A 2018. évi vezérige
Minden év elején imádságban kérek egy igét az évre, mintegy sorvezetőül. Most is ezt tettem, és a Makkabeusok könyvéből kaptam egy részt, amin erősen elgondolkodtam. Van ugyanis ennek az igének egy könnyű olvasata, szinte magas labda, amit lecsaphatunk (lám-lám), de ha komolyabban végig gondoljuk, hogy ez rólunk szól…
Az idei ige: „Abban az időben magas falakat és erős tornyokat építettek a Sion hegyen körös-körül azért, hogy ha jönnek a pogányok, le ne rombolhassák azt, mint ahogy korábban tették.” (1Mak 4, 60)
Most, amikor migráns-válságról beszélünk, muszlim áradatról és Soros-tervről, könnyű lecsapni a magas labdát: lám, még a Szentírás is figyelmeztet minket a veszélyre, bizony, kellenek a falak, ahogy mindig is kellett, tatár ellen, török ellen…
Fontoljuk meg azonban, hogy Isten nem elsősorban a politikai helyzetet, és/vagy a világ állapotát akarja kommentálni, hanem hozzánk szól, egészen személyesen és a mi egyéni, közösségi, vallási és világi életünket akarja segíteni szavaival. Legelőször tehát azt a kérdést kell feltennem magamnak, az én életemben hol vannak azok a pogányságok, amik ellen magas falakkal kell védekeznem, és hogyan és milyen módon építhetek ilyen erős falakat és tornyokat?
Mi vagyunk Krisztus testének a tagjai és a Szentlélek temploma, a Sion hegye – és bizony sok minden van, ami megronthat minket. Már az is baj, hogy hiányzik belőlünk a szentek buzgósága. Ahogy Jézus mondja: lennél bár hideg, vagy forró, de ha langyos vagy, kiköplek a számból. (Nagy trükkje a világnak, hogy az életszentség felé törő buzgóság hiányát, a lelki langyosságot látszat-tüzekkel pótolja. Politikai nekibuzdulásokkal,, harcos vitákkal, kiátkozásokkal és más egyéb kegyszerekkel. Istent védjük Istentől, az ördög pedig jót nevet a markába és még inkább gerjeszti az indulatainkat..)
Az is kétségtelen, hogy ügyesen megbarátkoztunk mi ezzel a világgal. Nem mondom, hogy nem imádkozunk, nem járunk közösségbe (akár többe is). Ha azonban körülnézünk, hogy vajon magas falak választanak-e el minket a pogányoktól – bizony, romosak azok a falak, már ha vannak egyáltalán.
Vajon ugyanaz az indulat munkál bennünk, mint Jézus Krisztusban? Vagy már rég a világ (politika, kultúra, gazdaság) indulataira indulunk be, esetleg egy kis szenteltvízzel meghintve, hogy jobban mutasson? Bizony, bűnbánatot kell tartanunk emiatt.
Milyen falak kellenek nekünk? Legelőször is tűzfalak, a Szentlélek tüzének falai, amin keresztül nem juthat semmilyen bűn, harag, rossz kívánság. A Szeretet tornyai kellenek, ahonnan már messziről látszik minden megrontás, hazugság, gőg. A hűség és tisztaság falaki kellenek nekünk, amiről lepattan minden romlottság és bűn.
Nem kétséges, hogy a pogányok jönnek, hiszen már itt is vannak. Nem csak a migránsok (nálunk azokból a legkevesebb), hanem az a pogány kultúra és mentalitás, ami körülvesz minket és ostromol, mint viharos tenger a szigetet. (Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez a viharos tenger is tele van élettel, halacskákkal. Vajon le tudjuk-e csendesíteni a vihart? Emberhalászok vagyunk-e?)
Építkeznünk kell, ez számunkra különösen is aktuális, hiszen most készül a közösségi házunk a Szeretetláng kápolna mellett. Én arra vágyom, hogy ez a hely valóban a Sion hegyévé váljon, ahová feljárhatnak mindenhonnan az emberek, Istent imádni és dicsőíteni. Hiába szépül azonban a ház, ha mi nem szépülünk vele. Szenteké kell lennünk Isten kegyelméből, hogy a Szentlélek ereje és kegyelme kiáradhasson innen az egész országra. Élő Szeretetlánggá, amely átjár, átvilágít mindent, megvakítja a sátánt, elűzi a gonoszt és életre kelti mindazt, ami szép, jó és igaz.
Istennek egyetlen műve sem épült fel küzdelem és ellenállás nélkül.
Istennek legyen hála, hogy van miért küzdenünk!
Áldott és boldog új évet kívánva, imával és szeretettel: Gyula (sipos – www.szeretetfoldje.hu)
