A Szentlélek temploma – a hét ajándék
„Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?” (1Kor 3, 16) Nem, sokszor nem tudjuk. Vagy tudjuk, de nem hisszük. Vagy hisszük, de nem tudjuk megélni, cselekedeteinkben realizálni, hogy be vagyunk oltva az örök élet krisztusi fájába és Istennel sétálhatunk együtt, mint egykor az első emberpár az Édenben.
Pedig Isten a prófétáin keresztül előre megígérte, hogy eljön az idő, amikor Ő helyreállítja a megszakadt kapcsolatot közte és köztünk! Azt akarta, hogy a teremtéskor belénk lehelt Lélek által az isteni természet újra kibontakozzon bennünk - ahogy azt szinte hihetetlen radikalitással állítja a zsoltáros: „Én azt mondtam: Ti istenek vagytok, mindnyájan a Fölséges fiai.” (Zsolt 82, 6)
Jézus Krisztus is erre az ószövetségi versre hivatkozik, amikor azért támadják, mert Isten Fiának mondja magát: „Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: Én azt mondtam: Ti istenek vagytok? Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt – márpedig az Írás érvényét nem veszti –, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: Káromkodsz!, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok?” (Jn 10, 34-36)
Az első keresztény közösségek számára drága kincs volt ez a meggyőződés: „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8, 14) Vajon képesek vagyunk-e ezzel az öntudattal nézni magunkra: én Isten gyermeke vagyok és a Szentlélek temploma?!
Mit jelent ez a mi életünkben? Legegyszerűbben megfogalmazva – Péter apostol szavaival -, azt, hogy a Krisztusba vetett hit által, a Szentlélek erejében az isteni természet részeseivé lettünk és így megmeneküljünk a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. (1Pét 1, 4) Nem pusztán a magunk erejéből, hanem a Szentlélek erejéből, aki kiformálja bennünk ezt az isteni, krisztusi természetet hét ajándéka – az értelem, tudomány, bölcsesség, jótanács, jámborság és istenfélelem – által. Ez a „hét lélek” munkálkodott a Messiásban is kezdettől, ahogy azt Izajás megprófétálta: „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.” (Iz 11, 1-3)
A Magyar Katolikus Lexikon Aquniói Szent Tamás nyomán röviden így foglalja össze az egyes adományok lényegét: „a bölcsesség hozzásegít a természetfölöttiek értékeléséhez; az értelem arra képesít, hogy a hitigazságokat igazi értelmük szerint fogjuk föl; a tudomány arra, hogy megkülönböztessük a hamis tanítástól; a jótanács az időszerű teendőink között igazít el, hogy a szeretetből kiindulva tevékenykedjünk; az erősség abban segít, hogy az Istenbe vetett bizalom a nehézségek között se vesszen el; a jámborság növeli a hódolatot a mennyei Atya előtt és megőriz a szolgai lelkülettől; az istenfélelem erőt ad a bűn kerülésére.”
Mielőtt túlságosan belemerülnénk a teológiai fejtegetésekbe, próbáljuk meg a magunk számára szemléletesen megfogalmazni, mit is jelent ez a mi életünkben.
Mindannyian gyarlók és törékenyek vagyunk. A jót akarjuk, mégis a rosszat tesszük – ahogy ezt még Pál apostol is elismerte önmagáról. Nehezen igazodunk el a világban, tele vagyunk szorongással, önigazultsággal, gőggel és bátortalansággal. Amikor azonban a Szentlélek átjár minket, a belső világunk elkezd megváltozni! Nem válunk más emberré, nem lesz más a személyiségünk, de az tisztulni, gyógyulni kezd, másrészt tehetségeinket, képességeinket, adottságainkat átjárják a Szentlélek ajándékai és megerősítik, „kiélesítik” azokat, és egyfajta természetfeletti „hatékonyságot” adnak nekik. Ha eddig olyanok voltunk, mint a korlátok közé szorított, megnyomorított és félig kiszáradt fa, most lassan kiegyenesedünk, megtelünk élettel és „termőre fordulunk”!
Egy példával illusztrálva: Tegyük fel, hogy tanárok vagyunk egy iskolában, annak minden örömével és bánatával, fáradtságával, testi-lelki terheivel. Megtanultuk a szakmát, talán már évtizedes tapasztalatunk van, de azt nem állíthatjuk, hogy mindent nagyon jól csinálunk. Amikor azonban a Szentlélek elkezdi átalakító munkáját bennünk és felken minket hét ajándékával, valami megváltozik!
Hogy a kellemetlen résszel kezdjem: a saját hibáinknak is jobban tudatában leszünk, hiszen Isten világossága minket is átjár, - hiszen ha mi nem akarunk javulni, hogyan akarhatjuk, hogy mások javuljanak körülöttünk?!
Isten azonban csodálatos módon segítségünkre siet türelmével, szeretetével, erejével – valamint az értelem, tudomány, bölcsesség, jótanács, jámborság és istenfélelem lelkével is! Felkeni a szavainkat, amelyek már nem hullanak csörömpölve a földre, hanem bejutnak a gyerekek szívébe és ott munkálkodnak. A megkülönböztetés és lelki érzékenység által egyre jobban értjük, mikor mit kell tennünk. Például az egyik gyerek az elkényeztetettsége miatt vad, őt gyorsan fegyelmezni kell, viszont a másik gyerek vadsága mögött mély lelki, családi válság húzódik, őrá külön időt kell szánnunk. A Lélek által egyre jobban meg tudjuk ragadni az ismeretanyag lényegét és érthető szavakkal tudjuk átadni tanítványainknak. Szelídebbek és örömtelibbek, ugyanakkor határozottabbak és bátrabbak leszünk. Képessé válunk leépíteni a rossz szokásokat és megerősíteni a jókat. Munkánk során a Szentlélek természetfeletti megvilágosító kegyelmei átjárják gondolatainkat, érzelmeinket, terveinket, vágyainkat, így anélkül, hogy különösebben tudatában lennénk, már az Ő gondolatait gondoljuk, szavait szóljuk, tetteit cselekedjük, az Ő hatékonyságával. Olyan dolgokat is megértünk, átlátunk, amelyek ezelőtt rejtve maradtak előttünk. Sikeresek leszünk ott, ahol addig kudarcot vallottunk. Bár megmaradunk gyarló embernek, mégis egyre krisztusibbá, istenibbé leszünk – a Szeretet embereivé válunk.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
