtized múlva hallottam róla újra. Előkaptam a kicsi könyvet, újraolvastam. És ekkor értettem meg igazán a további életét, a kegyelemként kapott Mária-jelenéseket, a Szűzanyácska szerepét. Nagyon tisztelem Galgóczy Erzsébet életének utolsó lelkiatyját, Doroszlay Kálmánt, mert az irgalmasság összes testi és lelki cselekedetét gyakorolta. Megfogadtam azért a Szentatya, XI. Pius tanácsát:
1934-ben [Galgóczy Erzébet] akkori lelkivezetője, P. Oberten Odilo József ferences szerzetes (1892-1973) Rómában a Főgenerális atyával együtt beszélt XI. Piusz pápának (pontifikátus: 1922-1939)
Galgóczy Erzsébetről. XI. Piusz akkor ezt mondotta: „Isten a műveit csodálatos úton tudja megvalósítani, ha azokat valóban Ő akarja.”
Még fényesebben ragyog azóta is számomra az Oltáriszentség kimentésének hősi cselekedete.
(Drobinoha Angéla, 2021)
[1] P. Oberten Odilo. In: Online Magyar Katolikus Lexikon http://lexikon.katolikus.hu/O/Oberten.html [letöltve 2013.01.08.]
Der Heilige Vater Pius PP XI. In: http://www.vatican.va/holy_father/pius_xi/index_ge.htm [letöltve: 2013.01.08.]
