Jöjj Szentlélek! – de miért?
Érdemes ezt megkérdezni, nehogy úgy járjunk, mint a nagy lottó-nyertesek. A statisztika szerint ezek nyolcvan százalékát tönkreteszi a hirtelen jött sok pénz, mert nincsenek felkészülve, nem képesek az új helyzetet kezelni. A II. Vatikáni Zsinat előtt is új pünkösdért imádkozott a pápa, és ezzel elméletileg mindenki egyetértett. Hogy aztán mi történt, azt mindannyian ismerjük és azt is tudjuk, hogy sokan a mai napig nem tudják elfogadni a Zsinat döntéseit. Tehát: jöjj Szentlélek Úristen – de miért is?
A Szentlélek legelőször is a bűnbánat ajándékát hozza. Késznek kell lennünk az önvizsgálatra és bűnbánatra, ha megújulást akarunk. Nem a mások bűneinek vizsgálatára – hajrá prófétai düh, még jobban… -, hanem legelőször a saját bűneinkére.
Jézus Krisztus azt mondja, hogy a tanítványai leszünk, ha majd eljön a Szentlélek és eltölt minket. A tanítványság útja az életszentség útja, a krisztusi személyiség kialakulásának folyamata a Szentlélek hét ajándéka (értelem, tudomány, bölcsesség, jótanács, jámborság, istenfélelem) által. Így válunk jó gyümölcsöket termő fává. Szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, fegyelmezettség… (Nagy dicsekedni valóm nincs ebben. Avagy: miért piros a kék szilva? Mert még zöld…)
A Szentlélek azonban nem csak a „mi személyi edzőnk”. Ő szolgálatra hív minket, és ehhez adományozza nekünk a kegyelmi, karizmatikus ajándékait. A szolgálat pedig kilépést jelent a komfortos kis életünkből, szokásainkból. Biztos, hogy ezt akarjuk?
Ferenc pápa tevékenysége a legjobb példa arra, milyen nehéz nekünk elfogadni a Szentlélek inspirációját. Ha elméletben tudjuk is, hogy Isten szeretete megnyílásra hív minket a másik felé, ha kívülről fújjuk is Jézus Krisztus tanítását, valójában mégis szemben állunk vele. Igenis, minket védjenek meg a migránsoktól, a hajléktalanoktól, és ha a pápa az ellenkezőjét meri mondani, hát annál rosszabb neki. És ne beszéljen olyan hangosan az ökológiai válságról se, a korrupcióról se, meg a maffiáról se, inkább söpörjön a saját háza táján. De ott is csak úgy, hogy egyáltalán ne borogassa fel a mi kis kereszténységünk biztosnak tűnő alapjait, mert ha neki ezzel baja van, akkor ő a nem keresztény, nem mi!
Azt kell mondanom, nincs kellemetlenebb személy a Szentléleknél. Pontosabban: nincs nagyszerűbb, és nincs kellemetlenebb személy a Szentléleknél. Ő a legnagyszerűbb, Ő a Védőügyvéd, Ő a Bátorító, Ő a Szeretet Lelke. Ugyanakkor Ő az, aki bevilágít lelkem sötét mélységeibe, azokra a helyekre, amiket egyáltalán nem akarok látni. Előre vezet az önismeretben és a társadalom-ismeretben is, és egyik se okoz sok örömet. Ha a Szentlélek meg nem tart minket, elcsüggedünk. Hogy is lehetne ezen a sok rosszon változtatni?
Isten nélkül sehogy. Egyszer Avilai Nagy Szent Terézt megkérdezték, amikor elindult egy szerzetes közösséget, házat alapítani. „Teréz, és mennyi pénzed van ehhez?” Teréz válasza: „Egy tallér.” „Egy tallér? – kérdezték. - Hát az semmire sem elég!” „Teréz és egy tallér, az valóban semmire sem elég – válaszolta a szent. - De Teréz, egy tallér, és Isten – az mindenre elég!”
Miért jöjjön a Szentlélek? Mindenért és mindenkiért. Az egész teremtett világért, amely az Ő alkotása – és akkor környezetvédőknek is kell lennünk. Minden emberért – és akkor nem zárkózhatunk el a szegények és kirekesztettek elől sem. A hazánkért – és akkor imádkoznunk kell vezetőinkért és a vezetettekért is, jó tervekért és jó megvalósításért, és nem bújhatunk el nemzetünk közösségi bűnei és közösségi lehetőségei elől sem. Egyházunkért – így aztán nem maradhatunk néma, vasárnapi keresztények sem. Rajtunk is múlik, a mi felelősségünk is, milyen lesz a jövőnk.
Legfőképp pedig - hogy visszatérjünk az elejére -, jöjjön a Szentlélek elértem és érted, személyesen, hogy szerethessünk és szolgálhassunk – mert szeretve vagyunk a Szeretet Lelke által. Jöjj Szentlélek!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
