Stop Jézus - avagy határhelyzetben
Határhelyzetben volt az első emberpár, amikor a Kígyó kísértésére választ kellett adniuk. Határhelyzetbe került Jézus a pusztai negyven napos böjt alatt. Határhelyzet alakult ki az egyházban Ferenc pápasága alatt és határhelyzetbe kerültünk most mi is egyházunk és a választási kampány miatt.
Határhelyzetről beszélhetünk, ha döntésünk jelentős változást eredményez életünkben és alapvetően befolyásolhatja további sorsunkat. Ádám és Éva ilyen határhelyzetbe került, amikor a gonosz lélek felkínálta nekik, hogy ők is istenekké lehetnek, ami persze hazugság volt. Sajnos az első emberpár rossz döntést hozott, s bár önmaguk isteneivé lehettek (így mi is az önzés bajnokaivá), de hogy ez az „isteni mivolt” hová juttatott minket, arról a nemzedékek sora mind keserű tapasztalatot szerezhetett.
Jézus Krisztus is ilyen határhelyzetben volt, amikor a Szentlélek indítására kiment a pusztába, hogy ott átelmélkedje életét és hivatását, kezdődő nyilvános működését. Őt is megkísértette a Sátán az önigazultsággal, pénzzel és hatalommal – a Messiás azonban győzött a kísértések felett, elfogadta az alávetettséget, a szolgáló szeretet alázatos útját és a kereszthalált. Így lett győztessé és ezt a győzelmet adja meg nekünk is – már ha akarjuk.
Egyházunk, illetve annak tagjaiként mi is határhelyzetbe kerültünk Ferenc pápasága alatt. Ő ugyanis a Krisztus-követés és az egyházvezetés számunkra szokatlan és új – ámbár evangéliumi és tradicionális – útján akarja vezetni népét, kirángatva minket megrögzött szokásainkból, elkényelmesedett hitéletünkből, konformista szabálykövetésünkből, vissza az emberekhez és vissza Jézus Krisztus tanításához. Hogy ez mennyire fog neki sikerülni, megérti-e az egyház – és benne mi –, az idők szavát, azaz: megtérünk vagy elkergetjük, az még kérdéses. (Természetesen én bizakodó vagyok, ahogy Jézus Krisztus és a szentek is mindig bizakodóak voltak.)
Itthon azonban nem csak Ferenc pápa miatt kerültünk határhelyzetbe, hanem most a kampány és a választások miatt is. Nem tagadhatjuk, hogy olyan vezetőink vannak, akik fontosnak hirdetik a keresztény értékek megőrzését, és ennek örülnünk kell. Ugyanakkor az is látható –személyes véleményem szerint -, hogy abban a bizonyos pusztai kísértésben, (amelyen minden vezető keresztülmegy), ahol a hatalmat és gazdagságot ajánlották fel, ők is elbuktak. Ez nem azt jelenti, hogy minden döntésük rossz (és ki az, aki még nem bukott el soha?), de azt igen, hogy ha hagyják (hagyjuk), a hatalom és pénz motiválta döntések sora egyre gyorsuló ütemben rántja le őket (és minket) az örvénybe.
Ennek jó példája a most a Parlament elé beterjesztett Stop Jézus törvény, ami egész egyházunkat veszélyezteti. (Álnéven Stop Soros, de ezzel együtt Stop Jézus, vagy Stop Egyház).
A gumitörvény leírása alapján ugyanis egyházunk, annak egyes részei, illetve hozzá kötődő bizonyos szervezetek „migrációt támogató szervezetnek” minősülnek. (Ezen túl persze „külföldről támogatott szervezetnek” is minősül, nehéz lenne ezt tagadni egy olyan szervezetnél, amely az egyetemes római katolikus egyház része.) A jogszabály szerint tehát ezután csak akkor működhet, ha erre a belügyminisztertől engedélyt kap és ha ezt megkapja, akkor is büntetőadót kell fizetnie. (A miniszter döntési szabadsága korlátlan és bíróságon sem felülvizsgálható.)
Igaz, nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy ez a törvény nem ellennünk irányul, mi benne vagyunk a pikszisben… Ez az érv azonban erkölcstelen, ráadásul hamis biztonságérzetbe ringat minket. Ebben ringott Rajk László is, aki elképzelhetetlennek tartotta, hogy őt – az előző koncepciós ügyek miniszterét -, szintén elítélhetik. Kádár János – a Rajk-per idején belügyminiszter -, szintén nem gondolta, hogy rá is sor kerülhet, aztán mégis börtönbe jutott. Nagy Imre sem gondolta volna, hogy harcostársa, Kádár őt cserben hagyhatja és egy újabb koncepciós perben halálra ítéli...
A hatalom bűzígéi – ha tehetik -, minden mást felülírnak. Az elmúlt években már tanúi lehettünk egyházak hatalmi megfenyítésének, ne gondoljuk, hogy erre nem kerülhet újra sor…
Határhelyzetben vagyunk. Milyen jó lenne, ha az egyház ebben a helyzetben helyesen döntene, és milyen jó lenne, ha politikai vezetőink visszafordulnának a „Stop Jézus” útjáról…
Martin Niemöller (német teológus, a náci borzalmak alatt a „Hitvalló Egyház” tagja, fogoly) szavaival zárnám soraimat: „Amikor elvitték a szociáldemokratákat, hallgattam, mert nem voltam szociáldemokrata. Amikor elvitték a szakszervezetiseket, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam szakszervezetis. Amikor elvitték a zsidókat, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam zsidó. Amikor engem vittek el, már nem volt, aki tiltakozhatott.”
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
