A nagy bioszféra-kísérlet
Nehéz eldönteni, hogy a közel 30 éve megvalósult Bioszféra 2 – kísérlet csak egy hippiszekta nagyszabású performansza, vagy egy minden korábbit felülmúló, lélegzetelállító tudományos kísérlet. Az elképesztő történetet és annak előzményeit a Spaceship Earth dokumentumfilm járja körül...
Egy csapat hippi
Az 1960-as években létrejövő hippimozgalom számos karizmatikus alakjának egyike John Polk Allen, aki a köré gyűlő fiatalokkal nem az LSD, hanem az alternatív színjátszás útján szerette volna megváltani a világot. A formálódó csoport rövidesen többre kezdett vágyni a színháznál, a közösségi lét mélyebb aspektusai érdekelték őket, így 1969-ben egy önfenntartó farm létrehozásába kezdtek.
A projekt elég sikeres volt, a csoport pedig Allen vezetésével új, nagyobb kihívások után kezdett nézni. Az 1970-es évek közepén elhagyták a farmot és egy tengerjáró hajó építésébe kezdtek. A dokumentumfilm eredeti felvételein látjuk, hogy mekkora vállalkozás is volt mindez, a csoportnak mégis sikerült. Ahogy az egyik interjúalany mondja a filmben: Ha meg tudunk építeni egy óceánjáró hajót, akkor mindenre képesek vagyunk.
Miközben a Heraclitus nevű bárkával körbeutazták a bolygót, lenyűgözte őket az élővilág sokfélesége, és mivel az éghajlatváltozás és az ökológiai válság első bizonyítékai is épp ekkor kezdtek világszerte napvilágra kerülni, elkezdte foglalkoztatni őket a kérdés. Olyannyira, hogy az alternatív színházi előadásaik helyett inkább konferenciákat kezdtek szervezni a kérdés körüljárására. Innentől pedig már egyenes út vezetett oda, hogy egy második földi bioszféra létrehozásának ötlete újra lázba hozza a hippiközösséget. (Mit értünk bioszféra alatt? A legtömörebb definíció szerint a bioszféra bolygónk azon részeinek összessége, ahol anyagcserét folytató élet található.)
Második bioszféra?
Az elképzelés az volt, hogy létrehoznak egy a világtól légmentesen elzárt komplexumot, amelyet a Föld különböző biomjainak válogatott állat- és növényvilágával népesítenek be, a hely pedig képes lesz élelemmel, vízzel és levegővel ellátni a beköltöző embereket. Egy ilyen méretű és komplexitású projekthez viszont rengeteg pénzre is szükség van, és bár a közösség több sikeres vállalkozást is futtatott, mindez nagyon kevés volt.
Ekkor lépett a színre Ed Bass, az egyik legnagyobb amerikai olajfamília rebellis örököse, akit legalább annyira lenyűgöztek az Allen által előadott tervek, mint a csoportot. Az elképzelése az volt, hogy a nem túl távoli jövőben meginduló űrbéli kolonizációhoz szükséges know-howt jó pénzért árusítják majd.
1986-ra nagyjából megvoltak a nagyszabású komplexum tervei. A projekt és a körülötte folyó hírverés egyre több szakértőt hozott lázba, az emberek pedig világszerte rajongtak az kísérletért. 1990-ben már zajlott a majdani bioszferiták kiválasztása, amelyben a végső döntést, ahogy szinte mindenben, Allen hozta meg.
Ahogy közeledett a két évesre tervezett tudományos misszió kezdete, egyre több olyan hang is megjelent, mely megkérdőjelezte a kísérlet tudományosságát. Ennek ellenére az időközben a világ minden sarkából származó állat- és növényvilággal benépesített dómok készen álltak a 8 kiválasztott beköltözésére, amelyre 1991-ben került sor olyan körítés és felhajtás mellett, amilyet talán a Holdra szálló űrhajósok esetében láttak utoljára az emberek.
Az egyébként 12 700 négyzetméteres komplexumban, mely Arizona félsivatagos hegyei között terült el, több mint 1000 érzékelővel gyűjtöttek adatokat. Mégis számos szakember megkérdőjelezte a kísérlet tudományosságát, amit az is csak tovább fokozott, hogy Allen befolyása szinte mindenre kiterjedt.
Ez a kettősség kísérte végig a missziót és a film korabeli híradó- és interjúrészleteiből is világossá válik, hogy a kezdetektől voltak, akik inkább egy hippi szekta performanszának tartották az egészet. A legtöbb kritika arra irányult, hogy a Bioszféra 2 nem teljesíti a tudományos kutatás kritériumait. Allenék persze a kritikákat támadásnak vették, és a világért sem ismerték volna be, hogy a tudományos kísérletükben van jó pár bökkenő.
De mi történt odabenn?
A film talán legizgalmasabb jelenetei azok voltak, amikor beleláthattunk egy kicsit a bioszferiták mindennapjaiba. Az első időszakban minden idilli volt, és úgy tűnt, hogy a létesítmény kiállja a próbát. Azonban ahogy telt az idő, egyre több probléma merült fel. A fordulópontot az jelentette, amikor a valódi bioszférát is meghatározó évszakok elkezdtek hatást gyakorolni a kupola folyamataira.
A tél beálltával ugyanis a nappalok rövidebbek lettek, így benti növényvilág fotoszintézisének hatékonysága csökkenni kezdett. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb kalóriát tudtak bevinni a lakók, mert az zöldségek legtöbbike lassabban nőtt a vártnál. Az étrendjük karcsúvá és egyoldalúvá válásával az egész csapat vészesen elkezdett fogyni, hiszen lényegében éheztek, miközben a benti légkör szén-dioxid tartalma veszélyes magasságba kezdett szökni.
Egy idő után persze a belső konfliktusok is elkezdték feszíteni a bioszferitákat, de sokkal nagyobb problémát jelentett Allen mindenre kiterjedő kontrollja. A lakók egy ponton azt is fontolóra vették, hogy feladják a kísérletet, végül azonban végigcsinálták a két évet.
(greendex.hu)
