Az Édentől keletre
Ezek persze mi vagyunk, az épp aktuális Édentől mindig, mindig keletre. Már szegény Ádám is, kiűzetve az Édenből, attól keletre telepedett le. Káin a gyilkossága után szintén az Édentől keletre, Nód földjén telepedett le, ami beszélő név, jelentése: esendőség. A mi vágyva vágyott, aktuális „édenünk” – amitől oly távol, oly keletre érezzük magunkat – a Nyugat -, szintén az esendőség földjén található... Az Esendőség földjén élünk, magunktól is elhagyatva – nem csoda, ha tele vagyunk pesszimizmussal, beletörődéssel…
„Úgyse változik semmi.” „Kire szavazhatnék? Azok még rosszabbak.” „Ezek már legalább telelopták magukat, talán majd ezután foglalkoznak velünk is. Vagy nem. Ezen úgysem lehet változtatni.” „Nincs értelme…”
A nagy baj az, hogy csak vízszintes dimenziókban - kelettől nyugatig és vissza -, keresgélünk. Amit pedig találunk, azt már mind kipróbálták és mindről kiderült, hogy problémákkal terhelt, kudarcos. Így aztán egyre lejjebb kerülünk személyesen és társadalmilag is. Kelet és nyugat közötti ingajáratú Kompországból tenger nélküli tengeralattjáróvá süllyedünk...
De mi lenne, ha végre függőleges dimenzióban, felfelé, Isten felé keresgélnénk? Isten országát kutatnánk, akarnánk, munkálnánk magunkban, családunkban, egyházunkban és hazánkban?
Olyan közhelyes, mégis elfelejtjük: az Édenhez nem lehet közelebb kerülni, csakis Isten tanácsai, törvényei, örömhíre (evangéliuma) szerint. Különben körbe futhatjuk a világot jobbról, balról, mégse érünk oda soha. Az Esendőség földjén található földünk minden országa és társadalmi berendezkedése – mégis, miben reménykedünk? Hogy majd mi másképp, jobban? Eddig minden nemzedék ezt gondolta magáról, aztán hová jutottunk? Építhetünk, rombolhatunk, védekezhetünk és támadhatunk, kerítéseket húzhatunk és vízumokat adhatunk – semmit sem használ nekünk. Nód földjén élünk, az Esendőség földjén, magunk felé hajlik kezünk, lábunk – meg is látszik rajtunk. Csak Isten országa emelkedik ki ebből - de hogyan is juthatnánk oda?
Csakis hibáink, bűneink elismerése és az Istenhez való megtérés által. Különben hiába szervezkedünk, hiába építkezünk – ahogy Bábel tornya eddig is mindig leomlott, ezután is le fog, és maga alá temet minket is.
Jézus Krisztus azt mondta: tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, mert elközelgett az Isten országa! Ennél okosabb tanácsot azóta se tudott mondani senki.
Itt a lehetőség, hogy kijuss Nód földjéről! Válaszd az Életet!
„Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!
Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem!
Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen.
Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igazságos a te ítéletedben.
Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám.
Íme, te a szív igazságát szereted, bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.
Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!
Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!
Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat!
Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!
Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem!
Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek!
Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!
Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet!
Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.
A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg." (Zsolt 51, 3-19)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
