Átvilágítás a Tízparancsolat alapján – 8. rész: Hamis tanúk
A Tízparancsolat nyolcadik figyelmeztetése: „Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!”, (Kiv 20, 16) - vagy egyszerűbben és mindenre kiterjedően megfogalmazva: „Ne hazudj!”
Az első – és következményeiben legsúlyosabb – hamis tanúzásos történetet a Biblia legelső könyvében olvashatjuk. Ebben a hamisan megvádolt személy a Teremtő, hamisan tanúskodik a gonosz lélek, aki a kígyó képében jelenik meg, az elbolondítottak pedig, akik mindennek rettenetes következményeit máig viselik, az emberek.
A történet idején első emberpár még az Édenben élt, és teljes bizalommal volt Teremtője iránt. Semmilyen gyanakvás, félelem, irigység nem választotta el őket egymástól. Ezt a teljes bizalmat és egymásnak adottságot fejezi ki az a kép is, hogy „meztelenek voltak”, azaz semmivel sem takarták el magukat, személyiségüket a másik, így Isten elől sem. A gonosz lélek azonban kereste az alkalmat, amikor közbeléphet, hogy ezt a bizalmi kapcsolatot tönkre tegye. Megjelenésekor először csak kérdez, de célja nyilvánvaló – rávenni az embert, hogy Teremtőjét irigynek, fukarnak, gonosznak, vagy legalábbis titkolózónak lássa és elérni, hogy fellázadjon ellene:
„A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek? Az asszony azt felelte neki: A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni. A kígyó erre azt mondta az asszonynak: Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!
Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.
Az Úr Isten azonban szólította az embert: Hol vagy? Az így válaszolt: Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem. Erre megkérdezte tőle: Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél? Az ember azt felelte: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem. Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: Miért tetted ezt? Ő így felelt: A kígyó rászedett és ettem.” (Ter 3, 1-13)
Az ember nem bízik többé Istenében. Elbújik előle és a felelősséget sem vállalja tetteiért, a másikra mutogat… így léptünk át a hazugságok és bűnök világába.
Lám, milyen nagyok a nyelv bűnei! ”Lám, a hajókat is, bár nagyok, és erős szelek hajtják őket, a kis kormányrúddal oda irányítják, ahová a kormányos akarata vezeti. Így a nyelv is kicsi testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Íme, egy csekély tűz milyen nagy erdőt gyújt fel! A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Testrészeink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, s a pokoltól lángra lobbanva egész életünk folyamát lángra gyullasztja.” (Jak 3, 4-6)
A Biblia világa tele van az Istenben és egymásban sem bízó, hamisan tanúskodó, hazudozó emberek történeteivel. Káin megöli testvérét, aztán hazudik Istennek. Jákob csalással és hazugsággal szerzi meg az atyai áldást, hogy aztán félve meneküljön. Csalással szerzi vagyonát, közben őt is becsapják, hazudva menyasszonyáról. Zsuzsannát hamisan vádolják a vének és hamisan tanúskodnak ellene, amikor nem enged buja vágyaiknak. De a legnagyobb hazugság, ami végig vonul a Szentíráson és az egész emberi történelmen, a gonosz lélek ősi hazugsága, amely Istent kegyetlennek és gonosznak állítja be, önmagát pedig az emberek jótevőjének és istenének.
Nem mintha nem tudták volna az emberek mindig és minden korban, hogy hazudni bűn. Minden társadalom törvényekkel szankcionálja ezt. „A hamis tanú nem marad büntetlen, s aki hazugságot kohol, meg nem menekül.” (Péld 19, 5) Hogyan lehetséges, hogy világunk mégis elmerül a hazugságok tengerében? A reklámok szebbnek és jobbnak hazudják portékájukat, és mi azt gondoljuk, hogy ennek így kell lennie. Politikusaink bármit ígérhetnek, és aztán nyugodtan mondhatják, hogy az csak a kampány része volt, mi fel sem háborodunk, hiszen tudjuk, hogy a politika világa így működik. Minden igazságot viszonylagossá teszünk, hogy ne kelljen igazodni hozzá, így hazugsággá válik egész életünk. Mi felhőzte el a gondolkodásunkat, lelkiismeretünket, hogy mindezt hagyjuk és még hozzá is teszünk?
Jézus Krisztus nem habozik nevén nevezni az okokat, amikor feleletet ad erre a kérdésre: „Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8, 44)
Jól tudta mit beszél, hiszen – képletesen és valóságosan is -, rajta csattant az ostor. Ő azért jött, hogy az „ördög minden művét lerontsa” és újra megmutassa az embereknek Isten, a mi Atyánk kedves, szerető és jóságos arcát, valamint leleplezze a sátán minden hazugságát. Meg is tette, ezért a gonosz lélek is mindent elkövetett, hogy elpusztítsa. Ehhez legjobb eszköznek a hamis tanúságot találta, így újra lejátszódott az, ami egykor az Édenben - így lett Istenből újra vádlott, a gonosz lélek által inspirált emberekből pedig vádló: „A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő…” (Mt 26, 59-61)
A történetet jól ismerjük. Jézus Krisztust elítélik, keresztre feszítik és megölik. Mivel azonban semmi bűnt soha nem követett el, a pokol sem tudja visszatartani, föltámad a halálból, hogy üdvösséget hozzon mindazoknak, akik hisznek és bíznak benne. Így orvoslódik az emberiség legnagyobb bűne és sebe! Ő az Új Ádám, akinek tökéletes bizalma, hűsége és odaadása helyreállítja a teljes bizalmi kapcsolatot Isten és ember között.
A Tízparancsolat nyolcadik tanácsa által Isten meg akar minket óvni a gonosz lélek minden cselvetésétől. A hízelgés, hazugság, hamisság megrontja testünket, lelkünket, kapcsolatunkat, közösségeinket, megrontja egész társadalmunkat és életünket, és aláveti azt a hazugságok atyjának, a sátánnak. Nem szabad természetesnek vennünk a hazug szavakat, hanem mindig az igazság és igazságosság, a becsület és szeretet talaján kell maradnunk, "ördög-atya" leuralása helyett Isten, a mi Atyánk uralma alatt!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.