Izrael – mint Isten világórájának kismutatója
Ez a mondás az 1970-es években lett népszerű, elsősorban az újprotestáns keresztény körökben, és nem alap nélkül, hiszen olyan dolgok történtek akkoriban, amelyek még néhány évtizede is elképzelhetetlenek lettek volna. Mintha Isten bibliai ígéretei teljesednének…
Elég most csak egy prófétai kijelentést idézni, amely évszázadokon keresztül reményt adott a szétszóratásban élő népnek: „Bár szétszórtam őket a népek közé, ők a távolban is gondolnak rám, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt.” (Zak 10, 9) Valóban: annyi sok üldöztetés, progrom és a náci terror után még mindig él a nép – és hazatér…
A II. Világháború után létrejön Izrael állama. A zsidó nép kétezer éves álma válik valóra, ami önmagában is sokat mondó tény – de ami utána következik? Az arab országok nem fogadják el az új államot. A százmilliós arab tenger háborút indít a milliós Izrael ellen, és bár ez elképzelhetetlennek tűnik, veszít. Majd újra veszít 1967-ben, a hatnapos háborúban, és később újra. Izrael minden egyes támadásból győztesen és területileg növekedve kerül ki. Egyiptom különbékét köt, néhány arab ország hajlandó hallgatólagosan tudomásul venni Izrael létét, mások továbbra is tagadják, hogy lenne ilyen ország. Vagy ha van is, csak mint fő gonosz, amit saját belpolitikai céljaikra használhatnak. (Ez a bizonyos zsidó kártya olyan, mint most nálunk az arab/migráns/muzulmán kártya...)
Trump amerikai elnök döntése arról, hogy Jeruzsálembe költöztetik az amerikai nagykövetséget, talán a harmadik Izrael-ellenes intifáda kirobbanásához vezet. (Meghirdették, de hogy kibontakozik-e, az még kérdéses.) Jeruzsálem egy kis ország fővárosa, de három vallás szent helye: „Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára.” (Zak 12, 2)
Mindez esetünkben most csak azért fontos, mert a világvége-forgatókönyvek egy része szerint akkor következik el a vég – és/vagy a Messiás eljövetele/újraeljövetele -, ha a zsidó nép újra visszatérhet ősi hazájába, ha Jeruzsálem újra teljes mértékben az ő kezükben lesz (ez félig-meddig igaz), és ha felépül újra a Templom (Kelet-Jeruzsálem területén, a Templom-hegyen, ahol most mecset áll, arab ellenőrzés alatt). Nem tudjuk, most mi fog történni, de az biztos, hogy ortodox zsidó szervezetek készítik a templom szakrális edényeit, ruháit, szóval előkészületek, ha nem is állami szinten, de folynak…
A jelenlegi helyzetnek kárvallottjai a palesztinok, a zsidók egyaránt. A megbékélési tervek sorra zátonyra futnak (a legutolsó komolyabbat Arafat palesztin elnök fúrta meg), és ami megvalósult, az se sült el jól (lásd a Gázai övezetet). Súlyos veszteséget szenvedett a keresztény közösség is. A valamikor e területen élő többszázezer, döntően arab keresztényből mára néhány ezer maradt. (Azaz: vagy zsidó vallású vagy, vagy muzulmán – és akkor védelem alatt élhetsz. De ha keresztény vagy, akkor védelem nélküli pária, amelyre mindkét oldal radikálisai vadászhatnak…)
Mindebből az következhet, hogy a „kismutató” megint közelebb került a „12-eshez” – ha hiszünk a „Kismutató-forgatókönyvek” valamelyikének. De azért ne feledjünk néhány dolgot. Az egyik az, hogy számtalan másik forgatókönyv is létezik – ezek pedig végső soron mind emberi spekulációk, akármilyen bibliai és/vagy tudományos dolgokra is hivatkoznak. Azt is lássuk meg, hogy tetteink, imáink befolyásolják a jövőt, így az – tőlünk is függően -, még nagyon sokféle irányba ágazhat el. A legfontosabb azonban az, hogy ne tulajdonítsunk döntő fontosságot egyik forgatókönyvnek se. Hiszen a mi számunkra a Messiás már eljött, Jézus Krisztussal minden nap találkozhatunk, és együtt élhetünk. Mi az Ő tanácsai szerint, az Ő Lelke által inspirálva kell, hogy éljük az életünket – és ha így lesz, akkor akárhogyan is lesz, a legjobban lesz…
Sípos (S) Gyula (www.szeretefoldje.hu)
