Érdekességek Michelangelo Dávid-szobráról
Dávid szobrát Michelangelo Buonarroti 1501 és 1504 között készítette Firenzében. 1873-ig a Palazzo Vecchio előtt állt, ekkor helyezték át jelenlegi helyére, a Galleria dell’Accademia erre a célra készült termébe, az eredeti helyén azóta egy másolat tekinthető meg. Michelangelo „Dávid” szobra ennyire lenyűgöző:
Monumentális méretek:
A kolosszális szobor 5,17 méter magas, ami egy kétszintes épület magasságának felel meg. Egyetlen hatalmas Carrarai márványtömbből készült.
Egy sérült kőtömb újjászületése:
A márványtömb sérült volt. Két szobrászt is megbíztak a mű elkészítésével Michelangelo előtt, de egyikük sem tudta megfelelően megmunkálni a gyenge minőségű követ.
A kő korlátai formálták Dávidot:
Michelangelo zseniálisan alkalmazkodott a márvány hibáihoz. Dávid karcsú testalkatot kapott, feje kissé oldalra fordul – mivel a tömb túl keskeny volt ahhoz, hogy előre nézzen. A híres contrapposto testtartás pedig egy, a márványban eredetileg is meglévő lyukat rejt el a lábak között.
Fiatal zseni munkája:
Michelangelo mindössze 26 éves volt, amikor elkezdte a munkát, és 28, amikor befejezte. Ekkorra már Róma teljes döbbenetére elkészítette a Pieta-t is, 24 évesen, ami a kor legnagyobb szobrászai közé emelte.
A katedrális helyett a város szívében:
Eredetileg a firenzei katedrális tetejére szánták. Ám amikor elkészült, annyira gyönyörű és hatalmas lett, hogy lehetetlen volt a tetőre emelni. Végül a Palazzo della Signoria előtt állították ki, Firenze központjában.
Anatómiai tökéletesség – szinte:
Modern kutatások szerint Dávid anatómiailag szinte hibátlan, egyetlen apró izmát leszámítva a háton. Michelangelo, aki a boncolások révén alapos anatómiai ismeretekkel rendelkezett, tudatában volt ennek – később megírta, hogy a márvány hibája korlátozta a munkában.
Orvostudományt megelőző részletesség:
Dávid nyakán kidagad a juguláris véna, ami félelmi vagy izgatottsági állapotra utal – ahogyan azt egy fiatal pásztortól a csata előtti pillanatban várnánk. Michelangelo nyilvánvalóan tisztában volt ezzel a keringési rendszer részletével, pedig az orvostudomány ezt a tényt csak 124 évvel később dokumentálta.
Stílusteremtő ábrázolás:
Korábbi művészek – például Donatello és Verrocchio – Dávidot Góliát legyőzése után, diadalittasan ábrázolták. Michelangelo viszont a döntő pillanatot ragadja meg: Dávid homloka ráncolt, tekintete feszült – a csata előtti csendes, elmélkedő pillanatot láthatjuk.
Az ideális férfialak és a valóság mesteri ötvözete:
Dávid a klasszikus görög szobrászatban gyakori eszményi férfi formát testesíti meg. Michelangelo azonban ennél is tovább ment: munkája sokkal természetesebb, anatómiai ismeretei messze meghaladták az ókori görögökét. A szobor egyszerre a tökéletesség és az élethű ábrázolás diadala – a reneszánsz művészet egyik csúcspontja.
A világ egyik leglátogatottabb műalkotása:
Ma évente körülbelül 1,5 millió ember keresi fel Dávidot. 1873 óta a firenzei Accademia Galériában található, ahová az időjárás viszontagságai elől költöztették be.
Nem meglepő, hogy Giorgio Vasari, a nagy reneszánsz művész és történetíró így nyilatkozott róla:
„Amikor a mű elkészült, nem tagadható, hogy ez a szobor elnyerte a pálmát minden más alkotás felett, legyen az régi vagy új, görög vagy latin. Egyetlen más mű sem mérhető hozzá semmilyen tekintetben – olyan arányossággal, szépséggel és tökéletességgel alkotta meg Michelangelo.”
(facebook)
