Hogyan telhetek el Szentlélekkel?
Pál apostol szerint „Őbenne – azaz Istenben - élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28), így a legegyszerűbb válasz arra a kérdésre, hogyan telhetek el Szentlélekkel, az, hogy ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően, mint ahogy levegőt veszünk! Ez pedig igaz is lenne, ha még mindig az Édenben élnénk, ahol együtt sétálnánk Istennel és semmi el nem választana minket Tőle. Sajnos azonban nem az Édenben élünk, hanem ebben a megrontott és bűnnel terhelt világban…
Mi keresztények felvethetjük azt is: miért is kellene nekünk még külön eltelni a Szentlélekkel? Hiszen meg vagyunk keresztelve és a hittan órákon is sokkal világosabb és pontosabb ismereteket tanultunk Istenről, mint amit az első keresztény nemzedékek tudhattak. Századok teológiai bölcsességét adták és adják elénk könnyen érthető formában! Ráadásul voltunk elsőáldozók, részesültünk a bérmálás szentségében, rendszeresen gyónunk, szentmisén veszünk részt és magunkhoz vesszük Jézus Krisztust az Oltáriszentségben. Ezekben talán nincs jelen a Szentlélek?
De jelen van. Akkor vajon miért van mégis, hogy annyira hiányzik életünkből a Szentlélek öröme, ereje, kegyelmi ajándékai?
Ha egyszerűen és hasonlatokban szeretnénk válaszolni, akkor rögtön három is eszünkbe juthat. Az első a kávés hasonlat: A fekete kávé keserű – mint olykor az élet -, ezért cukorral édesítik. De bármennyi cukrot is tesznek bele, ha azt hagyják leülepedni az aljára, akkor a kávé még mindig keserű, és még mindig és még mindig… de ha felkavarjuk a cukrot, akkor rögtön édes lesz a kávé! Ugyanígy, nem érezzük Isten édességét, amíg a Szentlélek át nem járja az egész életünket.
A második a gázkályha hasonlata. Ha csak a gyújtóláng ég benne, akkor – bár működőképes -, nem tudja felmelegíteni a házunkat. De ha ráadjuk a gázt, akkor olyan forróvá tud válni, hogy alig tudunk megmaradni a közelében! Ugyanígy, ha csak gyújtólángon él bennünk a Szentlélek – márpedig bennünk él, hisz meg vagyunk keresztelve, stb. -, az nem sok hatást gyakorol az életünkre. De ha fellobban a Szentlélek tüze, akkor annak forrósága, kegyelme átjár, áttüzesít minket és egész környezetünket!
A harmadik az eltömődött forrás hasonlata. Ott van ugyan a forrás, de alig szivárog belőle az éltető víz, mert eltömődött, tele kosszal, kövekkel, hordalékkal. De tisztítsuk csak meg a forrást, máris bőven árad a víz! Ugyanilyen bőven árad a kegyelem, a Szentlélek belőlünk, amikor megtisztítjuk szívünket és elhárítjuk az útból az akadályokat! Ahogy Jézus mondta: „Aki hisz bennem, annak szívéből az élő víz forrásai fakadnak!” (Jn 7, 38)
Milyen problémák, akadályok lehetnek bennünk, amelyek miatt olyan szűkösen csordogál bennünk a Szentlélek kegyelme? Nézzünk ezek közül néhányat:
Az egyik ilyen akadály a kételkedés, ami megakadályozza, hogy a krisztusi hit növekedjen bennünk és így egyre bővebben feltörhessen a Szentlélek forrása a szívünkben. „Valóban megkaphatom a Szentlelket? Valóban akarja Isten, hogy én is bővebben részesedjek Belőle?” Jézus Krisztus azonban hatszoros nyomatékkal biztat minket a kérésre, hogy bővebben kaphassunk: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Mt 7, 7-8) Azaz teljesen biztos lehetek benne, hogy ha kérem Istentől a Szentlelket, meg is kapom, mégpedig ingyen, mert erről Megváltónk maga biztosít minket: „Én a szomjazónak ingyen adok az élő vízforrásából!”(Jel 21, 6) A Szentírás nem is tudna egyértelműbb lenni, mint amikor a Jelenések könyvében Isten és az egész Egyház (a menyasszony) nevében mondja: „A Lélek és a menyasszony hív: Jöjj el! Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Aki szomjazik, jöjjön, s aki kívánja az élet vizét, igyék ingyen.” (Jel 22, 17)
Egy másik akadály lehet a félelem: „Jó az nekem, ha kérem a Szentlélek ajándékait, mélyebb jelenlétét életemben? Nem lesz ez ártalmas nekem? Nem valami szektás dolog ez? Nem visz ez engem olyan útra, amelyen nem szeretnék járni?” Jézus Krisztus azonban egész életével azt bizonyította nekünk, hogy Isten jó, és nagyon jó hozzánk. Látta azt is, hogy milyen félelmek lakoznak az emberek szívében, ezért kifejezetten tanította: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a jót, a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!” (Lk 11, 13) Isten nem használ ki téged, nem él vissza a bizalmaddal és semmi olyat nem tesz, nem ad, ami károdra lenne, vagy megakadályozná üdvösségedet és örök életedet a mennyek országában – épp ellenkezőleg! Ő ajándékozott meg tehetségekkel és képességekkel, Ő ad lehetőségeket, hogy élj velük és Ő adja a kegyelmeket, hogy a jó megvalósulhasson az életedben. Már akkor is adta, amikor még nem kérted – hogyne adná a jót, amikor végre hozzá fordulsz!
Az is lehet, hogy alkalmatlannak érzed magad. „Mások, a nagy szentek, a kiválasztottak – ők igen, de én? Nekem ez nem fog menni. Én gyenge vagyok, ügyetlen, buta, nincs elég beszédkészségem, nincs kiállásom, kötözkötő vagyok, túl hangos, túl csendes…” Tulajdonképp igazad van: alkalmatlan vagy, mert mindannyian alkalmatlanok vagyunk. A tizenkét tanítvány talán alkalmas volt? A hirtelen haragú Péter, aki megtagadta, vagy János, aki elfutott? Pál, aki halálra üldözte? Egyik sem volt alkalmas. „Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” (1Kor 1, 27-31)
Így tehát bármi félelem, nyugtalanság, alkalmatlanság érzés, kétség van a szívünkben, annak ellene kell mondanunk és teljes hittel, szívvel és bizalommal Isten felé fordulnunk:
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged most jézus Krisztus nevében, hogy megígért mennyei ajándékoddal, Szentlelkeddel, tölts el minket, újíts meg minket, hogy belőlünk is az Élő Víz forrásai fakadjanak! Jöjj Szentlélek, járj át minket, gyógyítsd szívünk sebeit, tisztíts és szabadíts minket, és add meg ajándékaidat, adományaidat, karizmáidat, hogy így kegyelemről kegyelemre lépve, előre haladva krisztusi életet élhessünk, Isten dicsőségére és az emberek javára! Köszönöm Uram, hogy megadod nekünk mindezt! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.