„Nagy esőzések idején” – prófécia nagyböjt idején
Akik Istennel élő, eleven kapcsolatban élnek, azok tudják, hogy Ő valamilyen módon mindig közölni akarja magát velünk. Megérint, és hirtelen személyessé válik egy szentírási ige. Egy társasági szituáció megvilágosító erejűvé válik. Imádság közben kapunk lelki sugallatot, esetleg Isten gondviselő szeretetére csodálkozunk rá életünkben… Most egy, a hétfői közösségünkbe járó, élő hitű asszony testvérünk kapott - 2017. március 9. csütörtökön - egy olyan prófétai sugallatot, tanítást imádság közben, amit jónak tartok közzé tenni.
Természetesen minden ilyen sugallatot, próféciát és magánkinyilatkoztatást meg kell vizsgálni, hogy valóban Istentől jön-e (és mennyiben), vagy emberi fantázia, lelkület terméke, illetve esetleg a gonosz lélek sugallata.
Az alábbi prófétikus sugallatot én igaznak gondolom. Tartalma bibliai értékrendet tükröz, felhívása jóra irányul. Ráadásul a hétvégi „Újítsd meg csodáidat” konferencián Damian Stayne is hasonló értelemben beszélt ugyanerről a témáról, amit szintén megerősítésnek gondolok.
Érdemes tehát személyes és közösségi szinten is átgondolni a próféciában leírtakat. És ami a legfontosabb: mielőtt bárki másra gondolunk, magunkon kell elkezdeni a bűnbánatot és gyomlálást…
A prófécia:
„Amikor ültetek és öntözök, akkor sok minden kibújik a földből. Az is, amit én ültettem, és az is, amit nem én. Az értékes növények együtt növekednek a gyomnövényekkel, amit azonban ki kell húzni, mert elnyomják az értékes növényeket. Különösen nagy esőzések idején gyors növekedésnek indul a gaz is. Meg kell engednetek, hogy a szívetekben, de körülöttetek is, mások szívében is kihúzogassam a gazt. Meg kell értenetek, hogy a kegyelmeket nem tudjátok teljes mértékben felhasználni. A kegyelmeket a belső képességeitek szerint tudjátok felhasználni, ezért bár kegyelmeket kaptok, mégis szükség van a folyamatos gyomlálásra, mert ezek a kegyelmek olyan dolgokat is növelhet bennetek, amit inkább kihúzkodni kéne.
Ami kegyelmeket adok, azokat szabadságotokban áll arra használni, amire akarjátok, és ez nem mindig válik javatokra. Ezeket a kegyelmeket el lehet herdálni és rosszra is lehet használni.
Ezért nagyon is jogos úgy jönni Hozzám, mint a tékozló fiú, aki bocsánatot kér az eltékozolt kegyelmekért. Az emberi természet sokféleségeivel és mélységeivel nehéz szembenézni. Teljes egészében nem is engedem. Bízzátok Rám magatokat, én jó kertészként megművelem a szíveteket. Gondom lesz a gyomlálásra és így alázatosságban maradhattok. Azt akarom, hogy mindenkinek megbocsássatok, aki ellenetek vétkezik, mert én is megbocsátok nektek. Azt akarom, hogy nagyvonalúan szeressétek egymást, azt is, aki kicsinyes.
Aki nem tud adni, annak adjatok. Aki nem tud szeretni, azt szeressétek. Aki elhagy benneteket, azt elengedjétek, és akkor békesség lesz bennetek.
Nem az elkövetett hibák okozzák a bajt, hanem a bűnbánat hiánya.
Ha bűnbánatról esik szó, akkor mindenki a másiktól várja a bűnbánatot, saját maga eszébe sem jut. Pedig mindenkinek kell tartani. Igazi bűnbánatot csak a Szentlélek segítségével lehet tartani. Ő segít abban, hogy felfedezd a hibákat, feltárja a valóságot. Segít elengedni a rossz ragaszkodásokat, rossz gondolatmeneteket, és mindent, ami megakadályoz abban, hogy szabad legyél a jóságra és a szeretetre.
Nem kell tehát mást tenni, mint őszinte bűnbánatot tartani. Ez egyszerűen hangzik, de tudom, hogy nehéz. Ez az első lépés a változás felé, mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok. Bűnbánat nélkül nem tudjátok befogadni az én gondolataimat és a Szeretetemet. Hiába mondanám, hogy mit kell tennetek, ha ezt az első lépést nem teszitek meg.
Tartsatok bűnbánatot, hívjatok segítségül, és én veletek leszek és segítek.”
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
